A csíkszeredai
Üzenete
XXVII. évfolyam, 293 szám, 2023 november - 200 éve született Petőfi Sándor, a magyarok nagy költője
Miklós József
Szentjeink, boldogjaink mellett jól esik felnézni olyan személyekre is, akiket életükben ismertünk, tiszteltünk és szerettünk. Ilyen volt boldogemlékű Miklós József, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium tanára is, akinek hangját mindenki hallhatta évről évre nyilvánosan, egészen addig, amíg a tragikus halál ki nem szakította őt az élők sorából. Egyiptomba indulva Székelyvajánál következett be az a baleset, amelyben életét vesztette.
Hol hallotta mindenki a hangját? Válasz: A csíksomlyói búcsúkon.
Nagy elődje, Tamási Áron szülőfalujában született Farkaslakán, 1940 december 7-én, ahonnan elindult ő is élete misszióját beteljesíteni. Matematikusnak készült, mégis eltért ettől a tervétől és talán látta, hogy a társadalom számára többet tud hozni „humán” jellegű műveltségével, az irodalom birodalma felé irányította lépteit, pedagógusnak képezve magát.
Mit tanított? Válasz: Francia nyelvet.
Miklós József tanár úr oroszlánrészt vállalt fel minden területen a Főgimnázium szellemi és fizikai életében mint az iskola szellemi megújítása. Azokban a terhelt időkben, amikor ezen értékekről suttogva beszélni is kockázatos volt, mert a köztudott mondás mindenütt érvényesült: „Még a falaknak is füle van…”. Szívén viselte a tanítványok fizikai gondozását, kirándulásokat szervezve a mozgás és a kapcsolattartás érdekében. Bevonta ide a tanárokat is, akikkel a diákok személyes kapcsolatba léphettek és a tanárok saját diákjaiknak tartották azokat is, akiket nem is tanítottak. Csúcsteljesítménye viszont a nyelvtudása volt. Soha nem árulta el senkinek, hány nyelven beszél. Egyik osztálya tízéves találkozóján, 19 nyelven ismertette játékosan a „Kövess engem” kifejezést.
Rendkívüli nyelvtudása végett milyen melléknevet kapott? Válasz: A nyelvek kolosszusa.
Nevéhez kötődik „A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium évkönyve”, az 1870-es években elkezdett sorozat újbóli elindítása. Ez, az 1990 május 28-án, Erdély nagy püspökének nevét felvevő magyar tannyelvű, immár több, mint három évszázados Főgimnázium életének és munkásságának szolgáltat alapot, egyúttal történelmet írva. Az évkönyvek a tanév eseményeinek összefoglalásán túl értékrendet hordoznak, az iskola kulturális-történelmi emlékezetének közvetítői (Iochom Zsolt: A Márton Áron Gimnázium „historia domusai". Székelyhon.ro, 2015. május 28).
Melyik tanévnek volt a szerkesztője? Válasz: Az 1997-98-as tanévnek.
Amilyen volt az élete, úgy búcsúzott el utolsó osztályfőnöki óráján is a diákjaitól, ötven évvel ezelőtt, 1973-ban, amikor ilyent kijelenteni, bizony nagy bátorságra vallott. Ezt mondta életbe induló tanítványainak: „Aki a Bibliát még nem ismeri, ne mondja magát művelt embernek.”.
Ezen szavakra feltárult az az erőszakkal elrejtett világ, amely minősítette azt a középiskolai tanárt, aki szerénységében is feltárta, útravalóul, az ember-óriást, életfeladatul.
Hol helyezték örök nyugalomra? Válasz: A farkaslaki temetőben.
Szent Erzsébet búcsú a gyergyószentmiklósi Öregotthonban
Isten kegyelméből immár tizennegyedik alkalommal vehettünk rész Kamilliánus Családunk képviseletében ezen a rendkívüli, szép ünnepen. Idén csak hárman tudtunk részt venni, Dánél Éva, a kezdeményező, Fazakas Ida néni, a Nagymama, 87 évesen is fiatalos és én, a fuvaros. Ünneplőbe, székely ruhába öltöztünk és lelkesen készülve most is megraktuk az autót mindenféle finomsággal.
Az idő is kegyes volt hozzánk, a reggeli köd után még napsütésben is lehetett részünk. Mire leértem Szentimrére, Éva terített asztallal várt. Együtt reggeliztünk csak ketten, mert a férje kórházi kivizsgáláson volt. Nagymamát visszaérve a városba vettük fel egy kosár friss kürtőskaláccsal. Imádkozva folytattuk utunkat, most Éva mondatta a dicsőséges rózsafüzért, amit énekkel fejeztünk be.
