A csíkszeredai
Üzenete
XXVI. évfolyam, 276 szám, 2022 április - 1222 - 800 éves az Aranybulla II. András magyar király Alkotmánya
Ft. Écsy L. János atya (1919-1982)
Negyven éve távozott közülünk nem egészen hatvanhárom évesen egy rendkívüli képességekkel megáldott ferences atya, akire felnézett a környezete apraja, nagyja, mert mindenkihez volt egy olyan szava, ami csak neki szólt. Az állandó önképzés és tevékenység megtestesítője, bajnoka volt.
Hol született János atya? Válasz: Erdélyben, a Vajdahunyad melletti Rákosdon.
Középiskoláit Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában, teológiai tanulmányait Vajdahunyadon végezte. A két tanulmányi idő között már belép a ferences rendbe. Szerzetes életének kezdete egy jeles évhez és egy jeles naphoz kötődik (I. Eukarisztikus Kongresszus és az Aradi Tizenhárom).
Mikor lép be a ferences rendbe? Válasz: 1938 október 6-án.
Tudásvágya nem lankadt egy percre sem, széleskörű ismeretekre tett szert, nem csak a szellemi műveltség terén, hanem a gyakorlatban is. Hitszónokká nőtte ki magát már nagyon korán, viszont hihetetlen pontossággal készült a prédikációira, ha kellett a kolostor padlásán, hangos felmondással. Már nagyon fiatalon munkába állította jó humorát, bevezette a Mikulás-esti verses megtréfálást. Ahol csak megfordult a nehéz időkben is, papi-szerzetesi életében (Vajdahunyadon, Kolozsváron, Déván, Székelyudvarhelyen, majd Désen, Szentágotán), mindenütt rendbetett valamit. Ehhez képezte magát, kiérdemelve rendtársaitól az „építő János” nevet. Halála napján érkezett meg a márvány padlózat a csíksomlyói kegytemplomba, ami az ő hiányában már nem kerülhetett a helyére. Irodalmi önképzésének milyen tanulmányokkal tett eleget?
Válasz: Kolozsváron román-francia oklevelet szerzett.
A jó humorú „bölcs, jóságos atya”, ahogy tisztelői fogalmazták róla, papi-szerzetesi életében nem kerülhette el a kor viszontagságait, így a hamis vádak alapján kiszabott börtön életet sem, ahol szintén gyakorlatba ültethette gondoskodó képességét a gyámoltalanabb társai iránt.
Hány évet ült börtönben? Válasz: Három évet.
Csíksomlyóra élete utolsó szakaszában érkezett, ahol házfőnök, majd tartományfőnök lett. Azonnal munkához látott, a lelkek, közösségek, hagyományok felemelését, építését szolgálta. Előbb feltérképezte a lehetőségeket, majd kiterjesztette tudása szárnyait és lendületbe hozta a szunnyadó életet a kolostor hatáskörében: megszervezte a Pünkösdi búcsút a nehézségek ellenére is, beindította a Szent Antal kilencedet, ifjúsági csoportot tanított, kifesttette a régi alapján a kegytemplomot, egyúttal aranylemezzel vonva be az oltárokat. Tanított, áldott, buzdított egészen 1982 április 19-én bekövetkezett haláláig, a Rózsafüzér végzése közben, Vajdahunyadról hazafelé jövet.
Emléktáblája a kegytemplomban, a bemenet bal oldali szenteltvíz tartó oszlopán.
Mit írtak vigasztalásként a gyászjelentőjébe?
Válasz: „Ne búsuljatok! Halálom által csak nyertek: Odafönn jobban használhatok nektek!”
Virtuális formában: https://issuu.com/krisztusvilaga
25 évvel ezelőtt a Szentföldön
Úgy érkeztem a Szentföldre 1997 Nagyhetében, mint pár évvel korábban a születésnapomon Rómába. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy megláthatom előbb egyiket, majd a másodikat.
