Kamilliánus Család Üzenete 2001 június

A csíksomlyói búcsú kezdete, azaz a Szűzanyához való zarándoklás Pünkösdkor, belevész a történelem ködébe. Pontos feljegyzés nem maradt ránk keletkezéséről, csupán annak megerősödéséről 1567-ben. Ez a dátum a Szűzanyához való ragaszkodás kifejezésének hagyományteremtő eseményére utal. Történelmi leírások nincsenek arra vonatkozóan, hogy volt-e csata a Hargitán az unitáriusok és katolikusok között, de az bizonyos, hogy a csíksomlyói Szűzanya méltósága áttündökölt a későbbi évszázadokon, megtartó és éltető erővé válva a mai napig minden keresztény és minden magyar számára.

A csíksomlyói kegyszobor 1440-böl származik, nagysága 2 méter 27 cm, ezzel a nyilvántartott Mária szobrok között a legnagyobb. Épségét és kifejező erejének szépségét csodálatosan megőrizte, a benne felragyogó női ideál, valóban a Pünkösd lényegét, Isten női arcát sugározza a zarándokokra és általuk az egész emberiségre.

A csíksomlyói zarándoklat Kelet Európa legnagyobb zarándoklata. A résztvevők száma meghaladja a 400 ezret, akik a legelképzelhetetlenebb kitartással, több napon át kilométereket gyalogolva, érkeznek a Kegyhelyre. A zarándokok leginkább Európából, de annak határain túlról is érkeznek.

Ilyenkor lezárják a közúti forgalmat, csak a sürgősségi járművek közlekednek, mert a zarándoklat elképzelhetetlen a kényelem eszközeivel, na meg a tömeg ellepi az utakat, ennyi embert nem lehetne biztonságban célhoz segíteni.

A zarándoklat már Pünkösd előtti pénteken megkezdődik, de az ünnepélyes felvonulás szombaton van. Ez a szombati "keresztalja" a leglényegesebb látnivalója a "somlyói búcsúnak", amikor minden helyiség a saját plébánosa vezetésével, temploma zászlóját kibontva, csengőszó adta ütemre lépked a hosszú Szék úton, énekelve, imádkozva, rendezett sorokba felzárkózva. A kegytemplom elé érve, a zászlók meghajtásával köszöntik a Szűzanyát és az egybegyűlteket, majd tovább folytatják útjukat fel a két Somlyó hegye között lévő természetes amfiteátrumba, a "hármas halom" oltárához, ahol minden egyházközség elfoglalja a neki kijelölt helyet, és sor kerül az ünnepség legnagyobb eseményére, a közös szentmisére.

Ez az együtt ünnepelni, és imádkozni tudó nép már sokszor bizonyított, hogy akár a jégeső ellenére is helyben marad. Valami nagyobbról van itt szó, itt valóban Egyház születik évről évre, itt kitart az ember a megpróbáltatás ellenére is, itt kegyelem árad, amit nem szalaszthat el, mert a "búcsú" valamit meg is követel: hinni kell abban, hogy itt kézzelfogható az Isten jelenléte, amihez nem lehet senki hűtlen.

Idén Kamilliánus Családunk zászlója alatt vonultunk fel és jártuk végig a rendkívüli kitüntetésnek számító "búcsút".

Igazi "család" voltunk a nagy zarándoktömegben, egymásra figyelve, énekelve, imádkozva, Isten Szép Lelkével eltelve.

A nagyvilág mit sem tud arról, hogy városunkban olyan líceum is van, amelyben a tanulók számára kötelező az olasz nyelv tanulása. Ez a kiváltságos helyzetű iskola, a Nagy István Művészeti Líceum zene és színi tagozata.

"Az olasz a zene nyelve" tartjuk ma is és ehhez hűen, tanítjuk az olasz nyelvet a zenészeknek és színiseknek. Néha nem egészen ilyen egyértelmű, ezért az olaszt tanítani akaró tanárnak meg kell küzdenie a különféle elméletekből adódó nehézségekkel, amit természetesen a diákok tárnak fel.

Nekem, világi kamilliánusnak, sajátságos helyzettel kellett megbirkóznom köztük. Kötelezett a kamilliánus identitásom, tehát az életre akartam nevelni őket, édesanyai szívvel, szamaritánus lelkülettel, és megérttetni velük az értünk Keresztrefeszített Krisztus szenvedésének értelmét.

A betegek világnapját tanítványaimmal oldottuk meg, szívesen bejöttek a kórházba betegeket látogatni, imaesteket tartani, énekelni. Minden érdekelte, ami a beteg, szenvedő emberrel történt és részvéttel voltak a bajbajutottak iránt. Az elhagyott gyerekeknek ajándékokat hoztak és boldogok voltak a kicsikkel, akiket nevetni láttak.

Diákjaimnak megadatott, hogy Szent Kamillról olasz eredetiben olvassanak, lefordítsák himnuszát.

* szeretettel köszöntjük a Kamilliánus Rend új Generálisát, Frank Monks atyát, aki az elkövetkező években kormányozni fogja a Kamilliánus Rendet. Adjon neki a Jó Isten egészséget és felelős döntésihez megfelelő bölcsességet!

* május 18-20 között, Marosvásárhelyen megrendezésre került a romániai magyar történelmi Egyházak első ökumenikus kórházlelkészi találkozója. A kétnapos rendezvényt Rev. Lakatos Gabriella református kórházlelkésznő szervezte a marosvásárhelyi "Diakónia" Bod Péter Református Egészségügyi Főiskola székhelyén. A találkozóra a kórházlelkészeken kívül meghívtak családorvosokat, egyetemi előadókat, jogászokat is.

* köszönetünket fejezzük ki a Magyar Művelődési Intézetnek, a Déli Harangszó című könyvükért, amellyel kitüntették Kamilliánus Családunkat. Örömmel ismételjük, hogy a déli 12 óra Kamilliánus Családjaink ima-találkozója, amely összeköti annak minden tagját szerte az egész világon;

* szeretettel köszöntjük Kamilliánus Családunk újonnan jelentkezett tagjait, különösképpen a kis Gellértet, aki a Trento-i Szent Kamill kórházban látott napvilágot. Isten hozta mindnyájukat, megtisztelő csatlakozásuk szolgáljon mindannyiunk gazdagodására.

* az elmúlt hetekben, kórházainkban a csíksomlyói Szent Antal kilencedet követhették végig betegeink, így nem maradtak el a hagyománnyá vált "keddi búcsúkról", azoknak áldó üzenetéről;

* június hónap Jézus Szíve hónapja, legyünk figyelmesek erre a Szívre. Ne feledjük el ugyanakkor, hogy lelkiségünk alapítójának, Szent Kamillnak a szíve sértetlenül megmaradt, amelyet a római anyaházban őriznek a kamilliánusok, abban a kápolnában, ahol élete utolsó napjait töltötte;

* köszönjük ifjú barátainknak, hogy vállalták a zászlócipelés nehéz feladatát pünkösdi zarándoklatunk kamilliánus jelenlétének szebbé tételéért, az eső, a jégeső, a szél és a hideg ellenére is.

Szeretettel,

Bakó Mária Hajnalka, R - 4 1000 Csíkszereda, Gyermek sétány 1/A/3, Tel: 0040 66 116-830