A csíkszeredai
Üzenete
XVII. évf. 175. szám, 2013 március
„Az Isten Vándora”
Regőczi István atya (1911-2013) talán legolvasottabb, önéletrajzi regénye viseli ezt a címet. A könyv, életének, a megírás idejéig történt legfontosabb állomásaira kalauzol el.
Három eseményt mondanék el legjelentőségteljesebb találkozásainkból.
A 90-es évek elején jutottam hozzá a könyvhöz, kölcsön kaptam valakitől, és csak faltam az oldalakat, egyre jobban szárnyalt bennem a lélek, hogy ilyen embert ismerhettem meg. Ki voltam éhezve rá, azt hiszem nemcsak én.
Majd, mivel Budapesten is tanultam abban az időben, elhatároztam, ahogy időm engedi, felkeresem. Ekkor kezdett berendezkedni a Kútvölgyi kápolnánál kialakítandó engesztelőhelyen. El is indultam egy alkalommal. Lelkemben égett a vágy, hogy megismerhessem személyesen, éreztem a magasztosság könnyű fuvallatát, tele voltam várakozással a megcsodált, de még ismeretlennel való találkozás beteljesülésére.
Felszálltam az autóbuszra a Moszkva téri végállomás közelében és reményteljesen várakoztam az indulásig. Egyszercsak egy idős, kedves mosolyú „bácsi” szállt fel a buszra. Felfigyeltem rá. Néhány kedves szót váltott az autóbusz vezetőjével, szelíd modorral szétnézett az autóbuszon, hova ülhetne le. Rám nézett. Szemünk találkozott egy pillanatra. Valami belső játék zajlott le bennem, mintha régi jó ismerősömmel találkoztam volna, aki éppen most lépett ki az elfelejtettnek gondolt történelemből. Majd a bácsi, kedves mosolyával az arcán felém közeledett. Ott volt a legközelebbi szabad ülőhely. Önkéntelenül készítettem neki a helyet, bennebb húzódtam az ülésemen és vártam a kedves „bácsi” érkezését. Mire leült mellém, egész lénye elárulta kilétét. Csendesen, mosolyogva megkérdeztem: Regőczi atya? Halk nevetés, kisfiús pironkodás, kedves szemembe nézés, majd csendes hangon feltárulkozás: Igen, én vagyok…
Véget nem érő mesélés kezdődött a Kútvölgyi kápolnáig, ahol tovább folytatódott az engesztelő hely megmutatásával, a bővítés tervének ismertetésével, mintha csak egy régi „barátjának” mondta volna el egy hosszú távollét után. Legalábbis én így éreztem. Előkerült valaki a mélységekből, akivel „együtt voltunk már a teremtés kezdetén” (így szoktam nevezni a hasonló eseményeket, ezt valahogyan mindenki megérti).
Második találkozásom egy rendhagyó emlékmű felszentelése során történt. Lelki szüleimnek, a budapesti Dr. Simon Ernő és felesége Éva-anyámnak olyan gondolata támadt, hogy a Kútvölgyi engesztelő kegyhely (immár teljesen készen álló) udvarára egy szabadtéri oltárt készíttessenek. Fiúk, számomra a legnagyobb egyházgrafikus, Simon András készítette el a tervek grafikai részét, melyet kovácsoltvas és üveg kombinációjából az Oltáriszentséggel, csodálatosan hozott ki az elkészítő művész.
Az oltár felszentelési ünnepségére nekem kellett vinni itthonról az oltárabroszt, népi mintájú stílusban. Felemelő érzés volt számomra ez a hatalmas megtiszteltetés: Erdélyből vinni oltárterítőt Regőczi atya engesztelő kertjébe, az Isten Vándorának… A Jó Isten még szorosabbra fűzte kapcsolatunkat, immár az ő küldetéséhez kötött valahogy engem is, mert Oltárára teríthettem az Úr Jézus számára a gyönyörű székely terítőt.
