Kamilliánus Család Üzenete 1998 október

Betegpasztoráció: Szent Kamill karizmája és lelkisége

Megtérése

A megtérése (1575 február 2), egyike azoknak, az életszentség útját építő eseményeknek, amelynek során Kamill az Isten irgalmasságát megtapasztalja.
A szent haláláig megőrizte belső és külső tapasztalatának kitörölhetetlen jegyét, ahogy azt maga is nevezi: a megtérését. Különleges helyzetekben mindig emlékezett rá és bensőségesen kifejezte azoknak a rendtársainak, akik közelebb voltak bizalmához.
Az Úrral való találkozása egy valóságos "megtérés" volt a szó biblikus értelmében, egy metanoia. Bocsánatot kért és a vezeklés lehetőségéért könyörgött:
"Én nyomorult és szerencsétlen, aki sok időn át nem ismertelek, én Istenem, és nem szerettelek! Adj időt, hogy vezekeljek, és hosszan megsirassam bűneimet. Nem kell a világ többé, nem kell a világ többé!"
Ebben az elhatározásban látható az a mérföldkő, amely a szent életének alapvető állomását jelöli.

A szenvedés megtapasztalása

Kamill szenvedésének legmakacsabb kifejeződését a jobb lábán található gyógyíthatatlan sebe okozza. Ez a betegség, amely egész életén át elkíséri, és amelynek eredete és természete ismeretlen marad, kétségtelenül gondolkodásra készteti a szentet az emberi élet állapotáról. Kamill a betegségeit egyszerűen az égből kapott "irgalmasságoknak" vagy "kereszteknek" nevezte. A szent szerint éppen ez az "irgalmasság", vagyis a lábsebe lett az Isten eszköze, amelyet felhasznált, hogy közölje meghívását a betegek szolgálatára.

Kórházi tapasztalata

A XVI. Században a kórházak Róma ékességei voltak, "tükör és minden jó és szentség példaképe" és ezek között kiemelkedik, történelme és fontossága miatt a Szentlélek kórház mely Keresztény szeretet gimnáziumát jelentette, ahogy olvasható egy feliraton a kórház belső udvarán.
Az 1500-as évek második felében viszont a dolgok különbözőképpen alakultak, egyaránt elhanyagolódott úgy a betegek testi ápolása, mint azok lelki gondozása.
Kamill, a lábsebe miatt a római Szent Jakab kórházzal élete folyamán háromszor lépett kapcsolatba. Kezdetben nem volt meg még benne a betegek iránti természetes rokonszenve. Első tartózkodása alatt a Szent Jakab kórházban, 1571-ben úgy jelenik meg a betegek számára, mint egy "rettenetes fejű", szívtelen ember. A második visszatérésre 1575-ben kerül sor, megtérése után, amely megváltoztatta mélységesen. Házmester lesz belőle, aki kötelességtudóan és szeretettel szolgálja a betegeket, de ferences szívvel.
Vágya, hogy visszatérhessen a ferences közösség békés légkörébe, a kolostor felé taszítja, ahova valóban visszamegy 1579-ben. Csupán négy hónap múlva újból rákényszerül, hogy befeküdjön a Szent Jakab kórházba a lábsebe miatt. Ezúttal véglegesen távozik a kolostorból, tény, ami miatt elgondolkozik Isten tervén az életében, hivatásán és misszióján.

Szent Kamill írásaiból:
"A szeretet erénye az, ami fontos, és ahogy a kereskedők mindig a kamatról beszélnek, úgy kell nekünk is állandóan az irgalmasság cselekedeteiről beszélni. Nektek nem kell irigyelni a királynét, mert az irgalmasság gyakorlásával alkalmatok nyílik megnyerni a mennyek országát”.

Kórházlelkészek európai Tanácskozása - Róma 1998 szept. 16-18:
A római Rosminiani nővérek (tanító rend) anyaházában szeptember 16-19 között került sor ötödik alkalommal az európai kórházlelkészk ökumenikus tanácskozására, amelyen húsz ország képviselte magát.
A Tanácskozás célja a különböző országok kórházlelkészeti problémáinak megismerése és a felmerülő közös nehézségek európai szintű orvoslása volt. Az európai kórházlelkészek tanácsa tíz évvel ezelőtt indult, kétévenként találkoznak valamelyik európai országban. A szép szeptemberi napok kedvező alkalmat adtak a jó hangulat megteremtéséhez, valamint megkönnyítették a tanácskozás programjának zökkenőmentes lebonyolítását.
Első nap általános bemutatkozás volt, ki-ki a maga sajátos helyzetét és munkamódszerét ismertette.
Második nap a különböző országok törvényes kereteit mutatták be a kórházlelkészséggel kapcsolatban, valamint a Püspökkari Konferenciák Betegpasztorációs dokumentumait ismertették, ahol van ilyen.
A harmadik nap a szeretetszolgálat három csomópontját látogattuk meg: 1, a Camillianumot, mint a nevelés és képzés példaképét; 2, a Szentlélek Kórházat, mint a betegápolás mintaképét, ahol Szent Kamill harminc évig dolgozott a betegek testi-lelki szolgálatában, valamint a Tiberis szigeti irgalmasok kórházát; és végül 3, a Szent Egyed közösséget, mint a gyógyító szeretetközösség eszményi megvalósítását.
Negyedik nap a tanácskozás tapasztalatainak összefoglalója volt napirenden, valamint a következő tanácskozás témakörének és helyének megállapítása. Két év múlva Görögországban szeretne tanácskozni az európai kórházlelkészek társasága, amikor az egységes európai kórházlelkészeti normákról lesz szó, amit az elkövetkező két év alatt szándékoznak bemutatásra kidolgozni.
Erdélyből ketten vettünk részt a tanácskozáson, Lakatos Gabriella, maros–vásárhelyi református kórházlelkész és én, aki a magyarországi helyzetet ismertettem.

Híreink:
* október 10-18: magyar napok Rómában;
* október 27: csíkszeredai kamilliánus találkozó.