A csíkszeredai Kamilliánus Család
Üzenete X. évf. 100. szám, 2006 december 100 Nem lehet elhallgatni azt az örömet, amit „A csíkszeredai Kamilliánus Család Üzenete” havonta megjelenő kamilliánus lelkiségi kiadvány 100-ik számának megjelenése szerez. 1997 decemberében látott napvilágot az első szám, magyar és olasz nyelven. Azóta bejárta a világ különböző pontjait, hiszen nemcsak a magyar olvasótáborunk, de az olaszul értő kamilliánusok, szerzetesek és világiak, valamint barátaink, szimpatizánsaink egyaránt szeretettel fogadták az elmúlt évek alatt. Ez a lap azért jött létre, hogy az egymástól térben távollévő Családokat összetartsa, lelkesítse, és legfőképpen tanítsa a betegek lelki ápolásának művészetére. II. János Pál pápa nevezte művészetnek a betegápolást, és azt hiszem, senki nem vonja kétségbe, hogy saját tapasztalata alapján nyilatkozott. Az első években Fax-on küldtük el az érdeklődőkhöz, majd az elektronikus posta megkönnyítette dolgunkat, gyorsabban és egyre több helyre el tudjuk manapság juttatni. Köszönöm a világon szétszóródott Kamilliánus Családoknak a kölcsönös tiszteletet, együttműködést, ötletet és elfogadást, Latin Amerikától a Távol Keletig. Szeretném megköszönni mindazon Családoknak a fáradságát, akik megosztották velünk saját lapjaikat, akik évek óta szintén a hagyományos, vagy az elektromos postán küldték el hozzánk kiadványaikat, - gondolok elsősorban a francia, a spanyol, az olasz lapokra. Ezúttal is szeretnék minden Családot tisztelettel, nagyrabecsüléssel és szeretettel köszönteni. Üzenetünk immár hat éve a csíkszeredai kórházak faliújságjaira is ki van függesztve, amióta elkezdődhetett a szervezett kelkigondozás. A betegek szívesen olvassák, erőt, bátorítást merítenek belőle, és segítségével megértik a legnagyobbat: szenvedésük megváltó értékét Krisztusban, az összetartozás, családiasság lényegét a betegség és szenvedés időszakában. Azt hiszem, nem lehetne most mindent felsorolni, érdemes végigolvasni egy életutat, amit ez kis kiadvány csendes menetelésben, 100 lépésben megtett az elmúlt kilenc év alatt. Nekem, aki szerkesztettem, csak hála van a szívemben mindezért (vö Lk 1, 46-55; és Lk 4, 18-19), és szeretném kifejezni köszönetemet mindenkinek, aki valamilyen módon segítette, értékelte ezt az életutat. Elsősorban megköszönöm a Jó Istennek, hogy éppen itt, Erdélyben jöhetett létre egy ilyen kis lelkiségi lap. Köszönöm a gyulafehérvári Egyházmegyének, hogy otthont adott neki saját honlapján, ahol bárki, bármikor elérheti bármelyik számot, úgy magyarul, mint olasz nyelven: http://www.hhrf.org/gyrke/uzenethttp://www.hhrf.org/gyrke/camilliana Sándor Péter - az orgonák orvosa
Sándor Péter neve immár nem ismeretlen Erdélyben, különösen, ahol a templomok beteg orgonái szakértelemmel és türelemmel bíró orvosukra várnak. A 32 éves Péter Csíkszentsimon szülötte, családjával évek óta több mint baráti, testvéri kapcsolatnak örülhetünk. Láttam Pétert felnőni, életének, pályájának alakulása számomra is szívügy volt mindig. Amikor eljött a pályaválasztás döntő pillanata és kifejezte szándékát, hogy orgonajavítást szeretne tanulni Nagyszebenben, megoszlott a család véleménye. Édesapja, Gábor valami mást szánt idősebbik fiának, nehéz