---

               A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

Kórházpasztoráció – az imaóra programja - rózsafüzér

Amikor végeztünk a betegek műtétre való felkészítésével, és a betegek visszajeleztek, hogy megnyugodtak, már nem félnek olyan nagyon a műtéttől, tovább megyünk az imával.       

Megbeszéljük, hogy mit szeretnének imádkozni. Mindig a betegek igényei és a rendelkezésünkre álló idő függvényében gondolkodunk. Ha elég időnk van valamelyik elmélkedő rózsafüzér elvégzéséhez, akkor megkérdem a betegeket, hogy melyik rózsafűzért szeretnék elvégezni. Van úgy, hogy rám bízzák, de olyan is akad, hogy a betegek közt rendszeres rózsafüzérvégző van, aki az adott napnak megfelelően választ. A rózsafüzér végzésével általában igazodunk a liturgikus időszakokhoz, hiszen a karácsonyi, vagy húsvéti ünnepkör meg is követeli ezt. Ha olyan betegünk van, akit előzőleg ünnepeltünk, akkor az övé a választás elsőbbsége, ezzel is megtisztelve a beteg ünnepét.

Gyakran végezzük az Irgalmasság rózsafüzérét, például amikor valaki olyan problémával küzd, ami gyors segítséget igényel, hogy ezzel is éreztessük a beteggel mellé állásunkat, ráfigyelésünket. Mindig megemlékezünk a hónap első ötödikéjén, amikor Szent Fausztina nővérről is beszélünk, mint az Irgalmasság üzenetének apostoláról. Mindig akad olyan beteg, aki még nem ismeri ezt az üzenetet, így az ismétlés aktív tanulássá válik, az új betegek számára, de felfrissítés a régieknek is. Az imában nincs elvesztett idő, az mindig új tapasztalat, megélés.

A rózsafüzér után mindig valamilyen éneket éneklünk, rendszerint a csíksomlyói búcsús énekekből, azt, ami az adott helyzetnek legjobban megfelel, de van hagyományos énekünk is, amit a rózsafüzér társulatok énekelnek. Ezt is énekeljük, részben, hogy otthon érezzék magukat a kórházi imában, részben, hogy az új betegek is megismerjék azt az imaformát, ami a rendszeres imádkozóknak természetes. Olyan közösségi légkört próbálunk teremteni, amelyben mindenki otthonra talál, az is, aki eszerint él, és az is, aki még az istenkeresés első lépéseinél jár. Ő bátorságot nyer a további kitartáshoz a régebbi keresők állhatosságából. A legfontosabb az, hogy a betegek lelkében el tudjon mélyülni az isteni üzenet, amit az imádság által kaptak.

Az irgalmas rózsafüzér után rendszerint a „Béke Fejedelme” című énekünket énekeljük. Ezt a rózsafüzért, a könnyebb érthetőség kedvéért a „bocsánatkérés és megbocsátás rózsafüzérének” is nevezzük. Mielőtt belekezdenénk, mindig röviden kitérünk a bocsánatkérés és megbocsátás lényegére, ami keresztény erkölcsi életünk nélkülözhetetlen összetevője, lelki életünk „csiszolóköve”. Sok megkönnyebbülést sikerül kieszközölni vele a betegek számára, a kórházban, ahol a betegség okozta szenvedés miatt az addig fontosnak tartott dolgok, átértékelődnek. Az imádság új fénybe helyezi az emberi kapcsolatokat, ezért az Irgalmasság rózsafüzérét úgy végezzük, hogy meghívunk mindenkit lélekben, magunk mellé ültetve őket, és a sort azokkal kezdjük, akiket „nem könnyű szeretni”. Tesszük ezt abban a tudatban, hogy akiért imádkozni tudunk, azt előbb utóbb Isten előtt felvállaljuk. Itt fontos megmagyarázni a betegeknek, hogy a mi bocsánatkérésünk és megbocsátásunk nélkül, számunkra még zárva marad az üdvösség útja (folytatjuk).

