A csíkszeredai
Üzenete
XIII. évf. 135. szám, 2009 november
Készülőben a beteg-lelkiápolás magyar nyelvű könyve fordítása:
Angelo Brusco, Átkelni a gázlón… Együtt
A beteg ember pszicho-pasztoráci ós elkísérése
Bevezetés
Ez a könyv hozzád szól – lelkipásztor, szerzetes/nő, világi – aki hivatásból, vagy önkéntesen áldozod időd egy részét a betegek és családtagjaik lelkipásztori szolgálatának.
Azokhoz a személyekhez szeretnél szólni, akikkel pasztorációs munkád során találkozol szociális és egészségügy intézményekben, vagy otthonukban, emberséges meleg hangon szeretnéd felkínálni a hit erőforrásait, hogy hozzásegítsed ama tapasztalat megértéséhez, amit megélnek, hozzájárulva ezzel azon választások megtalálásához, amelyek arra a reményre nyílnak, amely nem csal meg.
Összevetve a betegek sokrétű helyzetét és nehézségét, talán előfordult már veled is, hogy megszületett benned a szakszerűség (kompetencia) vágya, Isten gyöngédségben és együttérzésben gazdag szeretetét átadni, akivel csak találkozol, akár ráhagyatkozik teológiai tudásodra és lelkiségedre, akár több lélekkel tölti meg kapcsolatait azon személyekkel, akikkel testben vagy lélekben éli meg, nehéz sebei, vagy léte olvasatát.
Az elkövetkező oldalak választ szeretnének adni, ha csupán részlegesen is, ezen követelményekre, segítenek elkerülni, hogy a rutinosság, vagy a pusztán jóindulatra való hagyatkozás csapdájába essél.
Amint a tapasztalat majd megmutatja, a beteg lelkipásztori elkísérése számos lehetőséget kínál annak alkalmazására. Nagyon gyakran egyetlen találkozással megoldható, néhány esetben, módodban áll követni a beteget nehéz útja jelentős szakaszán, ritkábban fordul elő, hogy az elkísérés jól meghatározott párbeszédekre épüljön, melyek szükségesek a kitűzött célok eléréséhez, melyeket te és a beteg, vagy annak családtagjai leszögeztetek.
A magatartásformák és technikák, melyekkel találkozni fogsz ebben a kötetben, használhatóak lesznek számodra, nem csupán a fent említett helyzetek valamelyikében, hanem a mindennapi élet körülményeiben is, amelyben felkínálkozik számodra a segítség lehetősége, azon személyek számára, akikkel találkozol.
Könyvem megírását egy előző kötet: A pasztorációs segítségnyújtás. Együtt haladni (Camilliane, Torino, 1993) az üzletekből való kifogyása serkentette. Ahelyett, hogy azon mű újabb kiadását segítettem volna elő, amely érdeklődést keltett, mivel egyike a keresett ritka alkotásoknak a témában, az anyag eléggé radikális átdolgozása mellett döntöttem
A szerkesztés befejeztével, ennél fogva új könyvvel találtam szemben magam a tárgy tartalma nagyobb részében és az alkalmazott módszertanban.
Valójában, a címzettek kategóriáit szerettem volna összegyűjteni, megszólítani mindazokat, akik mint én is, a betegek lelkipásztori szolgálatában kötelezték el magukat, vagy akik körülöttük foglalatoskodnak: családtagok és az ápoló személyzet, különös tekintettel a tűzvonalban állókra ebben a szolgálatban.
Ezért ami a tartalmat illeti, sok újdonságot iktattam be, átnézve és átjavítva az előző kötetben éppen csak érintett témákat, igyekeztem nagyobb nyomatékot adni a pasztorációs dimenzió tartalmasságának a keresztény hagyomány vonalán, tisztelettel más vallásfelekezetekre és azokra is, akik nem osztoznak a keresztény hitben.
