A csíkszeredai
Kamilliánus Család
Üzenete
Üzenete
IX. évf. 86. szám, 2005 – szeptember
A 2005 márciusi Üzenet számunkban
(80. szám), bevezetőben arról adtunk értesítést,
hogy milyen teológiai alapokra lehet helyezni a Kórházi
Betegek Kanilliánus Családját.
Ezt a munkát szeretném most tovább folytatni, lebontva részletesen a kamilliánus lelkiség három alappillérére: Keresztrefeszített, Édesanyai szív, Irgalmas szamaritánus témakörökben, a Kamilliánus Családok Általános alapszabályzata szerint.
Mielőt nekifognánk a lelkiség ilyen irányú kifejtésének, az Alapszabályzat kitűzi a Világi Kamilliánus Család általános céljait, amit szeretne elérni életével, szeretetszolgálatával. Az 1999 áprilisi számunkban (16 szám) közöltük ezeket a célkitüzéseket, erdélyi szinten, ezt követően 1999 szeptemberétől (19 szám) a Rómában jóváhagyott Általános Alapszabályzatot. A következő lapszámokban megpróbáljuk értelmezni a VKCs. Általános Alapszabályzatában rögzített célkitűzéseket és lelkiséget a kórházi Betegek Kamilliánus Családjára.
A Kórházi Betegek Kamilliánus Családja nem tud olyan szervezet lenni, mint a kórházon kívűl élőké, akik szabadon tudnak mozogni még a világban, mert a kórházi betegek helyzete lehatárolódik a kezelés időszakára. Ezt a z időszakot viszont a hívő betegek nagyon intenzíven élik meg. Amit a világban élve esetleg elnapol, arra a kórházban odafigyel.
A Családdá alakulás alapvető lehetősége éppen az imaórák adta helyzet, ahol mindenki egyformának, egyenrangúnak érezheti magát és ahol a közösségben, hittel végzett imádság a legerősebb összekötő kapocs. Ezért az összetartozás érzése negyobb, mint a világban élöknél, ahol távolságok keletkezhetnek társadalmi helyzetek között. A kórházban csak egy helyzet adott mindenkinek: betegsége státusa. A társadalmi hovatartozás csupán másodlagos jellegú, a hívő embernél pedig nem bír jelentőséggel, mert a hit összeköt, egyenlővé tesz Jézus Krisztusban, a szenvedés által.
Vizsgáljuk meg, mit tehetnek a kórházi betegek a V.K.Cs. célkitüzéseivel a kórházban:
1. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása egymás iránt.
2. Az egyházi közösség, valamint az egészségügyi és szociális intézmények érzékenységének felkeltése a betegek tekintetbe vételére, a keresztény etikával megegyező alapelvek szerinti hiteles, emberi értékekkel átitatott kölcsönös szolgálat által.
3. Hozzájárulni az élet és az egészség kultúrájának fejlesztéséhez, keresztényi emberkép szerint.
4. Elmélyíteni és gyakorlatba ültetni a kamilliánus lelkiséget a kórházban és elköteleződni a lelkiséget élőkkel való közreműködésre az evangelizációs és humanizációs tervekben, hogy megfeleljenek az "egészség világa" szükségleteinek, abban a valóságban, amelyben élnek.
5. Értékesíteni az imádságot, mint az apostolkodás hathatós eszközét a szenvedés nehéz időszakának hittel való megélésében.
6. Elismerni és segíteni a betegek evangelizációs szerepét a kórházi közösségben.
7. Elmélyíteni a testvérséget a Betegek Világi Kamilliánus Családjában és kifejezni azt kölcsönös anyagi és lelki segítésben, olyanképpen, hogy minden Családtag támaszra találjon, különösen a nehéz élethelyzetekben a kórházban.
(Az erdélyi Életmintában szerepel a helybeli hagyományok felkeltése a betegpasztoráció területén. Ennek az a célja, hogy otthonossá tegye mindenki számára a betegekkel való törődést, olyan formában, hogy az, mindenki számára érthető és gyakorolható legyen. Elég, ha szüleink, nagyszüleink életmódjára gondolunk, amikor senki nem halt meg elhagyatottan, vagy étlen egy faluközösségben, amikor kalákával felépítették házaikat. Már ország és vallásszervező Szent István Királyunk mindenkori fiait az irgalmasság gyakorlásra tanítja "mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva" (Intelmek, X.).
Ezeket a célkitüzéseket egymás közt gyakorlva, meg lehet valósítani a kórházi betegek evangelizációs tevékenységét a betegek, betegáplók, kórházak, hozzátartozók, az egész társadalom érdekében. A kórházi betegek ezt a fealadatot főszereplőként élik meg, a szeretetszolgálatot ők maguk gyakorloják kölcsönös formában, betegtársaikkal.
Szőkefalva 2005. június 17.
