A csíkszeredai
Üzenete
XXII. évf., 249 lapszám, 2019 november Hivatások éve - Álmos szakrális királyunk ezerkétszázadik emlékéve
Ég és föld között Istennel - az inkák honában
2019 október 21-31 között a Világi Kamilliánus Családok nemzetközi képviseletében, annak titkáraként, Peruba lettem meghívva a VI. Latin Amerikai Világi Kamilliánus Családok találkozójára. Maga a találkozó október 25-27 között zajlott, előtte a 2021-ben sorra kerülő VKCs-ok Nagygyűlését készítettük elő, majd október 28-31 között részt vettünk az inkák birodalmának meglátogatásában.
Amikor megtudtam, hogy Peruba megyek, azonnal nekiláttam spanyol nyelvet tanulni. A római Camillianumban több spanyol osztálytársam is tanult, nem volt idegen a nyelv, de a nyelvtanát soha nem tanultam, azzal kellett most megbirkóznom a magam tanáraként. Sokszor ment reggeltől reggelig a videó.
Első alkalommal hagytam el Európát és repültem át az Atlanti Óceánt Amerika felé. Nappal utaztam, így láthattam volna is valamit a táj szépségeiből, ha nem nézte volna mindenki az előtte lévő szék támlájába beépített TV-t, ami miatt az ablakok redőnyeit lecsukva tartották. Csodálkoztam rajtuk…
Bukarestből indultam Amsterdam felé, a szokásos 40 perc késéssel. Izgultam, hogy elkéshetem a csatlakozást. Meg is lettem szidva igyekezetemért. Nem vitáztam, bocsánatot kértem, egyszerűbb volt. Amsterdamtól együtt utaztam alelnöknőnkkel, Anita Ennissel, akivel a reptér várótermében találkoztam.
Október 21-én este hat órára érkeztünk Limába, Peru fővárosába. Itt várt a szervezőnőnk Magda Lazarte, aki az egész találkozó és kirándulás programját példás pontossággal és nagy szeretettel készítette elő. Saját autóján vitt el a Kamilliánus Kiképzőközpontba, közben magyarázott a városról. Megtudtam, hogy Limának kilenc millió lakósa van, elképesztően nagy kiterjedésen fekszik. Feltűnt, hogy nagyrészt alacsony házak vannak, egytől három szintesig, mert sok itt a földrengés. Volt is részünk benne.
A Kamilliánus Kiképzőközpontban jó dolgunk volt, elláttak mindenféle jóval, egyszerű de nagyszerű módon. Otthon éreztem magam, hiszen sok ismerőssel találkoztam úgy a jelenből, mint a múltból. Jó volt látni, hogy kedves régi tanáromról, Ernesto Bressaninról, aki evangelizációt tanított nekünk, és akinél tizenegyesre vizsgáztam (még jogból volt ilyen), termet neveztek el és itt mutatta be a perui provinciális atya a szentmisét a régi jó barátért, Borsa doktorért, a temetése előtti napon.
Két nagy vágyam volt indulásomkor: Limai Szent Róza (1586-1617) emlékéből és Boldog Luigi Tezza (1841-1923) kamilliánus atya apostolkodásából látni valamit. Mindkettő beteljesült, mert a találkozó éppen a város peremén lévő kamilliánus központban zajlott, a „Jó Halál Hajlékában”. A kamilliánusokat már Szent Kamill életében „a jó halál atyjainak” nevezték, mert sok haldoklót készítettek fel méltó módon az utolsó útra, az Úr Jézussal való végleges találkozásra.
Találkozónk programjában városnézés is szerepelt, így láthattam Limai Szent Róza díszes mellékoltárát a tisztelet és megbecsülés jeleként a domonkosok templomában. Itt el is vesztődtem, mert amíg lefényképeztem ezt a vágyott szépséget, ami nekem csupán egy pillanatnak tűnt, mindenki tovább ment a híres zarándokhelyre, a Csodák szentélyébe. Jól fogott az a kevéske spanyol tudás, mert még időben utolértem őket az első nagy útkereszteződésben. Együtt mentünk tovább.
A Csodák szentélye valóban lenyűgöző. Csupa arany díszítés mindenütt. Igen, Peruban az arany hazájában vagyunk, mint itthon, Erdélyben. Jó hogy ott megmaradt épségben legalább a templomokban, ahol mint nálunk a három szín uralkodik: a vörös, az arany az égszínkék és sok más közös, ismert jelkép. A zarándokhelynek nagy vonzásköre van, alig lehetett bemenni. A szervezőnk gondoskodásának köszönhetően a szentély előtt foglalhattunk helyet a szentmisén, ahová csak biztonsági intézkedéssel léphettünk be. Itt hálát adhattunk mindenért, mert érezni lehetett a kegyelem áradását onnan fentről.
Peruban különben példás rend uralkodik mindenhol. Néha az volt az érzésem, hogy egy katonai alakulat része vagyok. A repülők is percnyi pontossággal indulnak, megbízhatóan megnyugtató ütemben. Mindenütt frissen nyírt gyepet látni, sok virággal díszítve a parkok, sétányok, utak széle. Tisztaság van.