A szentföldi zarándoklatommal meg akartam tisztelni magam római tanulmányaim első szakaszáért. Kezdetben nehezen ment a készülődés, a Szentföld mintha el lett volna rejtve előlem, inkább egy álom-világot jelentett számomra, a szó legnemesebb értelmében vett „Szent” földet Jézus Krisztus szellemében. Külön vízumot kellett kérnem a körülbarikádozott római Nagykövetségen, ami aggodalommal töltött el, majd az ottani röptéren „gyanús” személyként voltam kezelve itthoni útlevelem miatt, noha vittem az egy tanulmányi évre szóló római tartózkodási engedélyemet, ami végül mégis kihúzott a kellemetlenségből.
Nem voltam elragadtatva a látványtól, inkább csalódott attól, amit láttam. Nem tudtam semmit az ottani nagy tömegű katolikusságról, akikkel együtt ünnepeltünk Nagyhéten, kivéve Húsvét vasárnapját, amikor nem mehettünk be a szent városba az érvényes szabályok miatt. Határozottan fájt az a zsibvásár, ami a Keresztúton fogadott, alig lehetett menni a giccstől. Felkapaszkodtam a Hegyre, ahol az Úr Jézus siratta városát, hoztam a tövisekből, amelyek ott teremnek és lélekben én is sírtam.
Valami mégis történt, ami lelkem vigasztalására szolgált: megkeresztelkedtem a Jordán vizében.
Szentségimádás Csomortánban
Isten szolgája, Márton Áron nagy püspökünk vezette be az „örökös Szentség-imádási napokat”. Csomortán éppen Szent József napjára került. Idén a II. kötet imakönyvemből készültem fel az egy órán át tartott Szentség-imádásra. Határtalan örömet szerzett ez a „Szent szolgálat”. Hála Istennek.
Imaóra a Mária Rádiónál a csíksomlyói stúdióból
A csomortáni Rózsafüzér Társulat fuvaros nélkül maradt, így nekem adatik meg mostanában ez a „Szolgálat” is, mint minden, amit Istenért végzünk: Szent. Kilenc év önkéntes szolgálat után a betegek műsora szerkesztésében, négy év kiesés után, most újból a régi stúdióban „szolgálok”, ez úttal imádkozva.
Imádkozó a csíkszeredai Millenniumi templomban Tankó Istvánért
Imádkozónak nevezzük azt az imaórát, amikor egy elhunytért imádkozunk. Még soha nem vezettem ilyen imaórát. Ügy adódott, hogy kedves régi jó barátunk özvegye utolsó percben hívott fel, vállaljam el az imádkozót. Benne voltam a témában éppen a Szentségimádás utáni nap volt, elvállaltam vasárnap délután. Alig volt egy bő órám a felkészülésre, máris indulnom kellett. Népes hívő tömeg várt a templomban.
Az imádkozót testre szabottan tartottam, az elhunyt méltóságának megfelelően, mintha ő is velünk lenne, búcsúzva-elengedve mégis könnyedén, lélekben egységben. Éreztem, a Szentek közösségét. Az utolsó, Jézus-váró ima végén még az én hangom is elcsuklott. Amíg részt tudott venni telefonos esti ima-ének programunkban, bekapcsolódott, készült, őt valóban várta az Úr Jézus a közeli találkozóra.
Herpy Mária 85 éves
Ha jellemeznem kéne, bajban volnék. Talán helytálló ha azt mondom: kevés embernek adatik meg olyan őrzőangyal mint Ő. Megjelenésében inkább egy robusztus tölgyfához lehetne mérni, telis tele éltető gyümölccsel, ugyanakkor olyan angyali lélekkel, akinek még a tovalibbenését sem lehet érzékelni, annyira légies. Hat gyermek édesanyja, számtalan unoka és dédunoka Omi-ja.
Sorsom úgy hozta, hogy éppen reá bízott a Teremtő nem csupán budapesti tanulmányéveim nagy részében, hanem a rómaiban is, és még később is, amíg ereje és lehetősége engedte, mindmáig lélekben.
Hálámat kifejezni nem tudom, csak megköszönni a Mindenható Szeretetnek ezt a nagy kegyelmet.
Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)