Szőkefalva Marosvásárhely és Dicsőszentmárton körzetében van az erdélyi medencében. A településről írnak már a XII. századi feljegyzések a budapesri Országos Levéltár adataiban. Jelenleg a falu lakossága magyarokból és románokból áll, öt vallásképviselettel: magyar római katolikus, református és unitárius valamint román görögkatolikus és ortodox.
Tíz évvel ezelőtt, pontosan június 17-én kezdődtek el a Mária jelenések. A kiválasztott látnok, Marian Rózsika, aki fokozatosan elvesztette látását, cukorbetegségének köszönhetően. Rendkivüli tény, hogy egy fizikailag vak személy vált a Szűzanya „látnoknőjévé”.
A Szűzanya nem emberi alakban, hanem „Fény”-ben jelenik meg, Rózsika természetfeletti fényben lát, a színek birodalmát éli meg a Szűzanyával való beszélgetései során.
Az elmúlt tíz év során a Szűzanya összesen 23 alkalommal jelent meg a látnoknőnek, a nyivlánosság elött. A zarándokok hallhatták Rózsika válaszait a Szűzanya kérdéseire, kéréseire. Hangjának lejtése mindig tanúsította a beszélgetés mélységét, tisztaságát, természetfelettiségét.
A Szűzanya, mint minden jelenése során az Úr Jézus Krisztusra irányította az emberiség figyelmét, Szőkefalván is ezt tette: imára, megtérésre, erkölcsös életre, a szenvedés türelmes elfogadására, evangéliumi életre hívott meg mindenkit.
Jelenései során az üzeneteket román nyelven közölte. Ez a tény sokakban csodálkozást váltott ki: egy vegyes nyelvü és vallásu faluban, az égi Anya egy magyar anyanyelvü nőhöz románul beszél. Üzenet volt ez egyaránt magyarnak és románnak, misszió mindkettőnek. Csupán az utolsó jelenés alkalmával beszélt a Szűzanya Rózsika anyanyelvén: magyarul. Ekkor megmondta a nevét: ezen a helyen ő a „Fény Királynője”.
Jóllehet a nyilvános jelenések megszüntek 2005 június 17-vel, amikor harmincezer zarándok volt jelen, Szőkefalva kegyelmi hely maradt, ahol minden hónap 17-én engesztelést tartanak. A jelenések elismerésének felterjesztését Rómába, gyulafehérvári érsekünk, Dr. Jakubinyi György tette meg.
Augusztus 17-én nagy örömmel vehettük kézbe a betegek és kamilliánusok számára készült Imakönyvünk II. kötetét, Zarándokúton címmel. 340 oldalt tartalmaz.
Hírek:
* Szeptember 23-25 között kerül sor a latinamerikai VKCs-ok
III. nagy találkozójára Limában.
Ezt a munkát szeretném most tovább folytatni, lebontva részletesen a kamilliánus lelkiség három alappillérére: Keresztrefeszített, Édesanyai szív, Irgalmas szamaritánus témakörökben, a Kamilliánus Családok Általános alapszabályzata szerint.
Mielőt nekifognánk a lelkiség ilyen irányú kifejtésének, az Alapszabályzat kitűzi a Világi Kamilliánus Család általános céljait, amit szeretne elérni életével, szeretetszolgálatával. Az 1999 áprilisi számunkban (16 szám) közöltük ezeket a célkitüzéseket, erdélyi szinten, ezt követően 1999 szeptemberétől (19 szám) a Rómában jóváhagyott Általános Alapszabályzatot. A következő lapszámokban megpróbáljuk értelmezni a VKCs. Általános Alapszabályzatában rögzített célkitűzéseket és lelkiséget a kórházi Betegek Kamilliánus Családjára.
A Kórházi Betegek Kamilliánus Családja nem tud olyan szervezet lenni, mint a kórházon kívűl élőké, akik szabadon tudnak mozogni még a világban, mert a kórházi betegek helyzete lehatárolódik a kezelés időszakára. Ezt a z időszakot viszont a hívő betegek nagyon intenzíven élik meg. Amit a világban élve esetleg elnapol, arra a kórházban odafigyel.
A Családdá alakulás alapvető lehetősége éppen az imaórák adta helyzet, ahol mindenki egyformának, egyenrangúnak érezheti magát és ahol a közösségben, hittel végzett imádság a legerősebb összekötő kapocs. Ezért az összetartozás érzése negyobb, mint a világban élöknél, ahol távolságok keletkezhetnek társadalmi helyzetek között. A kórházban csak egy helyzet adott mindenkinek: betegsége státusa. A társadalmi hovatartozás csupán másodlagos jellegú, a hívő embernél pedig nem bír jelentőséggel, mert a hit összeköt, egyenlővé tesz Jézus Krisztusban, a szenvedés által.
Vizsgáljuk meg, mit tehetnek a kórházi betegek a V.K.Cs. célkitüzéseivel a kórházban:
1. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása egymás iránt.
