A
csíkszeredai
Kamilliánus
CsaládÜzenete
8. Szám. 1998 augusztus 15, Nagyboldogasszony ünnepe
Betegpasztoráció:
Mária a betgpasztorációban
Az evangéliumok úgy mutatják be Máriát, mint az emberi élet lehatároltságának részesét és következésképpen azoknak a szenvedéseknek viselőjét, melyek, mint Krisztus anyjának és tanítványának kijárnak. Isten Fiának megtestesülésére mondott igen-e által, Mária az egyetemes megváltás művének gyökerében foglal helyet.
A betegpasztorációban, a betegek szolgálatában, Máriát az Egyház «saját missziója kiegészítő részének» ismeri el, nem hiányozhat a megemlékezés Mária szenvedéséről, amely szorosan beletartozik Krisztus megváltó szenvedésébe és a népi áhítatba. Jézus anyja példát mutat a betegápolóknak, akik arra vannak hivatva, hogy ápoló és megmentő szolgálatot teljesítsenek az élet szerető gondozásában, akkor is, ha az, gyenge és beteg. Ugyanakkor Ö van jelen anyai közbenjárásával a betegek életében, különösen az Atyához való átköltözés pillanatában.
Amint Jézus Krisztus a megváltó (Ap. Csel 4, 12) és az újszövetség egyetlen közvetítője (1 Tim 2, 5), úgy Ő minden keresztény legfelsőbb életmintája a Szentlélekben, aki az Atya felé halad. Jézus különösképpen a betegápolók mintaképe, aki «ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszállottakat» (Ap. Csel 10, 38). Tőle lehet megtanulni Irgalmas Szamaritánus lenni, aki megáll a megsebzett és elhagyott ember mellett és a szeretetben felebarátja lesz neki (Lk 10,29-37). Csupán Krisztus «a test és lélek egyetlen orvosa» (Antiochiai Szent Ignác, Ad Ephesios, 7, 1-2), képes meg–gyógyítani az embert, visszahelyezni őt egészsége (test és lélek harmóniája) teljességébe. Tudjuk viszont, a hogy Krisztus megváltói közvetítése nem féltékeny és nem zár ki semmiféle közreműködést, hanem az a megváltó erő, amely átalakítja az embert, és a megváltás munkatársává teszi. Elsősorban Krisztus kegyelme alakítja át Máriát a megváltás munkatársává, az egész-ség anyjává, az Egyház példaképévé teszi anyaságában, és szűzi mivoltában.
Mária, különösképpen, mint egyedülálló példa jelenik meg a szenvedők szolgáltában, a szenvedésre figyelve. Ö a betegek Édesanyja, mert a szenvedők melletti helytállást tanítja meg nekünk testben és lélekben, figyelmesen, szolgálatkészen, megmutatja egy édesanya gyöngédségét, önmegtagadását. Szolgálni a betegeket és olyan magatartással, amilyet semmi más elképzelés, nem tud teljességgel megadni, egyedül az édesanyáé. Felvállalni a Szent Szűz evengéliumi életstílusát, azt jelenti, hogy képessé válni az énközpontuságtól való felszabadulásra, és mások felé fordulni segítő szolgálatkészséggel. Ö az, akit felvettek a mennybe, hogy a Szentháromsággal való végleges egyesülésünk záloga legyen. Mária, a betegek reménysége megelőlegezi magában az örökkévalóság új emberét.
(Vö., Maria Addolorata - Salute degli Infermi, Assunta, in Dizionario di Teologia Pastorale Sanitaria, Ed. Camilliane, Torino 1997, p. 674-683).
Kamilliánus lelkigyakorlat - Szelterszfürdő 1998 aug. 1-8
Téma: A fogadtatástól a párbeszédig (Colette Bizouard könyve szerint)
A csíkszeredai "Szent Kamill" Világi Kamilliánus Család idén már harmadszor rendezte meg lelkigyakorlatát a "Szent Gellért" házban a Mozgássérültek Egyesületének segítségével. Ők pályázták meg az anyagi alapot, a Kamilliánus Család szolgáltatta a lelki töltést, amelyre, mint tavaly, már januártól rendszeresen készült.
