A csíkszeredai
Üzenete
XIV. évf. 147. szám, 2010 november
Asszertív lenni (20 Helyzetkép)
Folytatás a készülő Angelo Brusco, Átkelni a gázlón…,c. könyve magyar fordításából
Az „asszertivitás” kifejezést manapság széles körben lehet alkalmazni különböző összefüggésekben, beleértve az elkísérést is. Valaki magatartását „megvitatni”, együtt jár az illető asszertív képességével is.
A személyközi kapcsolatokban a tárgyalófelek általában három – passzív, agresszív és asszertív (lásd a magyar „szer” szótő, és annak származékait, pl. szertartó stb. – fordító megjegyzése) – viselkedési típust alkalmaznak.
* Aki passzív magatartásra helyezkedik, nem fejezi ki benyomásait, szükségleteit, és nem védi meg saját jogait, mert fél a másikkal való kapcsolat károsodásától, attól, hogy rossznak, egoistának tűnjön, vagy szenvedést okozzon a másiknak. Eljuthat odáig is, hogy kifejezze saját kritikáját, de azt nem teszi eléggé világosan és velősen, ezért nehezen veszik figyelembe. Ilyenképpen kiteszi magát annak, hogy mások kihasználják. Túlzott udva riassága miatt sokat kell nyelnie, amíg már nem bírja tovább, váratlanul megszakíthatja személyközi kapcsolatát, vagy agresszívvá válva kirobbanhat.
* Aki az agresszív magatartás felé hajlik, közvetlen módon fejezi ki saját jogait, szükségleteit és kritikáit: támadva, elnyomva, hibáztatva, megalázva vagy manipulálva a beszélgetőtársat, lebecsülve mindazt, amit az kimond, általánosítva a magtartást.
Természetesen az agresszívek a győztesek, de mások rovására. Ez a győzelemfajta másokat is vesztessé tesz, azaz nem lesznek képesek kielégíteni saját alapvető szükségleteiket.
* Annak van asszertív magatartása, aki világosan, őszintén, közvetlenül juttatja érvényre saját jogait, kifejezi benyomásait, érzelmeit, kívánságait, amikor alkalmasnak találja, megfelelően és tisztelettel, anélkül, hogy megsértené beszélgetőtársa jogait.
Az asszertivitás magatartása az önbecsülésre és mások tiszteletben tarására, a saját szükségletek figyelembevételére és konfliktushelyzetben a kiegyezés lehetőségére épül.
Ahhoz, hogy valaki asszertív lehessen, fontos megkülönböztetni, mások jogait a kívánságaiktól vagy elvárásaiktól: nem helyes megsérteni mások jogait, de ugyanúgy nem helyénvaló önmagunkat háttérbe szorítani sem, azért, hogy kielégítsük mások kívánságait.
(Átvéve: Strocchi M. C., Autostima/Önbecsülés… pp. 57–58)
Pongi – András Katalin – élt 38 évet
Aki hallotta énekelni az Árvácska gyermekkórust, a szívébe költözött annak karmestere is, a szőke, széles mosolyú, tréfálkozó kedvű fiatal lány, akit egyszerűen Ponginak hívott mindenki, aki a csíksomlyói plébánia „kistestvérei” közül való volt. Akkor hozott jókedvet, derűt, amikor éledezni kezdett az új kikelet az 1990es évek elején. A Pongi nevet is egy kedves énekből ihletődve kapta, ami rajta is maradt. Húsz év telt el azóta. Pongi hosszú utat járt be, ma már az angyalok kórusában énekel. 2010 januárjában hátfájásra panaszkodott, orvoshoz mentek, műtétet hajtottak végre a hátgerincén. Ezt kemoterápia követte, és szeptember 21re, minden reménykedés ellenére, a szíve feladta a harcot. Hazaköltözött az égi hazába mindössze 38 évesen, a Mindenható Szeretet végtelen ölelésébe.
Mindannyiunkat döbbenetként ért a hír. Reménykedtünk a gyógyulásában. Valahogy úgy voltunk vele, hogy az ilyen személyek, mint ő, soha nem halnak meg.
Pongi sokat harcolt az életben, magáért és másokért. Hitt valami emberfeletti jóságban és azt jókedvében a keze között érezte. Voltak neki viszont komoly mélypontjai is, pl. amikor mindenki boldog volt egy rendezvény után, neki sírhatnékja támadt. Ilyenkor alig lehetett vigasztalni. Nyugtalan művész lelke olyan magaslatokra vágyott, melyeket azt hiszem, csak most, a végső megnyugvásban érhetett el. Nem igazán ismerte a fokozatosságot. Mindent akart, és mindent azonnal. A teljességre vágyott, nem tudott félúton megállni és beérni azzal, aminek a hétköznapi ember örülni tud. Képezte magát, tudni és adni akart. Szakmai fejlődése érdekében Magyarországra költözött és ott is maradt, haláláig. Férjével az iskolában ismerkedett meg, ahol mindketten tanítottak. Zebegényben éltek, ide is helyezték örök nyugalomra a csodálatos dombok közé, Márianosztra, a pálosok kegyhelye közelébe.
Első találkozásunk a csobotfalvi plébánián történt. Abban az időben sok plakátot készítettem a templomok számára. Éppen várakoztam az asztalra kiterítet plakátommal, hogy a plébános megnézze. Tél volt. A kismacska is jobban érezte magát a melegben. Valahogyan érdekes lehettem neki, mert egy óvatlan pillanatban felugrott a szoknyámra és ott megkapaszkodva maradt. Lélegzetvisszafojtott csend következett, mindenki feszülten figyelt, a kapaszkodó cicára nézett, majd rám, végül egy harsány nevetés törte meg a csendet, egy szőke kislányé, a Pongié. A feloldódás pillanatában egy életre szóló barátság kötődött meg közöttünk. A kismacska bizalma valahogy áttörte azokat a gátakat, amelyeket az emberek éreznek azokkal szemben, akiket még nem ismernek. Ez a barátság most már átnyúlik az örökkévalóságba.
Magyarországon való letelepedése után is igyekezett fenntartani itthoni kapcsolatait, de a távolság nagy úr. Immár végérvényesen a szívünkben lakhat.
Novemberben, hat héttel a halála után közös szentmisén vehettünk részt a csíksomlyói kegytemplomban Pongi lelki üdvéért, emlékezhettünk rá a kegyelet alázatával, tisztelettel és szeretettel, Isten akaratában megnyugodva és várva a feltámadásban való találkozásra.
Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá jósággal, Isten akaratában megnyugodott lélekkel.
KÖNYVBEMUTATÓ
Megjelent az első magyar nyelvű pszichopasztorációs szaktankönyv, Átkelni a gázlón… Együtt – A beteg ember pszichopasztorációs elkísérése címmel, Dr. Bakó Mária Hajnalka lelkipásztori asszisztens fordításában. A könyv szerzője Prof. Angelo Brusco, a római Camillianum – Nemzetközi EgészségTeológiai Pasztorációs Intézet tanára. A könyvbemutatóra 2010. november 25én, csütörtökön Alexandriai Szent Katalin napján kerül sor a csíkszeredai Corvina Könyváruházban18,00 órától, amelyre szeretettel meghívunk minden kedves érdeklődőt.
***************************************************************************
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / email: mariabako@hr.astral.ro Az összes előző lapszám megtekintése: http://www.hhrf.org/gyrke/uzenet