A csíkszeredai
Üzenete
XII. évf. 113. szám, 2008 január
BUÉK = Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!
2008 sok ajándékot tartogat számunkra. Csupán hármat emelnék ki közülük : 1, ez az esztendő a Biblia éve, 2, a Lourdes-i barlangban 150 évvel ezelőtt, február 11-én jelentette ki magáról a Szűzanya: „Én vagyok a Szeplőtelen fogantatás”, és 3, agyulafehérvári Egyházmegye szentistváni alapításának ezer éves megünneplésére való öt éves felkészülés záró éve. Most ezzel foglalkozunk:
„Az emlékévet hivatalosan Csíksomlyón a Szűzanya lábánál fogjuk megnyitni 2008. szeptember 13-án, a Szűzanya névnapján, és Gyulafehérváron zárjuk majd be az ősi székesegyházban 2009. szeptember 29-én, Szent Mihály főünnepén, a búcsún.
Az Egyházmegyei Pasztorális Terv szerint a negyedik előkészületi év témája: Életünk a szenvedő Jézus Krisztussal volt… Az emberiség nagy kérdése nem Isten léte, mert az észigazság. Az I. Vatikáni Zsinat (DS 3026) hittétel rangra emelte Szent Pál kijelentését: a józan ember felismeri a teremtett világból a Teremetőt. Aki nem ismeri fel a Teremtőt, az vagy nem használja józan eszét, vagy pedig erkölcsi akadály tartja távol a felismeréstől. Az ilyennek Szent Pál apostol szerint nincs mentsége (Róm 1, 19-21). Híveinknek nem is jelent problémát Isten léte. De minden hivő ember szembesül életében a létkérdéssel: Ha Isten a mi szerető Mennyei Atyánk, hogyan tűrhette el Szent Fia kínszenvedését és kereszthalálát, hogyan tűri el a földön tapasztalható nyomort, gonoszságot?
Az Ószövetségben Jób könyve foglalkozik az ártatlanul szenvedő kérdésével. A türelmes Jóbot próbára teszi Isten. Mindenét elveszíti, súlyos beteg, de bűnről nem vádolja lelkiismerete. Végül perbe száll Istennel. Felszólítja, hogy igazolja magát eljárása miatt. Az isteni válasz így figyelmezteti Jóbot: Ha át tudná venni a Gondviselés munkáját, a világ fenntartását, akkor egyenlő félként vonhatná felelősségre Istent eljárása miatt. Jób belátja, hogy mint teremtmény csak meghódolhat az ember számára felfoghatatlan Isten előtt.
Az Úr Jézus ugyanígy tesz tanító körútján. Megmagyarázza, hogy a szerencsétlenségek, a katasztrófák (a vakon született Jn 9, a zarándokok, akiket Pilátus legyilkoltatott, és akikre rádőlt Siloám tornya Lk 13, 4) nem isteni büntetés, de figyelmeztető jel, hogy idejében megtérjünk: „Azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” (Lk 13, 4-5)…
A Szentatyák is foglalkoztak a kérdéssel. Megállapítják, hogy végeredményben hittitokról van szó. Az apologetika (hitvédelem) arra hivatkozik, hogy Isten gyermekei vagyunk. Gyermeki bizalommal kell elfogadnunk Isten döntéseit, még akkor is, amikor nem értjük. A gyermek sírva kéri a gyufát és a kést, hogy játszadozzék, de nem kapja meg. Csak felnőttként érti meg jó szülei bölcs viselkedését… Szent Ferenc atyánk az első stigmatizált, aki részesedett az Úr Jézus szenvedésében, szent sebhelyeit örömmel hordozta. De gondoljunk főegyházmegyénk papjaira és híveire, élen Isten Szolgája Márton Áron püspökkel, akik börtönt, kényszerlakhelyet, üldöztetést viseltek el Jézus Krisztusért, mert a hivő emberek, a vértanúk nem tekintették szenvedésüket és halálukat tragédiának, hanem Isten kitüntető kegyelemének…”
(Dr. Jakubinyi György, gyulafehérvári érsek 2008 Újévi körleveléből)
In memoriam: Óvónéni (Birta, szül. Zöld Veronika), a Népnevelő Asszony
2007 utolsó napján, december 31-én olyan Édesanyától búcsúztunk el, akire tisztelettel kimondhatjuk: Népnevelő Asszony. Köré gyűltünk még egyszer sírjánál, hogy elbeszélgessünk az élet nagy titkairól, mert gazdag hagyatékkal áldott meg bennünket, egykori apró szentjeit. Azt hiszem, a betlehemi Kisded hívta Őt magához éppen Aprószentek ünnepén, hiszen földi életében Jézus apró szentjeinek volt az „Óvó Néni”-je. Apró szentjeinek merem mondani magunkat, mert meglátta bennünk a szentet, a nagyszerűt, a jövőt, és azt óvta védő és áldó szeretettel, növelte és nevelte egyszerre. Megtartotta és megszilárdította a bennünk élő Gyermeket, hogy később, a felnőtt társadalom nem mindig csillagfényes útjain is hely tudjon állni tiszta szívvel, bizalommal, hittel.