Jacque Simpore,

A Világi Kamilliánus Családok nemzetközi elnöke szeptemberi gondolatai a VKCs. Missziós lelküleéről ad tájékoztatót. P. Alberto Radaelli gondolatait közvetíti. Idézünk néhányat belőle:

Néstor Jaént idézi, aki a “Hacia una espiritualidad de la liberación” (A felszabadítás teológiája felé) című munkájában a tapasztalatot, úgy határozza meg, mint egy  életkapcsolatot egy olyan valósággal, amely, megérint, nyomot hagy bennünk és átalakít”. Ami jellemez egy tapasztalatot tehát, olyan történés, ami „megérint”, aminek az elvégzése kiprovokálja bennünk az „átalakulást”.

A Világi Kamilliánus Család mélységesen megéli ezt a folyamatot, mivel felfogja a szegények és betegek drámai helyzetét, de nem áll meg ott, mert az elszenvedett élmény a lelkére, a szívére, az érzelmeire hat, megváltoztatva addigi felfogását. Ebben a helyzetben születik meg a tapasztalás új lelkisége, meghatározott pasztorációs munka eredményeként és szorosan az élethez kapcsoltan. Tömören fogalmazva, olyan apostoli élet lelkiségéről van szó, amelynek alapja a beteg ember személye. Mindez arra enged következtetni, hogy a lelkiség nem csupán belső életet jelent, nem egyszerűsíthető le az ima és a liturgia végzésére. Az 1rásokban a lelki élet, amit a Szentlélek, pontosabban Jézus lelke táplál, átfogja az egész (belső és fizikai, személyes és közösségi, vallásos és politikai) életet. Nem csupán egy ideig tart, hanem gyökeres, teljes, egész.

A lelkiségi élet a Jézus Krisztussal való találkozáson nyugszik. Az Úrral találkozik a világi kamilliánus a beteg ember személyében, ahogy erre Ő maga adott példát az Irgalmas Szamaritánus példabeszédében, és ahogy Szent Kamill is követte az Urat. Jézust meghív. Ez a hivatás. Válaszunk a meghívásra a lelkiségi élet. Elfogadás, a lenni előtérbe helyezése a kölcsönös szeretet jegyében: adni és elfogadni Jézus nevében. Az a gazdag, aki adni tud a méltóságában megalázottnak, mint az irgalmas szamaritánus, önzetlenül, önmagát ajándékozza, szeretettel, szeretetből.

Néhány kérdésen is elgondolkodhatunk ezzel kapcsolatban:

* Az a szeretet és tapasztalat jelenti-e számunkra vágyunkat hogy Krisztust kövessük, amely Szent Kamillt is motiválta?

* Pasztorációs szeretetünkbe hogyan építsük bele az irgalmas szamaritánus alakját?

* Saját élettörténetünkben hogyan tudjuk időszerűvé és gyakorlattá tenni az Isten szeme szerinti szeretetet?

Híreink:

* Francis Scott BINET, kórházi betegeink és Kamilliánus Családunk pártfogoltja, jelenleg Haitiban szolgálja a szenvedőket. Legutóbbi levelében arról számol be, hogy orvosként miként ápolja és segíti betegeit, papként, pedig hogyan szolgálja a bennük élő isteni Lelket.

* A Centobuchi-i (Olaszország) Kamilliánus Család részletesen beszámol az elmúlt időszak eseményeiről, Szent Kamill halálának 390-ik évfordulója megünnepléséről szülővárosában és környékén, ugyanakkor sok szeretettel üdvözlik Kamilliánus Családunkat.

* október 16-án Csíkszeredában, d.e. 11 órától találkozik az erdélyi Világi Kamilliánus Család, Baricz Lajos elnök vezetésével. Helyszín a Millenniumi templom.

* október 30-án Budapesten felszentelik a Simon András tervezte családi oltárt a Regőczi István atya kútvölgyi kápolnájánál. Kérésükre az oltárterítőt Csíkszeredából visszük az ünnepi alkalomra.

* november 8-9 én tartja idei találkozóját az erdélyi kórházlelkészek ökumenikus társasága Kolozsváron.