A csíkszeredai
Üzenete
XVI. évf. 163. szám, 2012 március
Misszió: „Az Úr Lelke rajtam…”
1990 március utolsó napján a „Háló” alapítógyűlésén vettem részt Budapesten. Ekkor merült fel a teológia elvégzésének gondolata. A Pázmány Péter Hittudományi Akadémia szívesen fogadta kérésemet. A felvételi vizsga előtt három nappal érkeztem Budapestre. Mielőtt jelentkezni mentem volna a titkárságra, bementem az Egyetemi templomba, hogy még egyszer Isten kezébe tehessem le ezt a számomra olyan rendkívülinek ígérkező kezdeményezést. Igen ám, csakhogy valamire nem figyeltem: csend volt, amolyan félhomály, egyetlen ember lézengett a másik oldalon, kicsit furcsának éreztem, ahogy ott sétált, de tudomásul vettem, hogy ketten vagyunk a templomban, amint kiderült én és a tolvaj. Tény, hogy engem egészen lekötött az új kezdet gondolata, letérdeltem a hátsó padban, magam mögött hagyva úti csomagjaimat, és egészen Istennek adtam magam, mint aki megérkezett. Megállt az idő egy pillanatra. Elmerültem Istenbe vetett gondolataimban. Eközben a tolvaj elemelte a kézi táskámat. Nem vettem észre, csak amikor végeztem az imával. Megrémültem. Útlevél és pénz nélkül maradtam. Kiszaladtam az utcára, de a fickónak már hűlt helye volt. Úgy éreztem, világvége van. Kétségbeesett helyzetemben egy fiatal nő, K. Andrea karolt fel. Katona István atyához mentünk bajunkban. Ő meghallgatott, majd bátorított és ellátott zsebpénzzel. Ezzel már el tudtam volna jutni barátaimhoz Dunaharasztiba, de Andrea nem tágított mellőlem. Kért, hogy menjek hozzá három napra, a felvételiig. Meglepett az ajánlata, nem gondoltam ilyesmire, nem akartam elfogadni, de ő kitartóan kért. Végül azt éreztem, valamiért neki van szüksége rám. Nem tévedtem. Andrea egyedül lakott, kedves kis lakásában, édesanyát egy évvel azelőtt vesztette el tragikus körülmények között, amit azóta sem tudott feldolgozni. Ide kellett az én háromnapos jelenlétem és, talán segítségem.
A felvételire május 19-én került sor. Mielőtt elmentem volna otthonról, Andreától kértem egy Szentírást. Azt mondtam, olyan rendkívülinek érzem ezt a napot, olyan útkezdés előtt állok, amely meghatározó lesz további életemre, szükségét érzem, a Jó Istenhez kötni. A Szentírással elvonultam a legcsendesebb helyre, imádkoztam, a Mindenható figyelmét kértem életemre, a jelen pillanatra, amolyan eligazító jelet kértem, amely által kirajzolódhat életem fonala. Lelkem mélyéig hatolt a szent várakozás, amíg felnyitottam a Szentírást. És amikor felnyitottam, a döbbenet erejével hatott rám a válasz, amely a Jó Istentől jött számomra:
18"Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, 19és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét" (Lk 4, 18, Iz 61).
Egy pillanat alatt megváltozott az életem. Megértettem a legfontosabbat: a Jó Isten komolyan vette szándékomat és kijelölte számomra az utat. Végtelennek találtam ezt a pályát, és az Úr Jézus jelenléte volt benne a legfontosabb. Felvettek a teológiára útlevél nélkül is. Nyíri Tamás professzor, akinél felvételiztem, érdekes módon semmit nem kérdezett se hitemről, se vallásomról. Úgy látszik, valaki „nagyobb, mint én” tanúskodott rólam…
Az út, amit akkor elkezdtem Isten kegyelméből nem volt egyszerű, sok kihívással teletűzdelt komoly döntések és felelősségvállalások sorozatából állt, ahol a kapott Élet-ige, lépésről lépésre kibontakozott. Határhelyzetekben mentőkötélként szolgált. Amikor nem tudtam, hogyan tovább, erőt adott a kijelölt út folytatásához. Enélkül nem tudtam volna tovább lépni olyan helyzetekben, amikor kifogyott belőlem az emberi erő, amikor nem láttam kiutat a nehézségekből, és úgy éreztem, összeroppanok. Ez a biztatás nem szűnt meg többet, „Életmottó” lett számomra, meghatározza mind a mai napig hivatástudatomat, lelki életemet, személyes kapcsolatomat az Úr Jézussal. Eggyé válhattam azzal a küldetéssel, amit Ő, Istentől kapott, felismerve benne a saját küldetéstudatomat.
Egyházmegyénkben a misszió évében a gyulafehérvári római katolikus falinaptár ezt az evangéliumi részt tűzte fő helyre rövid elmélkedésként az idei évre. Naponta el lehet olvasni a családban és elmélyíteni annak jelentését kinek-kinek a maga számára, az Úr Jézus küldetéstudatra, misszióra nevelő példája szerint.
SZŐKEFALVA - LELKINAP - 2012, MÁRCIUS 17 – MOTTÓ: „ A KÜLDETÉS ”
Meghívottunk: Dr. Bakó Mária Hajnalka
10,30 Gyülekező, bemutatkozás
11,00 Örvendetes Rózsafüzér - felkészülés a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére
11,30 Elmélkedés I
1. Mária küldetése
2. Jézus Krisztus küldetése (55 perc előadás, 35 perc kérdések- válaszok)
Párhuzamok
13,00 Ebéd a sajátból
14,00 Elmélkedés II
Személyes küldetéstudatom (40 perc előadás, 20 perc kérdések - válaszok)
15,00 Irgalmasság Rózsafüzére
15,15 Elmélkedés III
A megbocsátás és az irgalmasság tapasztalata (vitaindító és beszélgetés a nap témáiról)
17,00 „Imádkozzatok mindennap Velem 5(öt) percet délután 5-kor” (2005. június 17.)
17,10 Keresztút
18,30 Keresztény zene
19.00 „ A betegek világnapja” - imák a betegekért
20,00 Szőkefalvi engesztelés
21,30 Szőkefalvi jelenések - György István helyi plébános előadása
22,00 SZENTMISE
23,45 Éjszakai virrasztás imával
06,30 Reggeli Szentmise
Híreink:
* A szőkefalvi Lelkinap zarándokútjára jelentkezni lehet itt, Márton Irénke: 0743 077 595
* Március 10, Székelyudvarhely: Lelkinap az erdélyi Mária Rádió műsorszerkesztőinek a Szent Pió Lelkigyakorlatos Házban,
* Március 25: Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, kamilliánus találkozó Bécs-Altenhofban,
* Hálás köszönetemet fejezem ki tanítványaimnak, a csíkszeredai Nagy István Líceum volt növendékeinek, szaktanáraikkal együtt, a sok szép hangversenyért, amivel elbűvölnek.
* Szeretettel köszöntjük Emilkénket 15. születésnapján, a Jó Isten védelmezze kegyelmével!
***************************************************************************
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / email: mariabako@hr.astral.ro, honlap: kamill.romkat.ro