A csíkszeredai
Kamilliánus
Család
Üzenete
Üzenete
6. Szám. 1998 június 11, Oltáriszentség ünnepe
Betegpasztoráció
- Testvéri közösség az
Oltáriszentségben jelenlévő
Krisztusban
Krisztus keresztáldozata alapítja és pecsételi meg az új és örök szövetséget, vagyis az új és végleges szeretet-közösséget Isten és az emberek között, valamint ember és embertársa között.
Az Eukarisztia, mint «az egység jele és a szeretet köteléke» különleges jelentőséggel bír a szenvedés pasztorációjában. A szenvedés az ember számára krízis állapotot jelent, amely keményen próbára teszi egész lényét, mind fizikai, mind lelki téren, ami természetesen drámai módon befolyásolhatja a társadalomban betöltött kapcsolatait.
A szenvedő ember bezárkózik önmagába, magányossá válik, elszigetelődik, vagy, mert képtelenné válik a környezetével való normális kapcsolatra, vagy, mert a környezete hagyja magára, hanyagolja el. Ez a tény olyan mindennapi valóság, amely még súlyosbítja erkölcsi szenvedését, az amúgy is betegségtől sújtott szenvedőnek, különösen azokban az esetekben, amikor a beteg kiszogáltatott helyzetbe kerül, mindenben másoktól kell függnie.
A magány és elszigetelődés emberi drámájában az Oltáriszentség úgy jelenik meg, mint válaszadás és ajánlat egyidőben. Aki hisz az Oltáriszentségben és mélységeiben megéli annak ajándékát és a "testvéri közösség" parancsát, az többé nem érzi magát egyedül, hasznavehetetlennek, tehernek. Testvérként egyesül testvéreivel, mindenki számára fel tudja ajánlani értékes és nélkülözhetetlen szolgálatát, keresztény módon megélt szenvedését, mint szeretetet, amely Isten dicsőségét és az emberiség megváltását szolgálja.
Az Eukarisztia ajánlat is ugyanakkor, amely konkrét cselekvésre serkent, hogy a betegeket és szenvedőket ne sodorja magával az elszigetelődés drámája. Az Oltáriszentség felfedi saját szeretetének elsőbbségét. Itt azokról van szó, akiket Jézus jobban szeretett: azokról, akiknek nagyobb szüksége van arra a bizonyosságra, amely a Húsvét misztériumának szeretetéből származik. A testvéri közösség szeretete, az Oltáriszentség ötvözésében megkeres minden szenvedőt, hogy Krisztus jelenlétét hirdesse neki; hogy elmondja azt, hogy az ö helyzetében is lehetséges életre kelteni egy kis szeretet-rügyecskét; hogy megerősítse abban a tudatban, hogy, ha sikerül hinni és élni a szeretetben, akkor már itt és most megtalálta a megváltást. Ezért van az, hogy az Oltáriszentség egyedülálló módon nyilatkoztatja ki a beteg és sznvedö ember személyének állandó és sérthetetlen méltóságát, megmutatva ezáltal, hogy milyen értéket jelent Isten szemében minden ember, ha Krisztus mindenkiért egyformán ajánlja fel magát a kenyér és a bor színében. És ezek után érthető, hogy szentáldozáshoz járulásunk akkor hiteles, ha minden ember méltóságánk tudatát növeli bennünk.
(Vö., Eucarestia, in Dizionario di Teologia Pastorale Sanitaria, Ed. Camilliane, Torino 1997, p. 418)
Bemutatkozik a marosszentgyörgyi Kamilliánus Család:
„1994 augusztusában az egyházközségbe érkezett P. Dr. Anton Gots, osztrák kamilliánus atya a Magyar Kamilliánus Egyesület képviselőivel, hogy elhintsék a jó magot. A jó mag, termőtalajba hullott, kicsírázott majd szárba szökkent.
Mi, marosszentgyörgyi hívek, nagy számban vettünk részt ezen a felkészítőn, amely három napos intenzív munkát igényelt. Anton atya ismertette Szent Kamill életét, Rendjét, tevékenységét. Ö, aki megalapította a "Betegek Szolgáinak Rendjét", komolyan vette a Krisztus titokzatos testéről szóló tanítást, minden betegben a szenvedő Krisztust látta, és a testvér szolgálatát Isten szolgálatának tekintette. Azt hirdette: "Gyógyítsátok, ápoljátok a betegeket és hirdessétek az Evangéliumot!" Jézus szavával a szívünkben és Szent Kamill példájával próbáljuk szolgálni a betegeket, a fogyatékosokat, öregeket, szegényeket.