Sok mindent megalkotott és megszilárdított bennünk, feltarisnyált az életre: A legnagyobb műve, az ember-szeretete volt, amit részrehajlás nélkül gyakorolt közöttünk. Gondolom, nem túlzok, ha azt mondom, övéi körében mindenki azt érezhette, ő a legfontosabb. Valami rendkívüli megtisztelő odafigyelés tulajdonosa volt, és öröme telt abban, ha szétoszthatta. Emberségét, Istentől kapott talentumait nem tartotta meg szűkebb „kis-családja” számára, noha megtehette volna, hanem szétosztotta azt, maradéktalanul, szabadon, a szeretet szabadságával.
Az élet összefüggéseit belülről értette, annak a belső hangnak engedelmeskedett, amelyet a hívő ember így ismer: Istentől kapott, Szeretet-szolgálat. És ő szolgált. Ezért volt képes egész életét, családja mellett a csíkcsomortáni faluközösség szolgálatába állítani, önzetlenül, alázattal, szíve utolsó dobbanásáig. Övéi istenemberi nagyságát szolgálta a reá bízottakban, apró szentjein keresztül azok családjáig, ezáltal áldott nevelő tevékenysége népet nevelt és éltetett. Barátságos természete elfeledtette az emberekkel a nehézségeket. Mosolya nem csak emlékezetünkbe, hanem szívünkbe íródott, mint egy iránytű, amely azt súgja: így érdemes! Kicsinyei életét elkísérte a felnőttkorig, közössége építését szolgálta a templomban és a kultúrházban, a színpadon, egyaránt. Példa volt, megtartó erő, generációk számára. Szívünk mélységes hálájával köszönjük meg!
Betegsége idején hálás voltam, hogy elbeszélgethettünk ezekről a csodákról, amiket együtt éltünk meg annak idején. Felelevenítettük az óvodában eltöltött játékos, pajkos napokat, a csínytevéseket, és megláttuk benne újra a Karácsony fényét, mert minden gyermek az Ő számára egy kis karácsonyi ajándék, egy csillag fénye, szeme-fénye volt, amit visszavetített ránk. Arcáról leolvashattuk saját értékeinket, mert a ránk pazarolt szeretetben elhittük magunkról, hogy szépek és értékesek, egyetlenek vagyunk, mellette mindig szeretve éreztük és érezzük magunkat. Ez az érzés nem a múlté, mert segített abban, hogy a sajátunkká váljon. Nehéz tudomásul venni, hogy elköltözött tőlünk, de tudjuk, oda ment vissza, ahonnan közénk jött egy időre, ahol most újból részesül abban a Szeretetben, amely Isten ölelésében várja! (a búcsúztatóból)
Hírek:
* Hálás szívvel köszönöm meg az adományozóknak az idei Karácsony gazdag ajándékait: Csibi Márta, Toró Enikő (ügyvéd), Dr. Zója Júlia, Hargita Nőegylet, a Gizi&Gabi és Erika turkálók, valamint a magukat megnevezni nem kívánóknak! Megköszönöm ugyanakkor 16 munkatársamnak az „angyaljárás” ünnepe méltó lebonyolítását! Betegeim hozzájárulását külön köszönöm, Isten fizesse!
* Szeretettel köszöntjük a Biblia évében a 11 000 tagszámú E-vangéliumot, Horváth István Sándor atyával együtt! Az „ Evangélium minden nap” minden hívő lelki kenyere, imádkozó közösség, család:
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html, Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
* Január 25, péntek: lelkiségi nap a betegekkel a Nagykórházban, a III. emelet ebédlőjében, 16 órától.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel/Fax: 0040 366 10 22 55
/ 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro, http://www.hhrf.org/gyrke/uzenet