A csíkszeredai
Üzenete
XXV. évfolyam, 270 lapszám, 2021 október - 52. Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus Budapesten
A Szent Keresztről https://issuu.com/krisztusvilaga/docs/krisztus_vilaga-10_2021
A csíkszeredai Szent Kereszt templom mára már alig látszik ki a kolosszális épületek közül, mégis tisztességes múltra tekint vissza. A „modern” környezetben magára tereli a járókelők figyelmét, hogy élete nem a mai korral kezdődött, ha le is maradt fizikai növekedésben a környezetétől, állhatatos kitartása történelmi értékeket őriz, néma jelenlétével is.
Mikor kezdődött a templom építése? Válasz: 1751-ben.
Csíkszereda első okleveles említése 1558-ból származik, mint mezőváros. Ekkor még nem volt saját temploma a kis kivétellel színmagyar katolikus lakosságnak, hanem a Mikó vár kápolnáját használhatta, ahol katonai lelkész is működött egy évszázadon át.
1751-ben viszont önálló plébánia alakult a katolikus lakosság számára.
Melyik közeli anyaegyházhoz tartozott 1751 előtt?
Válasz: A csíksomlyói Szent Péter és Pál anyaegyházhoz.
A városnak volt viszont egy kis kápolnája a mai városi park és a Sapientia Egyetem térségében.
Milyen nevet viselt a kápolna?
Válasz: A Sarlós Boldogasszony nevet.
A húszadik század elején, ma már csak „tűzvész”-ként emlegetett tragédiában leégett a plébánia és a kántori lak. Sajnos ezzel együtt ment veszendőbe a levéltár is. A templom is kárt szenvedett, de megmaradt mert kőből volt építve és a betörő csapatok azt nem tudták egészen tönkretenni. Ekkor a csíki lakosság nagy része, Márton Áron későbbi püspök családja is menekülni kényszerült, legtöbben Hajdúnánásra. Az újjáépítési munkálatok késtek az első világháború miatt, de végül sikerült mindent rendbe tenni. 1949-ben megtörténhetett az első bérmálás a városban Márton Áron püspök által.
Melyik évben történt a tragikus „tűzvész”? Válasz: 1916-ban.
Megszolgálta a nevét ez a 270 éves templom, méltó volt a név választás.
Mikor van a templom búcsúnapja? Válasz: Szeptember 14.
Harminc éves a Csikcsomortáni Magyarok Nagyasszonya templom - visszatekintő gondolatok
Tisztelettel és szeretettel köszönöm a kedves ünneplő testvéreimet, különösen is a 30 éveseket!
Meghatódva vettem tudomásul a plébános úr azon megbízását, hogy foglaljam össze a falunk életében olyan rendkívüli esemény történeti emlékeit, mint szemtanú, résztvevő és ünneplő.
Az emlékek, tudjuk, idővel megszépülnek, és harminc év után ha összeraknók azokat, egy regényre való is kitelne belőle, ezért kérem, hogy amikor ismertetem ezen egyedülálló esemény magam kis szeletkéjét, gondolja át mindenki, amit ő élt át, ami az ő kedves élménye, öröme volt, és maradt.
Azt hiszem, sok családban elhangzott a templom építés kezdeményezések sorozata. Nálunk nyolc ilyen kezdeményezésről beszéltek. Gyerekként nehéz volt elképzelnem, de lassan megértettem, hogy a nehéz időkben templomról, hitről, vallásról beszélni nem is volt egyszerű.
Ezekben az években, amire a hetven fölöttiek még emlékezhetnek, a mai Templom utca alján található zsindelyes ház (régen 125, ma 112), anyai nagyszüleim háza (Orbán) adott otthont a hittanóráknak, imádkozóknak (amiben már én is részt vettem), majd később, immár a nyolcvanas években a szentmiséknek is, Betlehem néven, ahol a hívők nagy, „szent” családja összegyűlhetett a ferences atyák szárnyai alatt. Innen indult aztán harminc évvel ezelőtt Ft. Bálint Lajos püspök atya vezetésével az új, Magyarok Nagyasszonya templom felszentelő testülete.
Megboldogult László Károly bácsitól tudom, hogy Csomortán régi kis temploma, a Harangláb alatti, ma is létező háromszög alakú területen a Főút mentén, 1935-ben lett lebontva, mert az időnként kiáradó Aracs pataka elárasztotta vízzel, ellehetetlenítve működését. Iskolás koromban még én is tapasztaltam jégolvadáskor a járhatatlanná tett Főutca jégtenger látványát. Érthető volt tehát a falu templomépítő akarata, hiszen lüktetett ereiben az élet, annak ellenére, hogy ez a kis település a falurombolással nézett farkasszemet a 80-as évek vége felé. Emlékeznek…?
