A csíkszeredai
Üzenete
XI. évf. 108. szám, 2007 augusztus
A házastársi hűség kápolnája, Székesfehérvár - Bory kastély
2007: Nagyon fontos évfordulót jelent ez az esztendő minden magyar számára. Ezer évvel ezelőtt ebben a városban született Szent Imre herceg, az Árpád Ház trónörököse. Apja, Szent István királyunk innen kormányozta népét, és itt rendezte családdá a magyar népet, szakrális uralkodóként, aki országa törvényeit Isten uralma szerint alkotta meg, majd országát, népét és a Szent Koronát itt tette le jogutódja, Jézus Anyja, a magyarok Boldogasszonya kezébe, földi életének záró akkordjaként.
Ebben a városban áll ma a Bory kastély, amit Bory Jenő (1879-1959) építész-szobrászművész épített, közel negyven éven át 1923-tól kezdve. Felesége festőművész volt, mindketten Székely Bertalan tanítványok. A kastély önmagában egy sajátos építészeti remekmű, a benne kiállított szobrok és festmények viszont valami csodálatos világot tárnak fel: az alkotók, életükkel, művészetükkel és eszmevilágukkal felállítják egy házaspár legmélyebbig menő kölcsönös szeretetének, halálig tartó szerelmének életmintáját. Mindennek összegzése a Házastársi Hűség Kápolnájának megalkotásában csúcsosodik ki, tudomásom szerint az egyetlen ilyen jellegű magyar „házastársi szentély”.
Az indiai Tadzs Mahal történetéről sokat olvashatunk, a világörökség részét képező építmény szépsége lenyűgöző, amit a bánatos uralkodó síremlékként építtetett a 15-ik gyermekük születésébe belehalt szeretett felesége emlékére, fehér márványból. A Bory kastély Házastársi Hűség Kápolnája esetében viszont valami másról van szó, mert ez, élő szentély, egy élet folyamatát fejezi ki, magát a megvalósulást, nem az utólagos emlékét. Ez a házaspár együtt alkotott, és ami művészi alkotásaikból is kitűnik, egymást kölcsönös, állandó tisztelettel, szeretettel és házastársi szerelemmel gazdagították.
Bory Jenő, a szobrász és életművész kedvelte a fehér márványt, női kompozícióit szeretett feleségéről mintázta meg, akit a magyar népköltészet szavaival „tündérszép Ilonának” (Komocsin Ilona) is mondhatnánk. A kastély építése a hosszú évek során, egy párhuzamos, nagy alkotó folyamatot jelentett a házaspár életében. Itt mindennek valami jelentése van, alkalom adtán mindenhez egy „vallomás”, vagy nem ritkán humoros magyarázat fűződik, amit szintén maga a művész fogalmazott meg gyermekei, majd unokái számára. A kastélyt jelenleg hét unokája, és azok családja tartja fenn, egy-egy család a hét minden napján, példaként adva tovább a kapott szellemi örökséget.
A Házastársi Hűség Kápolnája sajátos üzenetet hordoz minden korok embere számára, mert művészi értékén túl a megélt házastársi hűséget példaképként állítja elénk. A kápolna szentélye maga a házastársi szeretet, amit a művész fehér márványba imádkozott szeretett felesége alakjában, aki szétterülő ruhában, a női szépség kisugárzásában ül, amint jóságot, nyugalmat, bájosságot, szelídséget, törékenységet, ártatlanságot sugároz magából. A csodálatos női alak, akit a látogató már felismer, ha végignézte a kiállított műveket, betölti a teret. Kedvese, szerelme, és házastársa viszont ott térdel a lába előtt, és hitvese lábát illeti ajkával, miközben kedves humorral rátérdel annak papucsára.
A kompozíció mélységét még jobban meg tudjuk érteni, ha elolvassuk azokat a gondolatokat, melyeket a művész maga fogalmazott és vésett márványba: „Benned látom az Istent”.
Ez a gondolat, méltán, keresztény küldetésünk lényegét fejezi ki, mert itt megvalósult a házastársi hűség csodája, két ember sírig tartó szerelme és az Isten mindent betöltő, végtelen szeretete között.