A harmadik találkozásunk Rómában volt, az örök városban. A Magyar Nagykövetségen, ahol dolgoztam abban az időben, megtudtam, hogy Regőczi atya Rómába látogat. Éppen ki kellett vennem a könyvkötőtől az öt kötet 400 oldalas disszertációmat (egy hátizsákra való, amit a hátamon cipeltem!), és máris indultam velük a Santo Stefano in Rotondo, kör alakú, magyar pálosok volt templomához, ahol az atyát fogadta a római magyar hivatalosság. A szentmise végén alkalom nyílt a személyes beszélgetésre is. Meglepett, amikor Regőczi atya megköszönte nekem, hogy eljuthatott Csíksomlyóra, ahová mindig vágyakozással gondolt. Nem emlékeztem rá, mikor beszéltem neki egy zarándoklat hogyanjáról, de ő emlékeztetett rá.
Mivel én is eljövendő szolgálatomra készültem, az Isten napszámosa lenni, megkértem az Isten Vándorát, áldja meg a disszertációmat, mind az öt kötetet…
„Emilkénk…”
Már sokszor Esett szó róla az Üzenetben, sok örömet és imát osztottunk meg vele kapcsolatban. Most újból óriási eredménnyel bizonyított „az imádság gyermeke” ifj. Imre Emil, aki a nemzetközi ifjúsági olimpián, Brassóban megszerezte Románia első ezüst, valamint arany érmét rövid távú gyorskorcsolyában. Egy magyar fiatal Románia legmagasabb dobogóin…
Nagyon hálás vagyok mindenért. Elsősorban a Jó Istennek mondok köszönetet Emilkénkért, majd az édesanyjának és szerető családjának, nevelőinek, de neki is.
Nem kímélte a családot a sors, teletűzdelte nehézségekkel, viszont kitartó munkájuk, családközpontúságuk nem engedte szétdarabolódni erejüket, hanem oda tudtak figyelni a legfontosabbra: a megosztott szeretetre. Emilke sikerei ezért nem a „büszkeség” érzelmeit sokasítják, hanem az alázatos hálaadásét, a jól végzett munka örömét.
Emilkénk beleszületett Kamilliánus Családunkba (1997 március 8-án), és édesanyjának köszönhetően, nővérével, Krisztinával együtt belenőtt a beteglátogatásba. Egyszerre ismerte meg a szívós, kitartó munka nehezét és a beteg ember kiszolgáltatottságát. A kettő között viszont felismerhette az élet valódi értelmét, a becsületességet, mert csak az lehet a miénk, amiért megdolgoztunk, az ingyen pusztán csalóka ábránd.
Néhány évvel ezelőtt azt mondtam neki: „Szeretném, ha az olimpián láthatnálak!” Komolyan vette és megajándékozott az örömmel. Köszönöm, és azt kívánom, hogy Isten segítségével tovább vigye az önmegvalósítás „lángját” a tisztességgel szerzett életpályán.
Tíz éves az Imakönyv
Tíz évvel ezelőtt, 2003 március 31-én jelent meg Isten kegyelméből az első kötet imakönyvünk kamilliánusok és betegek részére a csíkszeredai Státus Kiadó gondozásában. Azóta nagy szolgálatot tesz úgy a betegeknek, mint hozzátartozóiknak, főleg megpróbáltatás idején.
A kötet magába foglalja a Szentszék által jóváhagyott Világi Kamilliánus Családok általános Alapszabályzatát, ami azért fontos, mert nem készült erről önálló kiadvány magyarul.
Jelenleg folyik az Imakönyv bemutatása az erdélyi Mária Rádióban.
Köszöntjük az új Szentatyát, I. Ferenc, első jezsuita pápát, az argentin Jorge Mario Bergogliot!
Zarándoklat indul Fatimába Szőkefalváról, május 6-17 között. Érdeklődni: Vári G., 0 754.457.545
Mindenkinek Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk a Feltámadt Krisztusban!
***************************************************************************
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)