A csíkszeredai
Üzenete
X. évf. 93. szám, 2006 – május
Beszámoló a Szent Ferenc Alapítvány Szovátán, és vidékén végzett tevékenységéről I.
2002-ben a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia által szervezett "Jót tenni jó" gyűjtéséből születhetett meg a szovátai házunk. A magyarországi iskolák gyerekei összegyűjtötték egy közös perselybe a tízórai-uzsonna pénzüket és így a nagyböjt végére 14 millió forintot kapott az alapítványunk. Ebből az összegből sikerült megvásárolni Szováta város régi tsz. épületét és a hozzá tartozó telket a helyi plébános javaslatára, kérésére. A következő évben, 2003-ban beindult a Szent József Gyerekotthon működése 20 gyerekkel, és ezzel egyidőben kezdődtek meg a telken levő nagyobb épület felújításának munkálatai is, azzal a céllal, hogy még ez év szeptemberétől otthont adjon egy nagyobb létszámú gyerekcsoportnak. Ez az álom nem válhatott valóra, mert nem sokkal ezután, április 9-én, nagycsütörtökről nagypéntekre virradólag a már újonnan elkészült épület leégett. Az otthon újraépítésének munkálatai 2004 novemberében kezdődtek el. A gyerekotthon mindezen viszontagságok, ellenére folyamatossággal működik a 2003-as évtől, egyre inkább kinőve magát, egyre több gyereket befogadva, támogatva. 2005 augusztusától 72 bentlakó gyerekünk van az immár teljes szépségében tündöklő otthonunkban. Õk nyolc szociális családban élnek egy-egy nevelő vagy nevelőházaspár családias gondoskodása alatt. Az intézmény létrehozásának szükségességét igazolja a Maros megyében fellelhető nagyszámú szociálisan sérült család és gyermek. A nehézsorsúság igen széles skála, melyen megtaláljuk azokat a családokat, ahol a létminimum olyan valóságokban konkretizálódik, mint a családtagok rendszeres éhezése, téli időkben fagypont körüli hőmérséklet házaikban, villanyáram hiánya. Rendszerint ezekben a családokban ismeretlen az átlagember számára természetessé vált dolgok, mint a rendszeres tisztálkodás, lakhelyük alapvető higiéniai feltételei, a személyes dolgok iránti alapvető igényesség, stb. Ott, ahol a bogárjárta ételmaradékok összekeverednek a ruhadarabokkal, elképzelhető, hogy egészségtelen élettér adódhat ezen családok gyerekeinek fejlődéséhez. Továbbá, élnek körülöttünk olyan családok, ahol a szegénység a tisztasággal párosul, a szerényen berendezett egyszobás lakhelyek ragyognak a tisztaságtól és önérzettől. Ezekben a családokban általában az a legnagyobb gond, hogy a szülők nem tudják anyagiakban fedezni az oktatással járó költségeket, képtelenek a tanfelszerelést, tízórait, élelmezést, meleg ruházatot, éjszakai pihenést biztosítani, nem jut pénz, nem is beszélve a kötelező munkafüzetek megvásárlásáról, nem küldhetik osztálykirándulásra gyerekeiket, stb. Emiatt a gyerekek az osztályközösségek peremhelyeit töltik be, melynek hosszútávon érthetően negatívak a következményei. Vannak olyan családok, ahol egyik vagy mindkét szülő az alkoholizmus rabja, igen elterjedt és egyben társadalmunknak nagy népbetegsége. Az alkoholista szülők családjainál ártalmasabb életkörnyezetet egy gyerek számára nem találunk. Konkrétan tapasztaljuk az állandó alkoholos-agresszív megnyilvánulások igen romboló hatásait a gyerekeken, akik egy hangos szótól sírva fakadnak, állandóan riadtak, 14 évesen enurezissel küszködnek, mert az apa a szobatisztaságra szoktatás helyett agyonpüfölte a bepisilő másféléves gyereket. De olyan gyerekünk is van, akit csecsemőkorában az ittas, feldühödött anyuka többször is az ágyhoz vágott, ezek után tehát nem csoda, hogy a gyerek tanulási nehézségekkel küzd. Vannak olyan családok is, ahol a gyereket szexuálisan bántalmazzák, súlyos következményei minden esetben szembetűnőek, az élelem visszautasításától a társas kapcsolatok kialakításában megmutatkozó nehézségekig egy sor nem kívánt, a fejlődést gátló következmény jelentkezik. Otthonainkba kerülő gyerekek családjaiban minden elképzelhető családi, személyes és fizikai rendellenesség halmozottan van jelen, így kiemelni ezeket a gyerekeket ebből a környezetből az első lépés, amit tehetünk, ahhoz, hogy szeretettel, türelemmel és gondos neveléssel más irányt szabjunk fejlődésének. Az alapítványon belül működő gyerekotthonok tapasztalatai arra indítottak, hogy érdemes és valós igényre válaszolunk akkor, ha Szováta és környékének nehézsorsú családjaira is ráfigyelünk, és Isten segítségével orvosolni próbáljuk ezeknek a családoknak, és főként gyerekeknek a helyzetét. Gyermekvédelmi tevékenységünket négy síkon folytatjuk: vannak olyan helyzetek, ahol a családok gondjai némi ruhaadománnyal, tanfelszerelés-adománnyal, mozgókönyvtárral, élelmiszercsomaggal, ún. háziasszony-találkozókkal megoldhatóak. Ezeknek a családoknak azt szeretnénk üzenni, hogy számíthatnak ránk, a társaik vagyunk. A rendszeres havi találkozók, keretén belül sor kerül az alapvető hitbeli kérdésekre, gyereknevelési problémák kezelésére és a keresztény család értékeinek ismertetésére. Fontosnak tartjuk ezeket az asszonyokat, mint a család érzelmi síkjának megteremtőit és szeretnénk, ha õk is ugyanolyan fontosnak éreznék magukat, asszonyi, feleség és anyai mivoltukat. Erősíteni szeretnénk bennük ezeknek a szerepeknek a teljes és örömteli felvállalását és azt, hogy örömüket találják benne (folytatjuk).
Megkértem Istent
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke nem kapni, hanem megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak. Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem. Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.
Kértem erőt... és Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet... és Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat. Kértem bátorságot, és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat. Kértem adjon szeretetet... és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmet... és Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.
Híreink:
* A Fokolare közösség május 5-7 között tarja találkozóját a csíkszeredai Segítő Mária líceumban.
* Lelkigyakorlatunkat augusztus 10-13 között tervezzük a gyímesbükki Deáky panzióban
* Szeretettel üdvözöljük Máthé Zsuzsanna római katolikus teológia, illetve germanisztika szakos végzős hallgatót Kolozsváron, aki államvizsga dolgozatában Kamilliánus családjainkról is írt.
* A Nőszövetség idén is ellátta Húsvétra gyerekeinket a kórházban: 20 kg. narancs és banánnal.
* Május 25: Szent Kamill születése. Kamilliánus találkozó a Régi Kórházban 15, 30-tól.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel/Fax: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@nextra.ro www.hhrf.org/gyrke - kiadványaink/lelkiségi lap