A csíkszeredai Kamilliánus Család
Üzenete IX. évf. 85. szám, 2005 – augusztus Nagyboldogasszony Olyan óriási
titok ez, amit szívemben érzek és csak ámulni
tudok. Egyre közelebb vagyok Hozzá, most éreztem, hogy
egészen Rá kell bíznom magam, mert az Úr Jézus
is egészen Rá bízta az életét. Ez a tudat
emel fel abba a mennyei örömbe, ahol a Szűzanyával együtt
énekelhetem az Ő hálaénekét: „Magasztalja lelkem
az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben,
mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát…”
( Lk 1, 46-48). A második gondolat
a Nagyboldogasszony Neve. Ismereteim szerint a magyar az egyetlen
nyelv, amelyben a Szűzanyát Boldogasszonynak nevezzük. Van ennek
a Névnek egy sajátos hangzása, ami belevész a
történelem ködébe, ami kereszténységünket
is megelőzi. Valami sajátos ragaszkodást jelent az égi
Anyához, aki a Szép Szeretet Anyjaként (Sir 24, 24ss)
az Üdvözítő Anyja lett és általa a mi Anyánk. A harmadik gondolat
a Nagyboldogasszony magyar vonatkozása: Szent István
királyunk felbecsülhetetlen érdeme, hogy a korabeli magyarság
három vallási irányzatát (bizánci, római
és szkíta/szittya) kereszténységet a Boldogasszony
köré gyüjtötte össze. Őt minden magyar a saját
égi Anyjának, Boldogasszonyának tartotta. Ezért
tudta az örökös nélkül maradt király Nagyboldogasszonyra
bízni örökségként Országát, Népét,
vallását, hitét. Zseniális egység. Eszménykép
ma is. „Betánia:
a Jóság Hajléka” Isten segítségével
idén is sor kerülhetett a Kamilliánus Család évi
lelkigyakorlatára. Házigazdánk a marosfői Fejér
Mátyás tisztelendő úr volt. A lelkigyakorlatot a helybeli
templomnál oldottuk meg, amely alkalmas arra, hogy ilyen rendezvényt
le lehessen bonyolítani. Ez az év jubileumi
év is egyben, ugyanis tizenöt évvel ezlőtt kezdődtek a
lelkigyakorlatok, a csíksomlyói plébánia keretében,
szintén Marosfőn, akkor a megboldogult Ébenr atya házában.
Keretünk a már ismert lelkigyakoraltos keret, „Betánia:
a Jóság Hajléka”. Marosfőnek rendkivüli
vonzása van számunkra, dr. Ébner Jenő atya miatt. Lazarista
szerzetes volt, hivatásának megfelelően evangéliumi szegénységben
élt. A feltétel nélküli szeretetet hírdette,
ennek is lett a vértanúja. A cigányok ölték
meg 1989 Karácsonyán, akiket rendszeresen segített.
Házi kápolnájában, az oltáron, saját
stólájával fojtották meg, taposták halálra
meggyötört testét. Segítőjét, akit a politika
kezéből a biztos halátltól mentett meg, annyira megkínozták,
hogy ő is belehalt sérüléseibe. Idei lelkigyakorlatunk
témája lélektani jellegű tanítás volt.
Szendi Gábor magyarországi klinikai szakpszichológus
munkája alapján haladva (Ma kezdődik életed hátralévő
része) próbáltuk megérteni és elmélyíteni
a gondolat teremtő erejének lényegét. Nagy hangsúlyt
fektettünk a félelem szerepére, mint fontos tényezőre,
amely alapvetően be tudja folyásolni gondolatainkat és így
döntéseinket. A lélektani munkával párhuzamosan
tanultunk arról, hogy mit mond ezekről a dolgokról a Szentírás.
Isten gondolatait vittük bele az elmberi cselekedetek mögött
meghuzódó láthatalan világba, ami az ember gyengeségeiből
adódik. A résztvevők
mindenike most is kapott egy-egy névjegykártyát amelyen
az általános keret, a „Betánia: a Jóság
Hajléka” állt, alatta pedig egy szentírási idézet,
a feldolgozott anyagból. Az arra volt jó, hogy állandóan
vissza tudtunk kapcsolni valaki személyén keresztül arra
a tanításra, amivel éppen foglalkoztunk. Naponta szentmisét
hallgathattunk, ami együttlétünk „csúcsa és
forrása” volt. Minden reggel a kápolnába mentünk
reggeli imára, amit Adorján Zsuzsa vezetett. Ezután következett
a reggeli és az ebéd előkészítése. Amíg
reggeliztünk, az ebéd is elkészült. A lelkigyakorlatos
elmélkedéseket a gyönyörű Magyar Szentek templomában
tartottuk. Ez a templom már önmagában is lelkigyakorlat,
annyira szép, butorzatának művészi üzenete, festményei,
építészeti megoldásai Istenhez emelik a lelket.
Nem maradt el az őrzőangyalosdi sem, ami a lelkigyakorlat szeretetszolgálatának
személyi szintre lebontott cselekedete, az ajándékozás
művészetének egyszerű gyakorlata. Nagy örömünkre
szolgált, hogy velünk tarthatott Geréd Magdika Csíkpálfalváról,
akinek tizenhét éves, egész életében beteg
gyermekét, két héttel azelőtt temettük el. A másik
rendkívüli résztvevőnk Pál Csilluka volt, aki most
hét éves, de ő négy hónaposan vett részt
először kamilliánus lelkigyakorlaton. Otthonosan mozgott közöttünk,
látszott rajta, hogy beleszületet és belenőtt a szeretetszolgálatba.
Két apró vendégünk is volt, két kiskacsa,
mindenki kedvence. Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO
– 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel/Fax: 0040
266 316-830 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@nextra. ro, www.hhrf.org/gyrke - kiadványaink/lelkiségi
lap |