A csíkszeredai
Üzenete
XXIII. évfolyam, 257 szám - 2020 augusztus – Boldog Özséb, a magyar géniusz 750, a Magyar Hiszekegy 100. éve
Boldog Gertrúd - Wartburg, 1227. szeptember 29. +Altenberg, 1297 augusztus 13
Gertrúd Árpádházi Szent Erzsébet és Türingiai Lajos legkisebb gyermeke volt, II. András magyar király unokája. Valószínű, hogy nevét is a nagyanya, Gertrudis királynéról kapta. Miután édesanyja, Erzsébet özvegyen maradt, a kis Gertrúdot a Wetzlar közelében lévő altenbergi premontrei apácákhoz adta nevelésre.
Kik a premontrei szerzetesek/szerzetesnők?
Válasz: A franciaországi Premontreben Szent Norbert által 1120-ban alapított kanonokrend, amely Szent Ágoston reguláját követi.
Gertrúd a kolostort többé nem hagyta el, ezért egész életében a saját kolostora közelében gyarapította szerzetesi hivatását és előjárói tevékenységét: előbb fogadalmas apáca, majd apátnő lett.
Mikor lett apátnő, hány évesen?
Válasz: 1248-ban, alig 21 évesen.
Életszentségének példaképe a saját édesanyja volt mindvégig, úgy a lelki életben, mint a tevékenységben. Így, kormányzása idejében nagyon szép templomot emeltek a Boldogságos Szűz és Szent Mihály főangyal tiszteletére, továbbá külön házat építtetett a kolostor mellé a szegények és betegek befogadására.
Milyen erkölcsben tűnt ki magasan a szerzetesi élete során?
Válasz: A vezeklésben, szerénységben és alázatosságban.
Alighogy IV. Orbán pápa elrendelte az Úrnap ünnepét, 1270-ben Gertrúd az elsők között vezette be kolostorában. Halála után VI. Kelemen pápa 1311-ben a kolostor számára engedélyezte Gertrúd tiszteletét. Ezt 1729-ben az egész premontrei rendre kiterjesztették.
Mikor tartják az égi születésnapját?
Válasz: Augusztus 13-án.
Magyar királylányainkat a világon többfelé tisztelik, így festményeken, vagy szobrok által megörökítik. Talán ritkaság számban megy, hogy szent anyát és boldog lányát egyetlen festményen láthassunk.
Csíkországban hol található egy gyönyörű festmény, amely ábrázolja a még csecsemő Gertrudot édesanyja, Szent Erzsébet karjaiban?
Válasz: A csíksomlyói kegytemplom jobboldali középső mellékoltárán.
Úrszíneváltozás
Az augusztus hónap idén is bőkezű volt hozzánk. A Kissomlyó hegye őriz egy rendkívüli emléket az Evangéliumból, a Tábor-hegyi eseményt, melyet az Úr Jézus színeváltozásának nevezünk. Az ünnep bevezetése a katolikus Egyházba hozzánk, magyarokhoz kötődik, pontosabban a Hunyadi János vezette török feletti győzelemhez 1456 augusztus 6-án, Nándorfehérvárnál, amelyet III. Kallixtus pápa hirdetett ki, amikor megtudta a győzelmet: https://hu.wikipedia.org/wiki/Krisztus_sz%C3%ADnev%C3%A1ltoz%C3%A1sa.
A Kissomlyó hegyén áll a Salvator kápolna. Ide zarándokol el a környék katolikus hívő népessége ezen a napon, átélni az „átváltozás” pillanatát évről évre. Sajátos módon fejezi ki magát a helybeli ember, nem a hegyre megy fel, hanem a „hegybe” megy, mintegy beleköltözik a titkok titkába, a kegyelembe.
Régen, amikor még gyalog jártak az emberek, egy-egy család zarándokolva, gyalog tette meg az utat, énekelve, imádkozva. Ebédjét is ott, fent a kápolna kertjében költötte el, együtt, a szent helyen. Számomra kedves emlék, amiért ma is hálás vagyok, a rántott csirke friss házikenyérrel, kaláccsal, süteménnyel, amit Édesanyám készített el minden egyes alkalomra. A borvizet (ásványvizet) mindig Édesapám hozta fel a hegy lábától. Boldogok voltunk, amikor a családunk minden tagja együtt lehetett jelen.