Ebbe a történelmi helyzetbe nyúlt bele a Mindenható Isten keze és ha kellett, kompromisszumok árán is, de összehozta a templomépítő akaratot Gergely István plébános vezetésével. Lázas készülődés vette kezdetét, mindenki ott adakozott javaiból, ahol tudott, ki fizikai, ki szellemi, ki lelki erővel, imával, élelemmel, később egy bútordarabbal, melegítő kályhával stb. támogatta a közösség alkotó tevékenységét. Minden kézre szükség volt, és mindig volt egy szabad kéz, aki ott segített, ahol kellett. Egy szívvel és egy lélekkel folyt a munka.
1988 szeptemberében elkezdődtek a Csíktaplocai virrasztások, 89 végére a plébános megszervezte az első ifjúsági kisközösségeket. Ebbe sodródtam én bele és maradtam munkatársként éveken át. Nosztalgiával gondolok vissza azokra az alkalmakra, amikor valamelyik „kiscsoportommal” az épülő templom alapkövei, majd falai mellett imádkoztunk kitartóan akár hóviharban is, vagy virrasztásokat tartottunk a Salvator kápolnában a testi-lelki-szellemi otthonunk elkészüléséért.
Megható pillanatok voltak nyáridőben, a déli harangszókor látni a határban a többieket is, ahogy leteszik a munkaeszközüket, imára kulcsolják kezüket és az Úrangyalát végzik, egységben, Isten szabad sátra alatt, hogy az Úr Jézus élete újra elkezdődjön az életünkben a Szűzanyával…
1991 június 28-án, gyulafehérvári székesegyházunk felszentelése ünnepén Csomortánban kettős ünnepet ültünk, a saját templomunk felszentelése ünnepét is. Hála és dicsőség a Mindenható Istennek, és tisztelet és köszönet mindenkinek, aki adott önmagából az Isten-háza létrejöttéhez.
Útravalóul: talán jó lenne jelezni a Harangláb alatt a régi kis templom szakrális helyét…
Csíkcsomortán ünneplőben https://romkat.ro/2021/10/10/csikcsomortan-unneploben/
Nálunk, magyaroknál szép szokás, hogy a családokban megünneplik a születés és névnapokat.
Egy templom esetében a felszentelés, valamint a névadója ünnepét üli meg a közösség.
Csíkcsomortán így ünnepelt 2021 október 10-én kettős ünnepet: temploma felszentelésének harmincadik évfordulóját és névadója, Magyarok Nagyasszonya ünnepét.
Ez a kettős ünnep kibővült másik két eseménnyel, ami az életben egyedülálló ünneppel ér fel: első alkalommal látogatott el hozzánk Egyházmegyénk segédpüspöke Ft. Dr. Kerekes László, aki szabadéves kispapunkat, Kádár János Győzőt akulitussá avatta.
Ma másképp szólt a déli harangszó, lágyabb, bensőségesebb hangon. A reggeli hóharmat is engedett szorításából mire menni kellett az ünnepi szentmisére. Az emberek ünneplőbe öltöztek, távolról is meg lehetett ismerni, hogy a templomba igyekeznek. Az arcokon mosoly ült, derűsen köszöntötték egymást, a szívekben béke honolt és valami megmagyarázhatatlan szent várakozás.
A templomot is ünneplőbe öltöztették a szorgos kezek, imádkozó asszonyok hangolták további imára, áhítatra a híveket, helybelieket és vendégeket.
A zsúfolásig telt templomba méltóságteljesen vonult be a népes asszisztencia, a virágkoszorúval feldíszített kereszt után. A sort a segédpüspök úr zárta. Kisütött a Nap, az ünnepet még ragyogóbbá tette. Így kezdődött a szentmise, kereszténységünk csúcsa és forrása. Meghatottság uralkodott a szívekben, érezni lehetett, hogy összeér az Ég a földdel, a mennyország is velünk ünnepel. Hálától és örömtől ragyogtak az éneklő arcok, Csíksomlyó karnagyai vezetésével az Árvácska és helybeli gyermek és ifjú művészek hangoltak mennyei boldogságra. A ministránsok, akik most is benépesítették a szentélyt jelenlétükkel hirdették az örömhírt, mint az Úr Jézus kedvencei. Közülük került ki az első két felolvasó, akik elbűvölő komolysággal szolgáltak.
A püspöki szentmise külön kegyelem volt, hiszen ritkán adódik rá alkalom, ráadásul az akolitus avatás, ami szintén nem a vidéki templomok sajátja. Áradt a kegyelem minden pillanatban.
A püspök atya szelíd hangja megérintette az emberek szívét, aki az egység és közösségi élet fontosságát hangsúlyozta a családokban és az Egyházban egyaránt.
A szentmise végén Bakó M. Hajnalka megköszönve a püspök úrnak a sok éves kamilliánus szolgálatot, felolvasta visszatekintő gondolatait a templomszentelés 30 éves jubileumára, majd Ferencz Réka, falunk versművésze Juhász Gyula, A fekete Mária című versével zárta a szívet-lelket megerősítő, megörvendeztető és megszentelő ünnepet.
* Október 8-án a Jakab Antal Tanulmányi Ház adott otthont a színvonalas XI. Mária út konferenciának.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)