A csíkszeredai
Üzenete
XXV. évfolyam, 272 lapszám – 2021 december - 52. Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus Budapesten
Csendes éj a csendes éjben
Nekünk, magyaroknak olyan gazdag zenei hagyatékunk van, hogy a gyanútlan utazó még suttogva is alig meri kimondani külföldön, idegenek előtt. Ugyanígy a karácsonyi énekeinkkel. Nem igazán akad vetélytárs amikor felhangzik a „Fel nagy örömre…” szívet-lelket megmozgató hívás.
Van mégis egy „elfelejtett”, majd „megtalált” csodálatos dal, ami nélkül ma már nem is igazi a Karácsony.
Melyik ez a közismert karácsonyi dal?
Válasz: A „Csendes éj…”
Dalunk egy osztrák faluba kalauzol el, ahol megtudhatunk néhány dolgot az ott élő emberek életéről, azokról a körülményekről, amelyek közt létre tudott jönni egy mára közkedvelt karácsonyi ének, és ahol ugyanolyan titokzatosan feledésbe is merülhetett hosszú évtizedekre.
Melyik ez az osztrák falú?
Válasz: Oberndorf bei Salzburg.
Egy dalt általában ketten szereznek, egyikük a szövegét írja meg, a másik a dallamát komponálja. Esetünkben is így van. A dal szövegét egy eléggé hányattatott sorsú fiatal pap írta, megjelenése előtt már két évvel. Az időrendi hiányt a legenda pótolja: Jött a Karácsony, el volt romolva az orgona (állítólag az egerek szétrágták a fujtatókat), a plébános a káplánra hárította a karácsonyi zenét.
Ki a dal szövegének a szerzője?
Válasz: Josef Mohr tisztelendő.
A káplán előszedte a kész szöveget, elvitte a település Szent Miklós templom karnagyához kérésével, hogy írja meg a dallamot rá, aki egyetlen nap alatt el is készítette azt.
Ki a dallam szerzője?
Válasz: Franz X. Guber karnagy.
Ez a karácsonyi ének, amelyet gitárkíséretre komponáltak és amely abban az időben nem igazán volt közkedvelt templomi hangszer, inkább a szórakozóhelyek kedvence, mára több, mint háromszáz feldolgozást élt meg szerte az egész világon. Sokakat ihletett azóta imára, Istenkeresésre, megtérésre, megújulásra, megnyugvásra.
Mikor volt az ősbemutatója?
Válasz: 1818-ban.
Virtuális formában cikk a … oldalon: https://issuu.com/krisztusvilaga
Áldott Szentkarácsonyt és békés, boldog Újévet kívánunk minden kedves olvasónknak!
Adventi gyertyagyújtás
Szép szokássá honosodott mifelénk az Adventi gyertyagyújtás ünnepi liturgiája is, a hajnali „Roráté” szentmisék mellett. Az Advent katolikus színei a négy hétre lebontva, három lila és egy rózsaszín. A lila színek jelzik a bűnbánati várakozást, a rózsaszín az „örömet”. Advent harmadik vasárnapján tehát a rózsaszínű gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorúkon. A miséző pap is ilyen színű miseruhát ölt magára.
Ez a szokás mára már átlépte a templomok kereteit, tágas tereken berendezett helyeken is megelevenedik, ahol összegyűl a település apraja, nagyja, igeliturgiát, köszöntőt, éneket, elmélkedést hallgatni, részt venni a liturgia adta kegyelmi ajándékokban.
Idén a második gyertyagyújtás Mikulásra esett, így ez az ünnep teljes egészében a gyerekeké lett Csomortánban. Az „öreg” Mikulás is megérkezett, zsákjával a hátán, mókázva a gyerekekkel. A bátrabbak az ölébe ültek, verset, Mikulás-köszöntőt mondtak, közben a „Rorate” kórus a hangszeresekkel együtt énekszóval köszöntötte az egybegyűlt ünneplőket. „Jövőre is jövünk!” volt a hálás búcsúzás.
Advent III. vasárnapja: „Öröm vasárnap”
Felemelő ünneppé nőtte ki magát számomra ez a nap, Advent III., az „Öröm” vasárnapja. Kezdete 1989-re megy vissza, amikor olyan sok bátorítást és segítséget kaptam, amit úgy éreztem, nem tudok kellőképpen megköszönni. Majd jöttek a tanulmányi évek, amikor teljes kiszolgáltatottságban éltem, rászorultam a „jóakaratú emberek” szerető segítségére. Ekkor még nagyobb erővel vetettem bele magam a karácsonyi hálaadásba, ami a Karácsony esti szentmisét jelentette a „jótevőimért”. Ez így volt jó húsz éven át a csíksomlyói kegytemplomban, amíg meg nem előztek a domokosi nővérek a miseszándék lefoglalásával.
Zarándokolni kezdtem, ahol tudtam, ott végeztettem a „hálamisét”… Így alakult ki Csomortánban az Advent III. vasárnapi megemlékezés. Igazi ünnep lett, mélyreható, hálaadás. Hála Istennek mindenért.
Adventi lelkigyakorlat
A csíksomlyói plébánia adventi lelkigyakorlatot szervezett a „Betlehem” kápolnában december 13-15 között, Ft. Szabó Lajos tb. kanonok nyug. plébános vezetésével, aki három, a kereszténység számára fontos témát dolgozott fel: Izajás reménysége, Keresztelő Szent János bűnbánata és az Istenanya szolgáló szeretete. Lelki tisztulás, közös agapé tette méltóvá a felkészülést Karácsonyra.
Örökre elmarad a karácsonyi látogatás a kórházban?
Teszik fel a kérdést régi kis- és nagy „angyalkodó munkatársaim”. A jelek szerint nem „öröm” vasárnapi a helyzet. Meg se lehet közelíteni ilyen céllal a kórházakat. Pedig mennyire lélekemelő volt a beteg gyerekeknek, akik éppen ebben az időszakban kerültek kórházba, vagy a frissen szülő édesanyáknak, akik a Szentkarácsony ünnepét otthon hagyva, kisgyermekeiktől távol, noha újszülött kisdedükkel együtt, de mégis magányosan töltötték a Szeretet ünnepét.
Nekünk is hiányzik az ajándékozás gyönyörű gesztusa, amire felnövekvő gyermekeinket neveltük ezáltal, az „angyalkodás” nemes hagyománya, ami éltetett és erőt adott a kitartó munkára.
Isten mindig ad alkalmat a szeretetszolgálatra, ott kamatoztassuk kegyelmét, ahol arra szükség van, és amennyire képesek vagyunk megtenni azt, ha nem közösségileg, hát csendben, titokban mint a mágusok.
Híreink:
* December 9-én elkísértük utolsó útára a Dánél Nagymamát, Erzsike nénit Csíkszentimén. Hálás szívvel gondolok az elmúlt évek kölcsönös, testvéri szeretetszolgálataira a családdal, a Nagymama „csipetkéire”, amit, amíg ereje engedte, szorgalmasan „csipkedett” nekem.
* 1996 december 9: Huszonöt évvel ezelőtt született meg a mennyország számára boldogemlékű Alessandro Toe, volt osztálytársunk a római Camillianumban. Ragyogó lelkű ember volt, akire halála előtt két nappal rábízhattam erdélyi missziómat. Valaki feljegyezte a mennyben, ragyogott ez a nap, mint Alessandro.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)