volt elfogadnia ez a nem várt egyéni döntést. Édesanyja, Ilonka, aki abban az időben a csíkszentsimoni templom adminisztrációját vezette felkeresett, hogy elmondhassa gyötrődését, amivel szembesült ez ügyben. Nem sokat haboztam a kérdésben. Határozottan arra kértem, segítse Pétert, hogy megvalósíthassa álmát. Azt mondtam neki: „Olyan sok beteg orgona vár Erdélyben orvosra, engedjétek, hogy Péter gyógyítsa meg őket!” Hála Istennek, beteljesedett. Ilonka most a kardiológián, betegként emlékezett újra erre a beszélgetésre, meghatottan, boldogan, mint mindig, valahányszor szóba került ez a téma az elmúlt évek során. Örömmel újságolta el, hogy Péter, aki már szakemberként hazatelepedett Nagyszebenből, önálló vállalkozásba kezdett itthon, ifjabb fivérével, Gáborral együtt a szakmában. Megtudtam, hogy a gyímesbükki templom orgonáját is ő tette rendbe, amelynek felszentelésén én is jelen voltam október 15-én, és csak azért nem jöttem rá kilétére, mert tévesen mondták be a nevét (a családnevét felcserélték a személynevével), noha elgondoltam, hogy Péter is lehetett volna…
Híreink: * Isten kegyelméből idén is elkészíthettük az adventi koszorúkat kórházi betegeink számára. * Emilke újabb győzelmet aratott: a budapesti Nemzetközi Mikulás kupa ezüstérmese lett. * Kis betegeim nevében is hálás köszönetemet fejezem ki a gyímesbükki Deáky Andrásnak, valamint Molnár Attilának, a csíkszeredai Információs Iroda (Inszo) vezetőjének és csapatának, lelkes munkájukért: Mikulásra ellátták a gyerek osztályt meséskönyvekkel. Isten fizesse meg! * Dec. 15-17: A Dél-olaszországi Bari-ban a kamilliánus lelkiségű Dr. Ornella Sacaramuzzi tartja a “Csoportvezetők és kölcsönös segítségnyújtást végző csoportok tanfolyamát a gyász utáni növekedésben”, a magányosság szigetétől a megosztani-tudás szigettengeréig témakörrel. * Dec. 9: Tíz éve annak, hogy szeretett osztálytársunk, Alessandro Toe (Camillianum – Roma) elköltözött, haza, az Atyához. Halála előtt egy nappal arra kértem, hogy pártfogolja „odafenttől” erdélyi missziómat. Az első meghívást, tanulmányaim végeztével, éppen 2000 december 9-re kaptam Kászonaltízbe, a Korábban Született Testvéreink napját megünnepelni. * Dec. 8-9: a csíkszeredai Megyei Tanács megszervezte a III. Civil Konferenciát. * Dec. 23-án, szombaton 15 órától fogjuk meglátogatni és megajándékozni kórházi betegeinket. * December 25, hétfő este 6 órától lesz bemutatva az immár hagyományos szentmise jótevőimért a csíksomlyói kegytemplomban. Isten fizesse meg Mindenkinek a szolgálatát, gondoskodó szeretetét, tanítását, idejét, türelmét, erkölcsi, lelki és anyagi segítségét! * Dec. 31: Szent Család vasárnapja, a Kamilliánus Családok lelki-közösségi ünnepe. * Szeretettel üdvözöljük a Palermo-i Kamilliánus Család féléves kiadványának első számát, „A találkozás ideje/Tempo d’incontro” címmel, és vezetőjét, a kamilliánus lelkiségű orvost, Dr. Giosuè Sparacino-t, a Család elnökét, aki orvosként betegei lelki ápolója is! * Ugyanúgy köszöntjük a csíkszentdomokosi Postagalamb első számát, nőjön nagyra! * Kívánunk Mindenkinek áldott, békés Szentkarácsonyt és egy bizakodó 2007-es esztendőt! Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel/Fax: 0040 366 10 22 55
|