A csíkszeredai
Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

XXIII. évfolyam, 240 lapszám - 2019 január – Hívatás éve – Álmos királyunk ezerkétszázadik emlékéve

Szent Piroskánk

A januári hidegben szinte szerényen bújik meg a naptárban Árpád/Turulházi Szent Margitunk mellett. Piroskánk magyar királyi vérből született, Édesapja tisztelete különösen Erdélyben maradt fenn nem csak fal-festményeken, de emberi szívekben is.
Kik voltak a Szent Piroska szülei és mikor született? Válasz: Szent László király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő elsőszülött lánya, 1088-ban született.
Piroskánknak volt egy „régies” neve, ami az Újszövetségben is ismert.
Mi volt ez a név? Válasz: Priszka.
Atyja korai halála után (1095) a nagybátyja udvarába kerül, ahol a nevelése folytatódik.
Ki volt ez a nagybácsi? Válasz: Könyves Kálmán.
Amint a legtöbb magyar királylánnyal történni szokott, Piroskának is politikai házasság jutott.
Kihez adták feleségül és ki lett később ez a férfi? Válasz: Komneosz Jánoshoz, aki később bizánci császár lett II (Komnéosz, Szép) János néven.
Férje hazájában Piroska új nevet és új vallást vett fel a kor szokása szerint.
Mi lett a neve, mit jelent ez a név és milyen vallásra tért Bizáncban? Válasz: Az Eiréné (Irén) nevet kapta, jelentése: Béke és az ortodox vallásra tért át.
Népes családot alapítottak, sok gyerekkel. akiket királyi méltósággal neveltek.
Hány gyerekük született és követte-e atyját a trónon valamelyik? Válasz: Nyolc gyerekük született, négy fiú és négy lány, és Alexios az elsőszülöttből társcsászár lett, akit halála után Mánuel (a negyedik fiú), I. Manuél bizánci császár követett a trónon.
Piroska az „idegenben” is megmutatta magyar, személyes és egyetemes küldetéstudatát. A nagycsalád mellett széleskörű diplomáciai és szeretetszolgálatot végzett királynéi méltósággal.
Miben állt a személyes szeretetszolgálata magyarként? Válasz: Gyakran fogadott Magyarországról szentföldi zarándokokat, küldötteket.
Mi volt magyar diplomáciájának fontossága? Válasz: Közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Császárság között.
Mit alkotott az egyetemes emberiség számára példaképként? Válasz: Ő alapította Bizánc egyik legfőbb kolostorát, a Pantokrator kolostort a vele egybeépített ötven ágyas kórházzal, amely a kor mintájául szolgált Európa számára.
Konstantinápoly, a mai Isztanbul Törökországban jeleskedik egy késő ókori remekmű templommal, amelynek mozaikjai meglepetést tartogatnak egy magyar vendég számára.
Mi ez a meglepetés? Válasz: II. János császár és Eirene/Piroska császárné ajándékot adnak át a kis Jézust tartó Máriának.
Piroskánkat az ortodox egyház avatta szentté.
Mikor van az ünnepe az ortodox egyházban és mikor a katolikusban? Válasz: Az ortodox egyházban halála napján, augusztus 13-án, a katolikus naptárban január 18-án.

Január 18-án, pénteken 18,00 órától könyvbemutató a csíkszeredai Városháza márványtermében.
Bemutatásra kerül a nemrég megjelent Gyöngyszemek cikk-gyűjteményes kötet, és az előzőek.
Az „Angyal nem ment nyugdíjba” – Angyaljárás a kórházban 2018 Karácsonyán