Egy évi tevékenységünk után, 1995 október 22-én ünnepi szentmisén, Gots atya felavatta a 20 személyből álló Családunkat. Megáldotta zászlónkat, amelyen, fehér alapon piros kereszt van, majd átadta a megáldott, kis piros kereszteket a Kamilliánus Család alapító tagjainak. Alapító tagok: Balázs Éva, Barabás Regina, Bencze Irén, Bóni Julianna, Ferencz Borbála, Kovács Irén, Madaras Vilma, Márkus Ilona, Miklós Teréz, Portik Márta, Pollák Erzsébet, Simon Kinga, Szabó Rozália, Szőcs Márta, Takács Vera, Újfalvi Ilona, Varga Rozália, Vass Ilona és Baricz Lajos plébános úr, a Család lelkivezetője.
Rendszeresen minden kedden találkozunk, együtt imádkozunk betegeinkért, beszámolunk heti tevékenységünkről: mindenki a maga körzetéből, mit tett betegeiért. Megbeszéljük feladatainkat, és nem hiányzik találkozóinkról a Bibliaolvasás és magyarázat. Baricz Lajos plébános úr felvállalta a marosvásárhelyi Megyei Nagykórház öt osztálya betegeinek lelki gondozását és két Kamilliánus Családtag segítségével hetente 35-40 beteghez jut el. Gots atya által szólott hozzánk az Úr: "Légy embertársad segítségére, tégy meg mindent, ami tőled telik, s a többit bízd Istenre!"
A Kamilliánus Családok tagjai világszerte lelki kapcsolatban vannak egymással: a nap bizonyos óráiban, imában gondolunk a többiekre, igyekszünk egymást szeretni, segíteni, támogatni. Arra kérünk minden egyházmegyei hittestvérünket, barátainkat, imáikkal támogassák munkánkat! Hálát adunk mindenért a Jó Istennek és Szűz Máriának a közbenjárásért! Kérjük Szent Kamill segítségét az elkövetkező időkre is!”
Szent Kamill Testamentum Leveléből:
"Ezer áldást küldök mindnyájatoknak: megáldom nem csupán a jelenlévőket, de minden jövendőbelit is, akik a világ végezetéig tagjai lesznek ennek a Szent Rendnek".
Ünnepeink:
* június 14 (1614): Szent Kamill megírja Testamentum Levelét.
* június 22 (1886): Szent Kamillt kijelentik a Betegek és a Kórházak védőszentjévé.
* június 29 (1746): Szent Kamill szentté avatása.
Híreink:
* június 13- a csíkszentdomokosi Kamilliánusok találkozója a község fogadott ünnepén;
* június 23- a csíkszeredai Kamilliánusok találkozója.
Krisztus keresztáldozata alapítja és pecsételi meg az új és örök szövetséget, vagyis az új és végleges szeretet-közösséget Isten és az emberek között, valamint ember és embertársa között.
Az Eukarisztia, mint «az egység jele és a szeretet köteléke» különleges jelentőséggel bír a szenvedés pasztorációjában. A szenvedés az ember számára krízis állapotot jelent, amely keményen próbára teszi egész lényét, mind fizikai, mind lelki téren, ami természetesen drámai módon befolyásolhatja a társadalomban betöltött kapcsolatait.
A szenvedő ember bezárkózik önmagába, magányossá válik, elszigetelődik, vagy, mert képtelenné válik a környezetével való normális kapcsolatra, vagy, mert a környezete hagyja magára, hanyagolja el. Ez a tény olyan mindennapi valóság, amely még súlyosbítja erkölcsi szenvedését, az amúgy is betegségtől sújtott szenvedőnek, különösen azokban az esetekben, amikor a beteg kiszogáltatott helyzetbe kerül, mindenben másoktól kell függnie.
A magány és elszigetelődés emberi drámájában az Oltáriszentség úgy jelenik meg, mint válaszadás és ajánlat egyidőben. Aki hisz az Oltáriszentségben és mélységeiben megéli annak ajándékát és a "testvéri közösség" parancsát, az többé nem érzi magát egyedül, hasznavehetetlennek, tehernek. Testvérként egyesül testvéreivel, mindenki számára fel tudja ajánlani értékes és nélkülözhetetlen szolgálatát, keresztény módon megélt szenvedését, mint szeretetet, amely Isten dicsőségét és az emberiség megváltását szolgálja.
