---

                A csíkszeredai

Idén, április végén és május elején Isten kegyelméből sikerült két mozgássérült kamilliánusunkat eljuttatni a Máltai Lovagokkal Lourdesbe. Dr. Aczél Endre kért fel, hogy két személyt küldjek. Így esett a választás a csíkszentdomokosi Kristály Angellára, és a Csíkszeredai Hegyi Csabára.
Most az Angella beszámolóját közöljük, hogy mindenki részesedhessen abban az örömben, amit szeretne megosztani velünk:

„Én ezt a szép nagy utat Isten kezéből kaptam, és teljes mértékben az Ő tenyerébe helyeztem gondviselésemet.
Indulás előtt csak a gépkocsivezető nevét tudtam, Bandi bácsi, és azt, hogy nagyon jól, de gyorsan vezet és hogy megbízható ember. Ennyivel indultam el Csíkszentdomokosról április 25-én délelőtt 10 órakor Budapest felé.
Már közeledtünk Budapesthez, amikor Bandi bácsi kapott egy telefonhívást, amelyben közölték vele, hogy az egész luordesi találkozó le van fújva. Bandi bácsi a kitűzött cél mellett kitartva válaszolta: „ilyen nincs, autóval is, de megteszem az utat”.
Két napot töltöttünk Budapesten, amely idő alatt megtudtam, hogy a Máltai Lovagrend találkozójára megyünk. Lourdes-ba.
Április 28-án indultunk reggel, Isten segítségével Budapestről haton, kisbusszal. Mivel kevesen voltunk, nagyon hamar családi hangulat alakult ki köztünk, így sokat beszélgettünk, tréfálkoztunk, ily módon vidáman és gyorsan telt az utazás.

Este Zürichbe érkezve, Bandi bácsi kedves ismerőse és családja, nagy szeretettel, finom vacsorával és vetett ággyal fogadott. Másnap elkalauzolt egy kis városnézésre, majd útnak indultunk a csodálatos Lourdes-ba. Bern-be érve, az autót a vonat állomáson hagytuk, és csatlakoztunk a svájci küldöttséghez, akik sok szeretettel és kedvességgel árasztottak el.

Szombaton délelőtt érkeztünk meg Lourdes-ba, autóbusszal mentünk a szállodákhoz. Négy napot töltöttünk itt, ez alatt megnéztük Lourdes bazilikáját, a Szent Bernadett templomot, a háromszintű templomot, Bernadett házát, a börtönt, ahol laktak, a barlangot, ahol Mária megjelent, a várat, amely rengeteg régiséget rejt magában. Felmentünk a nagy keresztútra, amely szinte élő szobrokkal van kiépítve, és nem utolsósorban lemerültünk a gyógyfürdőbe, a jéghideg vízbe.

Nagyon sok fekvő és mozgás nélküli beteget láttam, akik sok templomba, a lépcsők miatt nem juthatnak be, de itt ők is, mint bárki más, részt vehettek a Szentmisén, és a nagyközönséggel együtt fogadták be az Eucharisztiát. Csodálatos volt, hogy minden beteg részt vehetett minden programon. Egyik közös ebédünk alatt hoztak Máltai Lovagrend jelvényeket, isteni gondviselésként éppen ott volt egy francia pap, aki gyorsan megáldotta, majd kiosztották.

Szép volt, ahogyan az emberek közeledtek hozzám, annak ellenére, hogy nem tudtam velük a nyelvükön beszélgetni. Az is nagyon tetszett, hogy kritikák, vagy megszólások nélkül, tiszta lélekkel fogadhattam el, nap, mint nap az Oltáriszentséget.

Május harmadikán indultunk vissza, egy kecsegtető ígérettel, hogy Bernben, Tina kíséretében, aki a svájci küldöttség tagja volt, teszünk egy röpke városnéző körutat. Ide érve, leszálltunk a vonatról, átpakoltunk az autóba, majd ebédeltünk, utána türelmetlenül vártuk a városnézést. Tinával megnéztük a berni medvéket, majd egy szép templomot.  Egy pár fénykép után, hazakísértük őt, mi meg elindultunk Zürich felé. A városban kószáltunk egész délután, estére a kedves ismerős családhoz tértünk be, akik ugyanolyan szeretettel fogadtak, mint induláskor.

<< 2005 augusztusi ÜZENET