A találkozó a Jó Halál Hajlékában zajlott, hét Latin Amerikai ország képviseletében: Argentína, Brazília, Csille, Ecuador, Kolumbia, Mexikó és Peru, ott, ahol Boldog Luigi Tezza kamilliánus atya élt és tevékenykedett. Minden ország képviselete bemutatkozott kivetítette mondanivalóját színes képekben, így láthattuk tevékenységüket, lelkiségük gyöngyszemeit, amit a találkozó címe kifejezett: A Jótékonyság gyöngye manapság a kezeinkben. Lehetett töltekezni belőle a déli féltekei tavasz kezdetén.
A napi program reggeli imával kezdődött az aranyozott kápolnában és ugyanitt ért véget szentmisével, felváltva mindhét ország képviselete és lelki vezetője közreműködésével.
A program végével minden ország képviseletét megajándékoztam egy-egy csíksomlyói plakettel amin a templom és a kegyszobor van. Ez az egyszerű gesztus még felemelőbbé tette az ünnepet.
Másnap, október 28-án, szinte alvás nélkül indultunk Cuzkóba, az inkák fővárosába, 3400 méter magasságba. A szokatlan magasság néhányunknál kiverte a biztosítékot. Szerencsére velünk volt római osztálytársam Pietro Magliozzi kamilliánus atya, aki orvos is, és akinek adtunk munkát bőven gyógyítói praxisa számmára. Jó volt látni az orvos-lelkiatyát amilyen türelemmel, békességgel és alázattal kezelt.
Cuzkóban a San Peregrino szállóban szálltunk meg, ahol testvéri szeretettel fogadtak. Innen bejártuk a város nevezetességeit, kulturális rendezvényen vettünk részt, ismerkedtünk az inka ételekkel, rendkívül finom gyümölcsleveikkel. Bejártuk az inkák völgyét, meglátogattunk egy tanyai kézműves háztájat, megismertük a kelmefestés titkait, meglátogattuk a híres vízzel működő sóbányát, az inka növénytermesztés laboratóriumát több helyen is, amelyek mint nálunk régen, árasztással működtek.
Miután szervezetünk alkalmazkodni tudott ehhez a magassághoz, nekivágtunk a híres Machu Picchu szentélyváros meglátogatásának. Este későre értünk oda, így csak másnap mászhattuk meg a 3700 méter magasságot elérő hegy katlanját. Itt a hegy lábánál, a Vista Machupicchu szállóban aludtunk.
A Machu Picchu szentélyváros lenyűgöző volt, ahová csak hosszadalmas várakozás után és fokozott biztonsági ellenőrzéssel juthattunk el, helyi autóbusszal. Gyalog is fel lehet kapaszkodni, aki bírja. Megmaradt a régi inka ösvény, a hegy oldalában látható. Mostanáig csak képen láttam, most élőben és ráadásul bejárhattam minden szegét-zugát. Egy hatalmas kiterjedésű hegykatlan a magasban, körbe természetes védőrendszerrel a két nagy hegység az Öreg és a Fiatal hegy (Picchu) védelmében.
Semmit se tudni, mi történt a várossal. Feltételezések vannak, hogy a spanyol hódításnak esett áldozatul, mint olyan sok minden az amerikai kontinensen, de biztosat senki se tud mondani. Idegen vezetőink egyike szerencsénkre egy fiatal régésznő volt, hatalmas tudással, aki egyaránt beszélte a spanyol és az angol nyelvet a sajátján kívül. Hála Istennek, Cuzkó, a Machu Picchu a világörökség részét képezi, mint Limában a sok kolonizációs időből fennmaradt épület, így meg lehet őrizni őket a jövőre. Az inka nyelvet valamint kultúrát tanítják az iskolában és a helyi történelmet is, ami túlélésüket szolgálja. Amikor láttam azt a hatalmas tudást, amivel ezt a szentélyvárost megépítették és működtették, fájdalom töltött el, mert mára mindez elveszett, a romok maradtak csupán, immár a köveknek kell megszólalni…
Abban a magasságban, ég és föld között, ahol közel lakik a Jó Isten, hálát adtam mindenért.
Híreink:
* November 17-én, vasárnap, immár tízedik alkalommal kereste fel a Világi Kamilliánus Családunk (idén kilenc tagja) a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthont. Ünnep volt, nem mindennapi. Részt vettünk azon a rendkívüli szentmisén, amelyen Czirják Árpád prelátus úr felszentelte a Szent Erzsébet oltárképet. Idén is bőséges rakománnyal érkeztünk a Ház örömére, és együtt fogyasztottuk el az ebédet.
2010-ben a csíkszentimrei Dánél Éva kezdeményezte ezt a jótékonykodást, azóta férjével együtt hűségesen kitartanak a szeretetszolgálatban. Hálásan köszönjük mindenki hozzájárulását.
* Perui úti beszámolómat december 13-án, pénteken 18,00-tól fogom tartani a csíkszeredai Városházán.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)