Az Eukarisztia ajánlat is ugyanakkor, amely konkrét cselekvésre serkent, hogy a betegeket és szenvedőket ne sodorja magával az elszigetelődés drámája. Az Oltáriszentség felfedi saját szeretetének elsőbbségét. Itt azokról van szó, akiket Jézus jobban szeretett: azokról, akiknek nagyobb szüksége van arra a bizonyosságra, amely a Húsvét misztériumának szeretetéből származik. A testvéri közösség szeretete, az Oltáriszentség ötvözésében megkeres minden szenvedőt, hogy Krisztus jelenlétét hirdesse neki; hogy elmondja azt, hogy az ö helyzetében is lehetséges életre kelteni egy kis szeretet-rügyecskét; hogy megerősítse abban a tudatban, hogy, ha sikerül hinni és élni a szeretetben, akkor már itt és most megtalálta a megváltást. Ezért van az, hogy az Oltáriszentség egyedülálló módon nyilatkoztatja ki a beteg és sznvedö ember személyének állandó és sérthetetlen méltóságát, megmutatva ezáltal, hogy milyen értéket jelent Isten szemében minden ember, ha Krisztus mindenkiért egyformán ajánlja fel magát a kenyér és a bor színében. És ezek után érthető, hogy szentáldozáshoz járulásunk akkor hiteles, ha minden ember méltóságánk tudatát növeli bennünk.
(Vö., Eucarestia, in Dizionario di Teologia Pastorale Sanitaria, Ed. Camilliane, Torino 1997, p. 418)
Bemutatkozik a marosszentgyörgyi Kamilliánus Család:
„1994 augusztusában az egyházközségbe érkezett P. Dr. Anton Gots, osztrák kamilliánus atya a Magyar Kamilliánus Egyesület képviselőivel, hogy elhintsék a jó magot. A jó mag, termőtalajba hullott, kicsírázott majd szárba szökkent.
Mi, marosszentgyörgyi hívek, nagy számban vettünk részt ezen a felkészítőn, amely három napos intenzív munkát igényelt. Anton atya ismertette Szent Kamill életét, Rendjét, tevékenységét. Ö, aki megalapította a "Betegek Szolgáinak Rendjét", komolyan vette a Krisztus titokzatos testéről szóló tanítást, minden betegben a szenvedő Krisztust látta, és a testvér szolgálatát Isten szolgálatának tekintette. Azt hirdette: "Gyógyítsátok, ápoljátok a betegeket és hirdessétek az Evangéliumot!" Jézus szavával a szívünkben és Szent Kamill példájával próbáljuk szolgálni a betegeket, a fogyatékosokat, öregeket, szegényeket.
Egy évi tevékenységünk után, 1995 október 22-én ünnepi szentmisén, Gots atya felavatta a 20 személyből álló Családunkat. Megáldotta zászlónkat, amelyen, fehér alapon piros kereszt van, majd átadta a megáldott, kis piros kereszteket a Kamilliánus Család alapító tagjainak. Alapító tagok: Balázs Éva, Barabás Regina, Bencze Irén, Bóni Julianna, Ferencz Borbála, Kovács Irén, Madaras Vilma, Márkus Ilona, Miklós Teréz, Portik Márta, Pollák Erzsébet, Simon Kinga, Szabó Rozália, Szőcs Márta, Takács Vera, Újfalvi Ilona, Varga Rozália, Vass Ilona és Baricz Lajos plébános úr, a Család lelkivezetője.
Rendszeresen minden kedden találkozunk, együtt imádkozunk betegeinkért, beszámolunk heti tevékenységünkről: mindenki a maga körzetéből, mit tett betegeiért. Megbeszéljük feladatainkat, és nem hiányzik találkozóinkról a Bibliaolvasás és magyarázat. Baricz Lajos plébános úr felvállalta a marosvásárhelyi Megyei Nagykórház öt osztálya betegeinek lelki gondozását és két Kamilliánus Családtag segítségével hetente 35-40 beteghez jut el. Gots atya által szólott hozzánk az Úr: "Légy embertársad segítségére, tégy meg mindent, ami tőled telik, s a többit bízd Istenre!"
A Kamilliánus Családok tagjai világszerte lelki kapcsolatban vannak egymással: a nap bizonyos óráiban, imában gondolunk a többiekre, igyekszünk egymást szeretni, segíteni, támogatni. Arra kérünk minden egyházmegyei hittestvérünket, barátainkat, imáikkal támogassák munkánkat! Hálát adunk mindenért a Jó Istennek és Szűz Máriának a közbenjárásért! Kérjük Szent Kamill segítségét az elkövetkező időkre is!”
Szent Kamill Testamentum Leveléből:
"Ezer áldást küldök mindnyájatoknak: megáldom nem csupán a jelenlévőket, de minden jövendőbelit is, akik a világ végezetéig tagjai lesznek ennek a Szent Rendnek".
Ünnepeink:
* június 14 (1614): Szent Kamill megírja Testamentum Levelét.
* június 22 (1886): Szent Kamillt kijelentik a Betegek és a Kórházak védőszentjévé.
* június 29 (1746): Szent Kamill szentté avatása.
Híreink:
* június 13- a csíkszentdomokosi Kamilliánusok találkozója a község fogadott ünnepén;
* június 23- a csíkszeredai Kamilliánusok találkozója.