Az elkísérés folyamatának bemutatásánál nem tudtam minden típusú beteget bemutatni, akik gyógyító szolgálatod tárgyát képezik. Ez a feladat meghaladja a kötet célkitűzéseit. Mégis hiszem, hogy lehetséges lesz alkalmazni a különféle helyzetekre az elkísérés általános alapelveit.
Az elkísérés fogalmát a pasztorációs segítségnyújtást gyakorlók és a tanácsadók (counseling) kedvelték, akkor is, ha ez a két szó csak néha kerül alkalmazásra. A választás meghatározása nagymértékben igazodott a kötet jellegéhez, amely megfelelő módszerességgel érinti a jelen segítő foglalkozások irodalmának áramlatait, kevésbé hivatalos stílusban jelenik meg, lágyabb, átlátható még a társalgás hangján is, alkalmas úgy a személyesebb hangvételre és párbeszédes üzeneteimre, mint arra, hogy valamiképpen útitársadnak érezhessem magam.
Az elkísérés kifejezéséhez érve, a pszichopasztorációs jelző használatát szerettem volna kiemelni ebben a szolgálatban, az emberi magatartás tudományait, különösen a lélektan hozzájárulását. A szövegben kimondottan a pasztoráció kifejezés fog szerepelni.
A könyv lapozgatása közben bőséges klinikai anyagot fogsz találni, ezek majdnem teljes egészében azon tanítványaim párbeszédeit képezik, akik Klinikai pasztorációs kurzusaim hallgatói voltak. Minden fejezet végén találni fogsz egy helyzetképet, amely az anyag elmélyítésére szolgál vagy jelzik azon témákat, melyek megérdemlik, hogy fokozottan rájuk figyeljünk.
Akkor is, ha a partnerem, akihez szólok, a férfi nemhez tartozik, mindig szem előtt tartottam a nőket is, szerzetesnőket és világi Krisztushívő-nőket, akik egyre nagyobb számban kötelezik el magukat a betegpasztorációban.
Rád bízván ezt a segédanyagot, kívánom, hogy megvalósítva lássad a saját életedben a Biblia szavait: „Ha megt öröd az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt befogadod házadba, ha felöltözteted a ruhátlant..., akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged” (Vö. Iz 58, 6-10).
Tisztelettel tartozom megköszönni Dr. Michele Masottonak, aki elolvasta a kéziratot és értékes tanácsaival látott el. (P. Angelo Brusco, Kamilliánus, Verona)
Hálás szívvel köszönöm meg mindenkinek, immár nemcsak a magam nevében, de Édesanyám nevében is a sok-sok értünk elmondott imát, a Jó Isten felé. Biztos vagyok benne, hogy az orvosi hozzáállás mellett az Önök imája mentette meg Édesanyám életét kétszer a halál kezéből. Isten fizesse!
November 4-én Dr. Simon Ernőné, Éva-anyám 80 évet töltött. Számára újjászületés ez a nap, klinikai körülmények között hála Istennek, sikeresen újra tudták éleszteni. Isten hozta közénk újra!
Hírek:
* Nov. 2-8 között a kamilliánus lelkigyakorlat mindannyiunk számára nagy feltöltődést jelentett. Bensőségessége, szeretetteljes vonalvezetése elkalauzolt a szenvedés mélységeibe Isten oldalán,
* Nov. 16, Salus Infirmorum/Betegek Gyógyítója/Menedéke//Nagyasszonya. Szentmise 18, 00 órától,
* Imre Lizike írja: „Van egy nénim, aki a múlt héten 90 éves volt, olyan jó vele beszélgetni, van életkedve és humora.” Gyermekei újabb örömökkel ajándékozták meg a családot, mindenki örömére.
* A ferences atyák idén három tanítványt bíztak r á m, elkezdt ü k az olasz tanulást.
***************************************************************************
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro Az összes előző lapszám megtekintése: http://www.hhrf.org/gyrke/uzenet