A csíkszeredai
Üzenete
X. évf. 89. szám, 2006 – január
A döntés éve
A gyulafehérvári egyházmegye 2009-ben ünnepli fennállásának ezredik évfordulóját.
Ezért ötéves pasztorációs tervet dolgozott ki, Élő reménység témakörében, hogy híveit méltóképpen készítse fel a jubileumi évre. 2004-ben „Fundamentumot” rakott le: életünk alapjai Istenben. 2005 a „Megtérés” éve volt, az idei, 2006-os év a „Döntés” evangéliumi gondolat éve.
Most közöljük Dr. Jakubinyi György körlevelét a témával kapcsolatban:
„Szeretett bűnös vagyok”
„Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége a megtérésre” (Lk 15,7).
Csak a fény mutatja az árnyakat. Csak Isten szeretetének fényében döbbenek rá arra, hogy bűnös vagyok. Amíg magam akarom önmagamat „megvalósítani”, addig a törvény és szabály, valamint a saját magam által felállított követelmények tökéletes teljesítője akarok lenni. Így csak önmagamat szeretem rejtett gőgömben. Változni úgy tudok, ha felismerem, hogy a rosszat teszem ugyan, de akit valójában szeretek, az az Isten. Őt kérem, hogy segítsen rajtam, mert belátom, hogy önerőből semmire sem jutok.
Semmire sem jutok, pedig vannak értékeim, értékes tulajdonságaim. Tudatosítanom kell, hogy ezekkel Isten ajándékozott meg engem. Istentől kapott kincseim felhasználásával, tettekkel bizonyíthatom Isten iránt való szeretetemet. „Új csizmám a sárban százszor bepiszkolnám, csak az Úrnak szerelmemet szépen igazolnám” (Ady). Helyes önbecsülésem Istentől kapott ajándékaim felismeréséből és Isten dicsőségére való felhasználásából forrásozik.
Az Élő reménység c, egyházmegyei pasztorális terv hátterében az a tény áll, hogy társadalmunk számos rétegében teret hódít a reményvesztettség, a negatív világszemlélet. Ez alól a krisztushívők sem képeznek kivételt. Ugyanakkor egyházmegyénk életében jelen vannak a remény jelei is, élő, keresztény gyökerek. Ezekből új élet sarjadhat, ha Jézus Krisztushoz csatlakozva, a gondviselő Atyába vetett hittel és reménnyel merjük felvállalni hétköznapi életünket, szervezni és működtetni intézményeinket, megélni közösségi életünket.
A Pasztorális Terv első szakaszában személyek, családok és közösségek bevonásával a keresztségben kapott ajándékok ismételt felfedezése, a helyes istenkép és a reális énkép megalapozása volt a cél. A második szakasz ezekre az alapokra épít. Célja, hogy személyek, családok, közösségek megtapasztalják: életünk árnyoldalai ellenére remélhetünk a szerető Istenben. Témája, Jézus tanításának alapján, a helyes bűnfogalom kialakítása, a társadalmi bűnök felismerése, bánat, gyónás, a kiengesztelődés megtapasztalása, újrakezdés. Ezek által valósul meg a mi reményünk. Kedves híveinknek felajánljuk pasztorációs programjainkat az együttműködés reményében.
„Töltsön el titeket a reménység Istene, a hit teljes örömével és békéjével, hogy a Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben (Róm 15,13). Szeretettel, Dr. Jakubinyi György érsek
„Csulak”
Teljes nevén Molnár Sándor. 1990 őszén ismertem meg, amikor kiscsoport találkozóra mentünk Nagy Évához. A Szent Kereszt templomnál volt a találkozónk az esti szentmise előtt.
Mikor mentem be a templomba, egy fiatalember állt a bejáratnál, szórólapot osztogatott a Kereszténydemokrata Néppárt programjával. Ránéztem derűs arcára, és azt mondtam neki: Fiatalember, nem tartozom semmiféle politikai párthoz, inkább imádkozom magáért a templomban. Mikor kijöttem a szentmiséről, a Fiatalembert a többi fiatallal találtam. Beszélgettek. Meghívtuk a kiscsoport találkozónkra, mit el is fogadott. Attól kezdve megmaradt közöttünk jó barátként, igazi testvérként. A kiscsoportban kapta a „Csulak” melléknevet is.
Megkezdődtek a lelki építkezés évei: a lelkigyakorlatok, ahol Sanyi alapember volt éveken át. A szervezési munkák mellett ő hordozta a csíksomlyói plébánia kisbuszával a társaságot a Hargita széltében hosszában a különböző táborhelyekre.
Majd a tanulás nehéz évei következtek, amikor belemerült a teológia tudományába, és végül saját helyének, életcéljának megtalálása a családi életben.
Immár néhány éve a csíkszeredai Lazarus Ház ügyintézője, felesége, Birgit, evangélikus lelkésznő, aki Németországból telepedett át a 90-es évek elején az árva gyerekek megsegítése kapcsán. Két kislányuk van: Réka és Kinga, akik magyarul és németül beszélnek a családban.
Sanyival és családjával a régi jó testvéri kapcsolat tart ma is. Édesanyja, Irma néni, Kamilliánus Családunk egyik leglelkesebb tagja volt, amíg egészsége bírta. Birgit által jött létre a rosenheimi Nőszövetséggel való több éves kapcsolatunk, Sanyi pedig a kórházi és szegény gyerekeink jótevője maradt. Neki köszönhetjük, hogy idén a Megyei Nagykórház gyerekosztálya részére megvásárolhattunk egy TV készüléket, minden gyerek örömére.
Közöljük Érsek atyánk, Dr. Jakubinyi György válaszát a 2005-ös év beszámolójára:
D.a J.Kr!
Tisztelt Bakó Hajnalka!
Megkaptam levelét, melyben röviden beszámolt az elmúlt év sikereiről.
Nagyon örvendek annak, hogy a római kamilliánus kórházlelkészek szakmai tanácskozásán Ön is tarthatott előadást a kamilliánus családokról és azok pasztorális tevékenységéről. Gratulálok a sikerhez és az újabb imagyűjteményes könyvéért, amely az idén jelent meg.
Kívánom, hogy a jövő évre is tudjon aktívan szolgálni a betegeink között, akik, néhai szentatyánk szavaival élve, írják a szenvedés evangéliumát. Mindennapi munkájához kérem Isten bőséges áldását és érezze, hogy mindezt Isten dicsőségére teszi.
A betlehemi angyalok énekét nem lehetett elhallgattatni két ezer év óta. „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakarat embereinek!” (Lk 2, 14). Ezt az egyetemes kiengesztelődést hozta meg számunkra Megváltónk, amelynek beteljesülését második eljövetelére várjuk.
Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott új esztendőt kívánok tisztelettel és szeretettel, Jakubinyi György érsek, Gyulafehérvár 2005 december 16.
Híreink:
* Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik karácsonyi ajándékozásunkat utólag is gazdagították. Isten fizesse nagylelküségüket!
* Január 25, szerda: találkozás a kórházi betegek kamilliánus családjával a Nagykórházban.