Kamilliánus Család Üzenete 2001 április

Örömmel adtuk hírül januári lapszámunkban, a Csíkszeredában elindult kórházpasztorációt. A négyhónapos tapasztalatok meggyőznek arról, hogy munkánk gyümölcsöző eredményekben bővelkedik.

Ketten indultunk el kitaposni ezt a rendkívüli utat, Pál Ibolya, szociális nővérjelölt és jómagam. A belváros három kórházának tizenhárom osztályát, amely hétszáz ágyat foglal magába, beosztottuk magunk között, így nem keresztezzük egymás dolgát, és mindenhová egyformán el tudunk jutni. Ibolya a belgyógyászatot és a sebészetet választotta a Nagykórházban, én a szülészetet, nőgyógyászatot és kardiológiát. Van egy kis onkológia részlegem is. A gyerekosztályt és az intenzív osztályt mindketten látogatjuk.

A Régi kórházban Ibolya az ideggyógyászatot, Fizioterápiát és fül-orr-gégét keresi fel, én a bőrgyógyászatot, szemészetet és elmegyógyászatot.

Munkánk lelkipásztori asszisztensi szolgálat, ami a betegekkel való személyes kapcsolatok kialakítása által a pasztorációs segítségnyújtásból áll. A pasztorációs segítségnyújtás pszichológiai, teológiai és gyakorlati szempontokat átfogó tudományág, amit a mai gyógyászatban már világszerte elterjedten alkalmaznak. Lényege a teljes emberi személyre való ráfigyelés és az egészséges életszemlélet kialakításának elősegítése ott, ahol a test és lélek egysége valamilyen okból kifolyólag megbomlott. Tehát, a teljes embert szándékszik a gyógyuláshoz segíteni, és azt harmóniába rendezni, ahol a lélek sem mostohagyermeke a beteg ember hétköznapjainak.

Lelkipásztori asszisztensi munkánk, amint azt neve is kifejezi, előkészíti a lelkipásztor szentségi tevékenységét, azáltal, hogy a beteget, természetesen az ö belátása szerint felkészítjük az Egyház szentségeivel való találkozásra, ami leginkább a szentgyónás, szentáldozás és a szentmisén való aktív részvételből áll. Örömmel mondhatom el azt is, hogy amióta a kórházakban dolgozunk, a betegek körében megnőtt a szentmisén résztvevők és a szentáldozók száma.

A két kórháznál felváltva vasárnapról vasárnapra vannak szentmisék. Jakab László kanonok úr látja el, egyik vasárnap a Nagykórházban, a másik vasárnap a Régi kórházban tart szentmisét a betegek számára. Ilyenkor mi is asszisztálunk, együtt veszünk részt a betegekkel az ő szentmiséjükön.

De volt már több ízben sürgősségi keresztelőnk is, amikor egy súlyos egészségi állapotban lévő kisgyermeket kellett ellátni a keresztség szentségével. Ennek is megpróbáltuk megadni a legnagyobb ünnepi keretet, amit egy kórház lehetőségei megengednek.

Szólnom kell a kórház személyzetével való kapcsolatunkról. Elmondhatom, hogy egy nagy munkacsapat vagyunk, mert első perctől befogadtak, és úgy látom, értékelik munkánkat, és nemcsak hogy nem támasztanak semmi ellenállást, hanem bátorítanak, sőt nem ritkán megköszönik fáradozásainkat.

Az elmúlt négy hónapban kialakítottuk munkaritmusunkat, az igényekhez alkalmazkodó munkamódszereinket. Betegeinktől függ, hogy mikor mit lehet tenni értük. Szent Kamill szerint, valóban "ők a mi uraink és parancsolóink...", mert betegségük súlyosságától függ, hogy hogyan tudjuk megközelíteni őket. Mindketten önállóan dolgozunk és alakítjuk a rugalmas munkaprogramot az igényeknek megfelelően. Én rendszerint délután megyek be a kórházba, ilyenkor szabadabbak a betegek.

Induláskor úgy tűnt, hogy elég lesz egy napot tölteni egy héten a Régi kórháznál. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem elég. A betegek többet igényelnek és heti egy találkozás alatt, nem lehet kialakítani személyes kapcsolatot velük. Így jött létre a következő program: hétfő, szerda és pénteken a Nagykórházban vagyok és kedd, csütörtökön a Régi kórházban.

Az elején megpróbáltam összehívni a három osztály betegeit a Régi kórházban (bőrgyógyászat, szemészet és elmegyógyászat), de egy idő után olyan sokan lettünk, hogy nem fértünk be egy kórterembe. Egyik kórházban sincs sajnos kultuszhely, vagy olyan helyiség, ahol imádkozásra el lehetne különülni, ezért kénytelen voltam a három osztály lelkipásztori asszisztensi ellátását külön-külön megoldani.

A Nagykórházban már az első napoktól kezdve kialakult az a "fészek", ahova összegyűlhettünk a járó betegekkel. Ez a harmadik emelet nőgyógyászati osztályán van, ahol az este hét órakor kezdődő imaest minden nehézség nélkül mind a mai napig megmaradt. Ez a meghatározott időpont azért jó, mert több időt tölthetek olyan betegekkel, akik nem tudnak felkelni, vagy a kismamákkal a szülészeten, akik szintén nem jöhetnek el az osztályról. Legutóbb megpróbáltuk kolléganőmmel megoldani, hogy szerda este az ötödik emeleten összehívjuk a kórház összes betegeit, de félő, hogy megfáznak a huzatos előcsarnokban, és műtött betegeink, vagy szívbetegeink sajnos ide nem tudnak eljönni.

Örvendetes dolog viszont, hogy nagyon sok beteg már úgy fekszik be a kórházba, hogy tud erről a szolgálatról és tudja az esti ima időpontját is, mert valaki előre felvilágosította, akár egy beteg, aki bent feküdt a kórházban, akár az orvos, aki beutalta. Imaprogramunk is rugalmas, az igényekhez alkalmazkodik, a betegek is aktív résztvevői annak, mert szívesen meghallgatjuk imáikat, énekeiket, így nem válik unalmassá, és tanulunk egymástól. Szívesen fogadják a diavetítést, ami nem ritka esemény.

Sokszor megkérdik ismerőseim, hogy nem fárasztó a betegekkel ilyen sok időt eltölteni naponta? Örömmel mondom, hogy nem. Valami más történik itt, mint amitől el kellene fáradni: itt erőt merítek, megtisztulok, fellélegzem, megkönnyebbülök, és mindenek felett hálát adok a Jó Istennek minden nap, hogy "ma sem éltem hiába".

* május 2 és 21 között tartja a Kamilliánus Rend, Rossano Veneto-ban (Olaszország) az 'Általános Rendi Káptalant;

* köszönjük Csiby László csíkszentdomokosi plébánosnak, hogy a kamilliánus gyerekek ügyét felpártolta, és Kádár István kolozsmonostori plébánosnak, hogy a március 25-i ünnepséget megtisztelte jelenlétével;

Szeretettel,

Bakó Mária Hajnalka, R - 4 1000 Csíkszereda, Gyermek sétány 1/A/3, Tel: 0040 66 116-830