Idén nehezebb fába vágtuk bele a fejszénket, a betegpasztorációban nélkülözhetetlen lélektani alapismeretekkel foglalkoztunk. Colette Bizouard könyve került feldolgozásra, kilenc témakörrel, melyek általános útmutatásként szolgálnak a betegek és ápolóik néha nehezen egyeztethető nézőpontjai számára:
* a fogadtatás, az ember alapvető igénye, mint a kommunikáció bejárata, mert a bizalomcsere kialakulása függ tőle, az udvariasság határain belül;
* a kommunikáció, kaland, amelyben bonyolult érzelmi és értelmi tevékenységet folytat az, aki vállalkozik rá;
* a meghallgatás, aktív viselkedés, amely megfigyel és feldolgoz, beleéli magát a másik helyzetébe (empátia);
* a találkozás dinamikája rámutat arra, hogy az üzenetcserén túlmenően a személyesség a cél;
* a találkozás alatti magatartásformák feltárják azokat a viselkedési formákat, amelyeket leggyakrabban használunk;
* a beszélgetőtársra összpontosított találkozás az emberi méltóság tiszteletének alapvető feltétele, amely megköveteli az önismeret következetes alkalmazását;
* a találkozás metodológiai elemei a célirányosságra fektetik a hangsúlyt, mert itt nincsenek receptek, csak általános útmutatások, melyeket állandóan ellenőrizni kell;
* a találkozás után felmerül a "hogyan tovább?" kérdése, lehetetlen minden találkozást hosszas barátsággá alakítani;
* a dialógus (párbeszéd) felé hosszú az út, személyes szabadságot követel, kölcsönös tiszteletet, és tisztaságot;
Sajgó Éva, gyergyószentmiklósi résztvevőnk beszámolójából:
„Óriási lelki gazdagságról számolhattunk be családunknak a lelkigyakorlatról. Ebben az évben a férjemmel együtt most én is részt vehettem a Szelterszfürdő-i menedékházban tartott lelkigyakorlaton, melynek neve: „Betánia, a Jóság Hajléka”. Nagyon sokat kaptam és tanultam. Nagyon meghatódva, elérzékenyülve és óriási csodálattal hallgattuk az előadásokat.
- Az a kis csengő, amikor egybe terelte ott a csoportunkat az előadásokra, együtt éneklésre, étkezésre és az imádságra, az a kép soha ki nem mosódhat az emlékezetemből;
- Milyen szép dolog volt azt látni, hogy milyen nagyon odafigyeltek a másik emberre és segítettek neki;
- Nagy példa volt az, hogy próbáljunk gyermekeinktől is tanulni, ne csak a mi akaratunkat próbáljuk érvényesíteni.”
Ünnepeink:
- augusztus 14 (1582): Szent Kamill rendalapításra gondol;
- augusztus 28 (1930): Szent Kamillt a kórházi személyzet védőszentjévé nyilvánítja ki X. Piusz pápa.
Az evangéliumok úgy mutatják be Máriát, mint az emberi élet lehatároltságának részesét és következésképpen azoknak a szenvedéseknek viselőjét, melyek, mint Krisztus anyjának és tanítványának kijárnak. Isten Fiának megtestesülésére mondott igen-e által, Mária az egyetemes megváltás művének gyökerében foglal helyet.
A betegpasztorációban, a betegek szolgálatában, Máriát az Egyház «saját missziója kiegészítő részének» ismeri el, nem hiányozhat a megemlékezés Mária szenvedéséről, amely szorosan beletartozik Krisztus megváltó szenvedésébe és a népi áhítatba. Jézus anyja példát mutat a betegápolóknak, akik arra vannak hivatva, hogy ápoló és megmentő szolgálatot teljesítsenek az élet szerető gondozásában, akkor is, ha az, gyenge és beteg. Ugyanakkor Ö van jelen anyai közbenjárásával a betegek életében, különösen az Atyához való átköltözés pillanatában.
Amint Jézus Krisztus a megváltó (Ap. Csel 4, 12) és az újszövetség egyetlen közvetítője (1 Tim 2, 5), úgy Ő minden keresztény legfelsőbb életmintája a Szentlélekben, aki az Atya felé halad. Jézus különösképpen a betegápolók mintaképe, aki «ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszállottakat» (Ap. Csel 10, 38). Tőle lehet megtanulni Irgalmas Szamaritánus lenni, aki megáll a megsebzett és elhagyott ember mellett és a szeretetben felebarátja lesz neki (Lk 10,29-37). Csupán Krisztus «a test és lélek egyetlen orvosa» (Antiochiai Szent Ignác, Ad Ephesios, 7, 1-2), képes meg–gyógyítani az embert, visszahelyezni őt egészsége (test és lélek harmóniája) teljességébe. Tudjuk viszont, a hogy Krisztus megváltói közvetítése nem féltékeny és nem zár ki semmiféle közreműködést, hanem az a megváltó erő, amely átalakítja az embert, és a megváltás munkatársává teszi. Elsősorban Krisztus kegyelme alakítja át Máriát a megváltás munkatársává, az egész-ség anyjává, az Egyház példaképévé teszi anyaságában, és szűzi mivoltában.