Hála Istennek, idén is megtelt a kápolna udvara, néhány család is volt köztük, és mintha kárpótolni akartunk volna az elmaradt Pünkösdi búcsút, Ezer Székely Leány találkozót, benépesítettük a helyet.
A csíkpálfalvi plébános hirdetett igét, aki a szeretetszolgálat és imádság Isten kezében „arannyá” változásáról tanított bennünket. Erre ma is nagy szükségünk van, mert ezek által változunk lelki emberekké.
Kamilliánus találkozó
Még hó volt, amikor meg tudtuk szervezni kamilliánus találkozónkat a Hargitafürdőn. Azóta nagyot változott a világ, ami mindannyiunkat megrázott, de nem rázott ki a fészekből, Isten kezéből.
Jelen találkozónkra is a Magyarok Szent Hegyén, a Hargitán került sor, csak most délebbre, a Szentimrei Büdösfürdőn augusztus 11-én. Úgy látszik, mennél betegebb a világ, mi annál jobban a gyógyhelyekre járunk ezekben a zűrzavaros egészségügyi időkben.
Házigazdánk a „Nagymama kürtöskalácsa” elindítója, Fazakas Ida néni (83 éves) volt, immár férje nélkül, özvegyen, de sok fiatalt szégyenbe hozó tettrekészséggel. Nehéz a kommunikáció vele nyáron, mert azokon a részeken, nagyon gyenge a telefon térerő, de szerencsénk volt a családja mellénk állásával.
Lelki vezetőnk, Ft. György Imre, volt kórházlelkészünk is eljött Barótról, ami székelyesen „jó futamodás”, és szentmisét mutatott be a ház tágas előterében. A szentmise újra egyesített minket, mintha nem is telt volna el olyan sok idő az előző találkozó óta, újból egymásra találtunk lélekben, mint régen és örülni tudtunk az együttlétnek, amitől az utóbbi idők rendelkezései megfosztottak.
Szentmise után elindultak a gondolatok, megnyíltak a szívek, se vége se hossza nem volt a beszámolóknak, örömnek, tréfának, jókedvnek. Senki nem panaszkodott, a bajok elhallgattak erre a napra.
Kőkereszti búcsú
Idén immár 52. alkalommal került megrendezésre a Csíkcsomortán határában lévő Kőkereszti búcsú, amely az 1661-es török-tatár betöréskor meggyilkolt csíksomlyói ferences házfőnök, Somlyai Miklós vértanúságának állit emléket. Ekkor teljesen leégett a templom, a házfőnök és társai menekítették a még megmaradt értékeket, és ahogy lenni szokott, valaki besúgta a menekülők útirányát, így érték utol a gyilkos betörők őket és kegyetlenül lemészárolták. Végül ők is megkapták bérüket egy bátor csomortáni vitéztől.
A fenyegető eső ellenére idén is benépesedett a hely, nem voltunk kevesebben, mint máskor, és a liturgiát még színesebbé tette a sok ferences atya és a négy „kántor” jelenléte a plébánosunk oldalán. Boldog öröm töltött el, amikor megláttam volt olaszos tanítványomat, Hugó testvért és hálásan köszönöm az igehirdetését a testvéri szeretetről. Jelen volt a provinciális, Erik testvér, egy diakónussal és egy Dél Afrikai országból érkezett testvérrel, aki a világi ferencesek titkára a Vatikánban. Nem feledkezhetünk meg a plébánia jó öreg „barátjáról”, Lajos atyáról, aki hűségesen kitart mellettünk. A négy kántor pedig Gergely, a plébánia kántora, János, a kegytemplom karnagya, Magor, a hűséges ministráns és Nóra a fuvolás kislány.
Az eső elkerült, így vidáman fogyaszthattuk el ebédünket a nyolcszögű oltár védelmében.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)