A csíkszeredai
Üzenete
XV. évf. 149. szám, 2011 január
A gyász feldolgozásának útszakaszai (24. Helyzetkép)
Folytatás a készülő Angelo Brusco, Átkelni a gázlón…,c. könyve magyar fordításából
1. Az első útszakasz: a sokk. Ez az első ütközés, amivel elménknek és testünknek a gyász új helyzetében dolga van.
2. A második útszakasz: a tagadás. Nem akarják elfogadni az új valóságot, amit a szeretett személy elvesztése idézett elő, és ezért mindent letagadnak, mintha csak egy rossz álom lett volna.
3. A harmadik útszakasz: az érzések és érzelmek kinyilvánítása. Elkezdődik a bizakodás az előérzetekkel, az érzésekkel, a lelkiállapotokkal, melyek elkísérik gyászhelyzetünket.
4. A negyedik útszakasz: a gyásszal együtt járó kötelezettségek tudomásulvétele. Tudomásul veszik mindazt, amivel a gyász elviselése, szociális szinten is együtt jár.
5. Az ötödik útszakasz: felfedezik az elvesztés jelentőségét. A személy sajátos jelentőséget kezd adni az átélt gyásznak.
6. A hatodik útszakasz: kölcsönös megbocsátás. A saját magának és az elvesztett személynek való megbocsátás alapvető a gyász feldolgozása során.
7. A hetedik útszakasz: örökség. Elgondolkodnak azon, amit az elhunyt személy érzelmi és kapcsolati viszonyában hátrahagyott.
8. A nyolcadik útszakasz: a gyász befejezésének megünneplése. Az illető személy érzi, hogy kijött a hozzátartozója elvesztése miatt elviselt szenvedés alagútjából.
(Átvéve: Monbourguette J., Ricominciare a vivere/Újra elkezdeni élni, Paoline, Milano, 1996)
Kockáztatni (25. Helyzetkép)
Aki elhatározza a „változtatást”, áttérve a tettekre, kockáztat. De hogyan lehetne növekedni, anélkül, hogy ne tenné ki magát kockázatoknak valaki?
* Nevetni kockázatos… mert átmehet idétlenségbe!
* Sírni, kockázatos… mert átmehet érzelgősségbe!
* Megkövetelni valakitől, kockázatos… mert lekötelezhet!
* Kimutatni érzelmeinket, kockázatos… mert visszautasíthatnak!
* Kifejezni hiányosságaidat az emberek előtt, kockázatos … mert nevetségessé tehet!
* Szeretni kockázatos, mert lehet, hogy nem viszonozzák!
* Tevékenykedni kockázatos … mert tévedni lehet!
Mindazonáltal a kockázatokat fel kell vállalni, mert a legnagyobb veszély az, ha nem kockáztatunk soha!
Az a személy, aki nem kockáztat, nem tesz semmit, nincs semmije, semmi.
El kell kerülnie a szenvedést, a bánkódást, de nem tud megtanulni megváltozni, növekedni, szeretni… saját bizonytalanságaihoz leláncolt rabszolga marad.
* Csak az a személy szabad, aki kockáztatni mer.
+ Ft. Szakács Lajos, esperes-plébános – az első kinevezett kórházlelkészünk
December utolsó napján vettünk végső búcsút Ft. Szakács Lajostól , az első kinevezett kórházlelkészünktől. Öt éven át dolgoztunk együtt a betegek lelkipásztori szolgálatában a csíkszeredai kórházakban. Ő volt az első hivatalosan kinevezett, államilag elismert kórházlelkész Erdélyben, de nemcsak, hanem a Magyar Katolikus Egyházban is. Csíkszerdában alapozódott meg ugyanis a betegek, államilag elismert szervezett kórházlelkészsége a 2000 december 5-én aláírt egyházi-állami megegyezéssel. Szakács atya egy évvel később kapcsolódott a tevékenységhez, amit sajnos betegsége miatt öt év után abba kellett hagynia. 58 évet élt. Munkásságához, papságához sok nagyméretű tett kapcsolódik. Ő indította el a csíkszeredai Segítő Mária Liceumot és vezette néhány éven át, majd a kórházlelkészség első lelkipásztori szolgálatát vállalta. Mindvégig megmaradt plébánosnak is, tehát mellékfoglalkozásként vállalt feladatait gyakorló plébánosként végezte.
A betegek szerették, igazi pap volt, aki Krisztus-követésre buzdította híveit, pácienseit. Jókedvű, vidám modorával fel tudta vidámítani a szomorkodókat, jobb belátásra bírni a bizonytalankodó lelkeket, bátorítva a haldoklókat. Később, hosszas kórházi tartózkodásai alatt önmaga számára is összefoglalta a másoknak adott gyakorlati bizonyságokat, átélte azok mélységeit abban az Istehitben és emberbaráti szeretetben, amellyel másoknak tanúságként szolgált. Alapelve volt a szervezettség, pontosság, a hithűségben való komolyság.
Halálos ágyán is megmaradt annak, aki addig volt, önmaga körül tiszteletet tápláló papnak, a diszkrét mértékletesség megtestesítőjének, Egyháza hűséges szolgájának. Imádkozva halt meg, beletemetkezve az odaátba és elfeledkezve az itteniről, paphoz illő méltósággal, úgy ahogyan hivatása során tanúságot tett a Krisztus-követésről.
+ Szigetiné Molnár Éva – Kamilliánus Családunk névtelen segítője
A 2011-es esztendő újabb búcsúzással kezdődött. Szigetiné Molnár Éva, Kamilliánus Családunk névtelen segítője váratlanul távozott közülünk. A hajdanán sokszoros országos bajnokságot elért, sok munkához szokott 51 éves édesanya, szokatlan hirtelenséggel ment el. Súlyos betegségéből felgyógyult ugyan és nekilendült megint az életnek, de itt félbeszkadt az út, elszólították. Figyelmes, szeretetteljes ajándékozó volt azok iránt, akik örültek a tőle származó adományoknak immár az örök hazából figyel ránk. Gondoljunk rá és hátrahagyott családjára imádságos szeretettel!
Híreink :
* Hálás szívvel köszönjük jótevőinknek nemes lelkű adományaikat, amelyek segítségével gazdagabbá tehettük a Karácsonyt kórházi betegeink számára. A Jó Isten áldja meg őket gazdagon, hogy máskor is jusson, másoknak is azon javakból, melyeket Isten kegyelméből elnyernek. Köszönöm továbbá kis és immár felnőtt munkatársaimnak is a segítséget, hogy együtt juthattunk el minden betegünk ágyához. Idén velünk volt a hajdani Dávid is a barátjával, Csabával, ők már tíz évesek, legjobb autóikat osztották szét a gyerekeknek. A szülészeten való ajándékozás után Kis Katánk (másodikos) vallomást tett: „Alig várom, hogy gyermekem legyen!” Meglepődtem a lelkéből feltörő vágyon, lehajoltam hozzá és bátorítottam: „Tudod, a világ legszebb dolga az anyaság”, mire ő befejezte a gondolatot: „És a második legjobb dolga az apaság.”Igen, ezért megéri dolgozni, ha ilyen távlatok nyílnak…
* Január 18-25 imádkozzunk a keresztények egységéért!
* A vatikáni Egészség-pasztorációs Hivatal elküldte a Betegek XIX Világnapjára kiadott liturgikus programfüzeteket és plakátokat. Idei téma: „Az ő sebei által gyógyultatok meg” (1 Pét 2, 24).
***************************************************************************
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / email: mariabako@hr.astral.ro Az összes előző lapszám megtekintése: http://www.hhrf.org/gyrke/uzenet