Mária, különösképpen, mint egyedülálló példa jelenik meg a szenvedők szolgáltában, a szenvedésre figyelve. Ö a betegek Édesanyja, mert a szenvedők melletti helytállást tanítja meg nekünk testben és lélekben, figyelmesen, szolgálatkészen, megmutatja egy édesanya gyöngédségét, önmegtagadását. Szolgálni a betegeket és olyan magatartással, amilyet semmi más elképzelés, nem tud teljességgel megadni, egyedül az édesanyáé. Felvállalni a Szent Szűz evengéliumi életstílusát, azt jelenti, hogy képessé válni az énközpontuságtól való felszabadulásra, és mások felé fordulni segítő szolgálatkészséggel. Ö az, akit felvettek a mennybe, hogy a Szentháromsággal való végleges egyesülésünk záloga legyen. Mária, a betegek reménysége megelőlegezi magában az örökkévalóság új emberét.
(Vö., Maria Addolorata - Salute degli Infermi, Assunta, in Dizionario di Teologia Pastorale Sanitaria, Ed. Camilliane, Torino 1997, p. 674-683).
Kamilliánus lelkigyakorlat - Szelterszfürdő 1998 aug. 1-8
Téma: A fogadtatástól a párbeszédig (Colette Bizouard könyve szerint)
A csíkszeredai "Szent Kamill" Világi Kamilliánus Család idén már harmadszor rendezte meg lelkigyakorlatát a "Szent Gellért" házban a Mozgássérültek Egyesületének segítségével. Ők pályázták meg az anyagi alapot, a Kamilliánus Család szolgáltatta a lelki töltést, amelyre, mint tavaly, már januártól rendszeresen készült.
Idén nehezebb fába vágtuk bele a fejszénket, a betegpasztorációban nélkülözhetetlen lélektani alapismeretekkel foglalkoztunk. Colette Bizouard könyve került feldolgozásra, kilenc témakörrel, melyek általános útmutatásként szolgálnak a betegek és ápolóik néha nehezen egyeztethető nézőpontjai számára:
* a fogadtatás, az ember alapvető igénye, mint a kommunikáció bejárata, mert a bizalomcsere kialakulása függ tőle, az udvariasság határain belül;
* a kommunikáció, kaland, amelyben bonyolult érzelmi és értelmi tevékenységet folytat az, aki vállalkozik rá;
* a meghallgatás, aktív viselkedés, amely megfigyel és feldolgoz, beleéli magát a másik helyzetébe (empátia);
* a találkozás dinamikája rámutat arra, hogy az üzenetcserén túlmenően a személyesség a cél;
* a találkozás alatti magatartásformák feltárják azokat a viselkedési formákat, amelyeket leggyakrabban használunk;
* a beszélgetőtársra összpontosított találkozás az emberi méltóság tiszteletének alapvető feltétele, amely megköveteli az önismeret következetes alkalmazását;
* a találkozás metodológiai elemei a célirányosságra fektetik a hangsúlyt, mert itt nincsenek receptek, csak általános útmutatások, melyeket állandóan ellenőrizni kell;
* a találkozás után felmerül a "hogyan tovább?" kérdése, lehetetlen minden találkozást hosszas barátsággá alakítani;
* a dialógus (párbeszéd) felé hosszú az út, személyes szabadságot követel, kölcsönös tiszteletet, és tisztaságot;
Sajgó Éva, gyergyószentmiklósi résztvevőnk beszámolójából:
„Óriási lelki gazdagságról számolhattunk be családunknak a lelkigyakorlatról. Ebben az évben a férjemmel együtt most én is részt vehettem a Szelterszfürdő-i menedékházban tartott lelkigyakorlaton, melynek neve: „Betánia, a Jóság Hajléka”. Nagyon sokat kaptam és tanultam. Nagyon meghatódva, elérzékenyülve és óriási csodálattal hallgattuk az előadásokat.
- Az a kis csengő, amikor egybe terelte ott a csoportunkat az előadásokra, együtt éneklésre, étkezésre és az imádságra, az a kép soha ki nem mosódhat az emlékezetemből;
- Milyen szép dolog volt azt látni, hogy milyen nagyon odafigyeltek a másik emberre és segítettek neki;
- Nagy példa volt az, hogy próbáljunk gyermekeinktől is tanulni, ne csak a mi akaratunkat próbáljuk érvényesíteni.”
Ünnepeink:
- augusztus 14 (1582): Szent Kamill rendalapításra gondol;
- augusztus 28 (1930): Szent Kamillt a kórházi személyzet védőszentjévé nyilvánítja ki X. Piusz pápa.