Az Otthonhoz érve kirakodtunk, majd részt vettünk a sajátos szentmisén. Az Otthon kántor lakója vezette az lakók kórusát, papja pedig asszisztált az oltárnál. Szentbeszédet Ft. Keresztes Zoltán mondott a feltétel nélküli szeretet feltételeiről. Szentmise után közös díszebéd következett, majd beteget látogattunk, végül pedig tapasztalatcserét tartottunk a klubban a szentegyházi kórház alkalmazottaival.
Boldogan jöttünk haza, mert kegyelmi napunk volt, hálatelt szívvel adtunk hálát a Mindenhatónak és segítőinknek, Csorba Ferencnek, a „Príma pék” vezetőjének és a „Nagymama cukrászdának”.
+ P. LUIGI SECCHI (1961-2023)
"Újítsuk meg az örök élet reményét, amely valóban Krisztus halálában és feltámadásában alapozódik. "Feltámadtam, és most már mindig veletek vagyok" - mondja nekünk az Úr, és az én kezem felemel benneteket. Bárhová is zuhanjatok, az én kezembe estek, és én még a halál kapujában is jelen leszek. Ahol senki sem kísérhet el többé, és ahol semmit sem tudtok cipelni, ott én várok rátok, hogy a sötétséget világossággá változtassam számotokra". XVI. Benedek pápa (2008).
2023. október 28-án érkezett a hír a Római Kamilliánus Tartomány központi titkárságáról, hogy P. Luigi SECCHI kamilliánus szerzetes eltávozott az örök hazába. (született: 19/02/1961; ideiglenes fogadalma: 06/09/1981; ünnepélyes fogadalma: 01/03/1987; pappá szentelése: 17/09/1988).
P. LUIGI 2023 október 28-án reggel, a római "Szent Kamill" kórházban hunyt el.
Az Élet Urához intézett imáinkban emlékezünk meg P. LUIGI-ról!
Megdöbbentett a hír, mert közel álltam hozza lélekben. Római tanulmányéveim alatt sokszor találkoztunk, sokat dolgoztunk együtt az olasz Világi Kamilliánus Családokért.
Luigi atyát kedves, tisztelettudó, szerény és alázatos szerzetesnek ismertem, aki mindig készen állt, ha valahol segíthetett. Jókedvű vidámságra hangoló humora gyógyszerként hatott. Sikerült neki megszólítani a fiatal családokat, kisgyerekeikkel együtt, tudott osztozni örömeikben, terveikben napi gondjaikban. Nekem is sok bátorságot adott ez az önfeláldozó pap, aki a napos oldalról fogta meg az életet.
Hazatérésem, 2000 után csak ritkán találkozhattunk, amikor valamilyen hivatalos dologban Rómába kellett mennem és volt lehetőség, pl. egy konferencia kapcsán a találkozásra. Mindig a régi szeretettel fogadott és ott folytattuk a beszélgetést, ahol korábban abbahagytuk.
Legutóbb nem így történt. A találkozón, ahol sokan voltunk, távol maradt, nagyon szerényen meghúzódva, szinte kívülállóként. Csodálkozva néztem rá. Nagyon le volt fogyva és sápadt volt. Láttam, beteg. Ezért tart távolságot mindenkitől. Értettem. Szeméből olvastam: nem kíván beszélni állapotáról. Azt ő is érzékelte, hogy látom, baj van vele. Nem volt könnyű elfogadnom a helyzetet, de tiszteletben kellett tartanom non-verbális kommunikációját. Hálásan vette tudomásul, és annak ellenére, hogy nem is találkoztunk egy köszöntésre se, értettük egymást pontosan. Nem távoztunk üres szívvel, noha fájt a látvány.
Ez az utolsó „nem” találkozás felkészített arra a tapintatra, amit egy „elmenni készülővel szemben” kegyelem megtenni úgy az elmenő számára, mint az elköszönőnek, mert ezek az utolsó szent pillanatok…
Híreink:
* November 13: Magyar szentek és boldogok ünnepe,
* November 20: SIPCC (Society of Intercultural Pastoral Care and Counseling) online Nagygyűlés,
* Miklós József sírjánál: November 23-án meglátogattuk az „Oszi” sírját a farkaslaki temetőben, akiknek osztályfőnöke volt: László Csaba (és felesége Ilona), Kelemen Imre, Illyés/Péter Erzsébet és én.
* + dr. Gintner Zénó – 2013 november 25: Húsz éve ment el az édesapa, jó barát, lelki testvér és jótevő…
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)