2. Az egyházi közösség, valamint az egészségügyi és szociális intézmények érzékenységének felkeltése a betegek tekintetbe vételére, a keresztény etikával megegyező alapelvek szerinti hiteles, emberi értékekkel átitatott kölcsönös szolgálat által.
3. Hozzájárulni az élet és az egészség kultúrájának fejlesztéséhez, keresztényi emberkép szerint.
4. Elmélyíteni és gyakorlatba ültetni a kamilliánus lelkiséget a kórházban és elköteleződni a lelkiséget élőkkel való közreműködésre az evangelizációs és humanizációs tervekben, hogy megfeleljenek az "egészség világa" szükségleteinek, abban a valóságban, amelyben élnek.
5. Értékesíteni az imádságot, mint az apostolkodás hathatós eszközét a szenvedés nehéz időszakának hittel való megélésében.
6. Elismerni és segíteni a betegek evangelizációs szerepét a kórházi közösségben.
7. Elmélyíteni a testvérséget a Betegek Világi Kamilliánus Családjában és kifejezni azt kölcsönös anyagi és lelki segítésben, olyanképpen, hogy minden Családtag támaszra találjon, különösen a nehéz élethelyzetekben a kórházban.
(Az erdélyi Életmintában szerepel a helybeli hagyományok felkeltése a betegpasztoráció területén. Ennek az a célja, hogy otthonossá tegye mindenki számára a betegekkel való törődést, olyan formában, hogy az, mindenki számára érthető és gyakorolható legyen. Elég, ha szüleink, nagyszüleink életmódjára gondolunk, amikor senki nem halt meg elhagyatottan, vagy étlen egy faluközösségben, amikor kalákával felépítették házaikat. Már ország és vallásszervező Szent István Királyunk mindenkori fiait az irgalmasság gyakorlásra tanítja "mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva" (Intelmek, X.).
Ezeket a célkitüzéseket egymás közt gyakorlva, meg lehet valósítani a kórházi betegek evangelizációs tevékenységét a betegek, betegáplók, kórházak, hozzátartozók, az egész társadalom érdekében. A kórházi betegek ezt a fealadatot főszereplőként élik meg, a szeretetszolgálatot ők maguk gyakorloják kölcsönös formában, betegtársaikkal.
Szőkefalva 2005. június 17.
Szőkefalva Marosvásárhely és Dicsőszentmárton körzetében van az erdélyi medencében. A településről írnak már a XII. századi feljegyzések a budapesri Országos Levéltár adataiban. Jelenleg a falu lakossága magyarokból és románokból áll, öt vallásképviselettel: magyar római katolikus, református és unitárius valamint román görögkatolikus és ortodox.
Tíz évvel ezelőtt, pontosan június 17-én kezdődtek el a Mária jelenések. A kiválasztott látnok, Marian Rózsika, aki fokozatosan elvesztette látását, cukorbetegségének köszönhetően. Rendkivüli tény, hogy egy fizikailag vak személy vált a Szűzanya „látnoknőjévé”.
A Szűzanya nem emberi alakban, hanem „Fény”-ben jelenik meg, Rózsika természetfeletti fényben lát, a színek birodalmát éli meg a Szűzanyával való beszélgetései során.
Az elmúlt tíz év során a Szűzanya összesen 23 alkalommal jelent meg a látnoknőnek, a nyivlánosság elött. A zarándokok hallhatták Rózsika válaszait a Szűzanya kérdéseire, kéréseire. Hangjának lejtése mindig tanúsította a beszélgetés mélységét, tisztaságát, természetfelettiségét.
A Szűzanya, mint minden jelenése során az Úr Jézus Krisztusra irányította az emberiség figyelmét, Szőkefalván is ezt tette: imára, megtérésre, erkölcsös életre, a szenvedés türelmes elfogadására, evangéliumi életre hívott meg mindenkit.
Jelenései során az üzeneteket román nyelven közölte. Ez a tény sokakban csodálkozást váltott ki: egy vegyes nyelvü és vallásu faluban, az égi Anya egy magyar anyanyelvü nőhöz románul beszél. Üzenet volt ez egyaránt magyarnak és románnak, misszió mindkettőnek. Csupán az utolsó jelenés alkalmával beszélt a Szűzanya Rózsika anyanyelvén: magyarul. Ekkor megmondta a nevét: ezen a helyen ő a „Fény Királynője”.
Jóllehet a nyilvános jelenések megszüntek 2005 június 17-vel, amikor harmincezer zarándok volt jelen, Szőkefalva kegyelmi hely maradt, ahol minden hónap 17-én engesztelést tartanak. A jelenések elismerésének felterjesztését Rómába, gyulafehérvári érsekünk, Dr. Jakubinyi György tette meg.
Augusztus 17-én nagy örömmel vehettük kézbe a betegek és kamilliánusok számára készült Imakönyvünk II. kötetét, Zarándokúton címmel. 340 oldalt tartalmaz.
Hírek:
<< 2005 októberi ÜZENET