            Idén tizennyolcadik alkalommal került sor az angyaljárásra, december 23-án a csíkszeredai Nagykórházban. Mint mindig, gyerekekkel mentünk most is, akik köszöntőket szavaltak, énekeltünk és a legszebb magyar karácsonyi népénekek hangzottak fel, mintegy hívogatóul az ünneplésre.
            A kórházpasztoráció 2000 november elsején kezdődött, akkor kezdtem el a betegek „Karácsonyát” megszervezni teljesen saját erőből és alapból. Immár két éve, hogy nem látogatom a betegeket, de a karácsonyi „angyaljárás”, ahogy ez a szeretet-szolgálat a nevét kapta menet közben, nem maradt el, csupán leegyszerűsödött erre a két osztályra, a szülészetre és a gyerek osztályra. Karácsonykor nekik a legnehezebb kórházban maradni, távol az otthon melegétől, szeretetétől.
Minden a régi volt, mint ahogy az évek során az kialakult és amihez hozzászoktunk időközben. Már néhány generáció gyermek felnőtt, kicserélődött a személyzet egy része is az osztályokon, de még mindig több volt az ismerős munkatárs, így nem éreztük idegennek magunkat a régi helyen.
Az eseményt most is komoly előkészület előzte meg. Az év során aprópénzből félretett szerény összegből be kellett vásárolni, úgy, hogy mindenre jusson, viszont még időben megérkezett a kamilliánus „Angyaltárs” (Cs. Márta), aki feltette a koronát törekvéseinkre. Meg kellett hívni a szavalókat és az ajándékozókat. Az adományban kapott baba és gyermekholmit, melyet apránként felhordtam a padlásra, most le kellett onnan hordani, átnézni, csomagolni… A hagyományos déligyümölcs festést is meg kellett ejteni: a narancsra és banánra mosolygós arcot pingáltam, hogy aki kézbe veszi, örömre gyulladjon a szíve tőle. Nem is maradt el a siker, mert még a legszomorúbbakat is megmosolyogtatta. Ez is volt a cél.
Először a szülészetre mentünk. Egy gyönyörű ezüstfenyő fel volt már talpazva, várta, hogy a „szolgálatos őrzőangyalok” megrakják díszekkel, cukorkával. Jó érzés volt belépni a tágas előtérbe így. Köszöntöttük a szolgálatos személyzetet és a frissen császározott kismamát a könnyező apukával.
Amíg kicsomagoltuk a baba és gyermekholmikat, ráraktuk a háromszögű kis asztalra és beindult volna az ünneplés, odajött hozzám az egyik régi ápolónő, meghatottan, könnyezve ezt mondta nekem: „Látszik, hogy nem jár, mert még adventi koszorúnk se volt…” Megdöbbentem és riadtan néztem körül. Tényleg nem volt a kis asztalon semmi adventi jel. Imalap se volt sehol… Fájdalmat éltem át, de jobban fájt az ápolónő fájdalma. Immár együtt könnyeztünk és öleltük át egymást együttérzéssel. Közben a tágas előtér benépesedett kismamákkal, ápolókkal, sőt, a szolgálatos orvosok is megtiszteltek jelenlétükkel.
A szavaló lányok, Orsika és Kinga remekeltek. A Brugger, kamilliánus család mind az öt csemetéje jelen volt, a középső (harmadik gyerek) Péter, lázasan, így elmaradt a hangszeres éneklés, mert az anyuka is berekedt az óvodai szolgálatban. Kipótoltuk olyan hanggal, amilyen volt, együtt szép lett.
A gyerekek mindenkit megkínáltak édességgel, kifestett déli gyümölccsel, játékkal egy-egy kedves szó kíséretében. Közben a kismamák baba és gyermek ruhát válogattak kis és nagyobbacska gyerekeiknek. Dolgunk végeztével elköszöntünk, mindenkinek áldott Szentkarácsonyt kívánva és tovább mentünk a gyerek osztályra. Kifestett folyosó fogadott, mindenféle gyerek rajzzal, festménnyel, hangulatos jelenettel. Itt is ugyanúgy folyt le minden, mint mindig. Lelkigyakorlatos és kamilliánus gyerekeink egészen jól beletanultak a szeretetszolgálatba, kedvességgel, jókedvvel.
Egy fiatal cigányasszony szólított meg engem. Jól ismert jelenet következett. Tisztáztuk, hogy én is hívő vagyok, ami mindig fontos volt nekik, most is. Ez után megkért, hogy imádkozzam a gyermeke gyógyulásáért. Máskor ezt bent a kórteremben rendeztük el, most éreztem, itt, helyben kell megtennem. A kicsi karon ülő baba fejére tettem a jobb kezem és csak átadtam magam a Gondviselő Istennek, kérve Őt, hogy legyen meg a szent akarata. Vártunk. Éreztem, nyitogatják az eget láthatatlan kezek és valaki gondjába veszi kérésemet… Majd az édesanya fejére tettem a kezem és újból vártunk. Valami történt az édesanyával, mert kiverte a verejték és csorogtak a könnyei… Hálát adtam a Mindenhatónak mindenért.
           Később, mikor helyreállt az egyensúly, örömmel mondtam az anyukának, hogy máris jobban van a kicsi, érdeklődéssel nézett mindenre, mosolygott és az édesanya arca is felderült, megszépült az örömtől.


Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)


<< 2019. februári ÜZENET

2018. decemberi ÜZENET >>


A csíkszeredai Kamilliánus Család Üzenete

Il Messaggio della Famiglia Camilliana di Csíkszereda