( http://482.underground.hu/boryvar/kronika.htm , http://www.argus.hu/2002_05/ke_p_szabo.html)
Krzizowa/Kraisau, Lengyelország, aug. 7-14
A lengyelországi Krzyzowa, német nevén Kreisau-ban, (Szilézia) került sor idén a nyolcadik Pasztorációs Világkongresszusra augusztus 7-14 között. A rangos rendezvényen több mint 200 résztvevő volt jelen, 59 nemzetiséggel. Idén a katolikus résztvevők létszáma is megnövekedett. Krzyzowa/Kreisau egy egészen kis település, alig néhány házszámmal, a gyönyörű dombvidéken. Német nevét, a Krisztust átszúró három szegről kapta, amit kereszt alakban, jelként illesztenek össze.
A rendezvény helyszíne a Helmuth James von Moltke felújított családi birtoka volt. Már első látásra szembeötlött a sajátos építkezési stílus: egy régi uradalmi udvar gazdasági épületei, modern tanulmányi központtá lettek átalakítva, előadótermekkel, ebédlőkkel, szállodával, kisebb termekkel.
A kongresszus tematikája: összehangolni mindazon „cserépedényben tartott kincseinket” (2 Kor. 4, 7-9), amelyeket magunkban hordozunk a lelkek ápolása során, amikor gyöngeséggel és pusztulással találkozunk. Mindezeket egyéni és szervezett perspektívában vizsgálva. Sok értékes előadás hangzott el a világ minden részéről különböző vallási meglátások alapján, úgy teológiai, mint személyes, szubjektív tapasztalatok szerint. Ezeket kiscsoportos beszélgetésekben tárgyaltuk meg.
A gazdag tanítás mellett megismerkedhettünk a helyi kultúra néhány sajátosságával is, ami segített eligazodni a nagyon sajátos földrajzi-történelmi helyszínen:
- Megcsodálhattuk a sziléziai népi ének és táncművészetet, valamint rendkívül gazdag népviseletüket.
- Meglátogattuk a Swidnica-i evangélikus béke-templomot (1652-57), ami a világ legnagyobb fából épült temploma. 50 év után, manapság már minden második vasárnap tartanak benne német nyelvű istentiszteletet is. Érkezésünkre középkori hangversenyt rendeztek az ódon templomban.
- Megnéztük Wroclaw-ot, Dietrich Boenhoffer evangélikus gyakorlati teológus szülővárosát, és annak legfontosabb nevezetességeit. Így tudtuk meg, hogy a II. Világháború után ebben a városban hangzott el először a Katolikus Egyház részéről a bocsánatkérés és megbocsátás nemes gesztusa. A Városházán megnézhettük a II. János Pál pápáról készített fénykép kiállítást. A Szent Erzsébet templomban ökumenikus istentiszteleten vettünk részt, ahol jelen voltak a városban székelő különböző egyházi méltóságok is. Ez a templom a II. Világháború után került vissza a katolikusokhoz, jelenleg a Szent Erzsébet év tiszteletére fotókiállítás van benne, nagyon sok magyar fényképpel.
- Lengyelország híres hegyeire is felkapaszkodtunk, a Karpacz helyiségbe. Itt egy érdekes „wang” fa-templomot látogattunk meg, amelyet a norvégok építettek a XII. században, bizánci stílusban. Később a németek használták, ma a lengyel evangélikusok használják, és ökumenikus szolgálatot tölt be.
(www.krzyzowa.org, http://en.wikipedia.org/wiki/%C5%9Awidnica,http://hu.polandforall.com/a-szaz-hid-varosa-wroclaw-ngyelorszag.html)
Magyarországért engesztelő Nővérek
1999 október 8-án szentelték fel a váci Egyházmegye, Erdőkürt-i Magyarok Nagyasszonya kolostorát a kontemplatív/szemlélődő Magyar Pálos Nővérek számára, akik a három evangéliumi tanácson kívül az engesztelésre is fogadalmat tesznek, életüket engesztelésül ajánlják fel Istennek. Ebbe az áldozathozatalba hívják meg mindazokat, akik vállalják az engesztelést népünkért, keresztény mivoltunkért: Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei, 2176 Erdőkürt, Kossuth L. út, 2/a. Tel: 0036 32 479 139. A Nővérek jelenléte ugyanakkor bátorítást jelenthet minden világi engesztelő csoportnak is.
Augusztus elsején elköszönt tőlünk a 2002 óta szolgáló kórházlelkészünk, Szakács Lajos csíkzsögödi plébános. Utódja Ft. Péter Artúr, csíksomlyói ferences házfőnök.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel/Fax: 0040 366 10 22 55
/ 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro, http://www.hhrf.org/gyrke/uzenet