A csíkszeredai
Üzenete
XVIII. évfolyam, 186 szám – 2014 február
SZENT KAMILL JUBILEUMI ÉV 1614 - 2014
Öt év önkéntes szolgálat a Mária Rádiónál
Öt évvel ezelőtt megkerestek az Erdélyi Mária Rádiótól, azzal a kéréssel, hogy vállalnám el a betegek (de nemcsak) műsorát. Meglepett a megtisztelő felkérés, amely, mint megtudtam, Benedek Ramóna nagyváradi katolikus gimnázium igazgatónője által futott célba.
A Mária Rádió „régi jó ismerősöm” volt, második „anyanyelvem”, az olasz kötődik hozzá, hiszen hathatós segítséget nyújtott az elsajátításában, húsz évvel ezelőtt, római tanulmányéveim során.
Az egyeztetések után, február 9-én kezdtük az első adást, két nappal a betegek Világnapja, a Lourdesi jelenés ünnepe előtt. Éreztem, mindezt „onnan felülről” rendezte össze Valaki, „mindnyájunk, és az egész Anyaszentegyház javára”. Mostanáig 225 adás zajlott le. Műsorunknak kezdetben két ismétlése is volt, mára ez megszűnt.
Nagyon megtisztelő volt a feladat, és az maradt, mind a mai napig, soha nem tudott rutinossá válni, mindig a „kellő feszültség”, izgalom előzi meg, olyan, mint amikor egy hajót vízre bocsátanak. Eddigi életem során már eléggé hozzászoktatott a Jó Isten az emberek elé való kiálláshoz, de a Mária Rádió mégis, valahogyan egy egészen sajátos dimenzióba kalauzol. Interaktív műsorban, nem látni a beszélgetőtársat, mégis szóba állni vele, ugyanígy a halhatósággal, érezni a jelenlétét annak a hatalmas családnak, amelyről kiderült, hogy egy csíksomlyói pünkösdi búcsúnyi embert tesz ki (kb. egy millió), elmondhatatlanul megtisztelő.
Adásainkat a hétfői napra rögzítettük, délelőtt tíz órától, ez volt az egyetlen szabad délelőttöm, és így maradt mind a mai napig. Négy és fél évig a nagyváradi stúdió sugározta adásomat a saját otthonomról telefonon, fél éve a csíksomlyói stúdióból megy, nagyon kényelmes felszereléssel és baráti munkatársi légkörből. (Bizony, a telefonon sokszor elzsibbadt a kezem, mert egyik kezemben tartanom kellett a telefonkagylót egy órán át, és óvatosan megcserélnem szükség esetén, hogy ne recsegjen bele az adásba, utána pedig néha órákon át feleltem a hívásokra).
Az első évben „bejárattuk” a témát a liturgikus év ünnepei alapján, próbáltam feltérképezni, valójában mi érdekli a hallgatóságot a betegpasztoráció témakörében. Ahogy az felénk lenni szokott, legjobb esetben megdicsérték a műsort, de nem igen hangzottak el igények, így magamnak kellett eldönteni, mit is gondolhatok ki számukra „ajándékképpen”, mert úgy éreztem, és mai napig ezt érzem, hogy annak tartják együttlétünket a rádió hullámhosszán.
Második évben, immár megismerve az igényeket, nekibátorkodtam a Lelki eredetű betegségek Lexikonának, Jacques Martel kanadai pszichiáter munkája ismertetésével. Ez a sorozat nagyon gyümölcsöző volt, nagyon sokan kerestek meg telefonon és kértek tanácsot, alkalom adtán lelki vezetést, ami már messze meghaladta a műsor kereteit. Sokat tanultunk, együtt, hiszen a kérdezővel én is fejlődtem. Ekkor alakult ki, hogy műsoridőn kívül kezdtek hívni az emberek.
A harmadik évben bemutattuk római tanárom Angelo Brusco könyvét, az Átkelni a gázlón, együtt – A beteg ember pszichópasztorációs elkísérése címmel, melyet időközben magyarra fordítottam, és városunkban kiadtunk. Ez a tananyag újabb gyakorlati tapasztalatokat hozott, nagyon megszilárdította bennem az elhívatott munka fontosságát, így, a rádió hullámhosszán is, nemcsak a kórházban és immár azon kívül is. Ez a tudás nemcsak a hallgatónak, de főképpen a szakemberek számára nyújt komoly segítséget, akik nemcsak segítenek, de „útközben” maguk is jobb emberekké szeretnének válni. Minden ilyen emberhez szóló ez a munka.
A negyedik év hozta el az „imádság” átelmélkedésének, felbontásának, kielemzésének idejét. Mivel hála Istennek bővelkedhetünk a magyar vallásos költészet gyöngyszemeiben, a legjobb lelki táplálékkal, így másfél éve az imádság, jelenleg a búcsús énekek, mint énekelt imádság, szépségeivel ismerkedhetünk meg, töltekezve mélységes lelki erejével.
Hálát adok mindenért és mindenkiért a Jó Istennek, a Mária Rádió által sugárzott minden üzenetért, amellyel valakit közelebb sikerült vezetni a Kegyelem Forrásához, Jézus Krisztushoz.
BETEGEK XXII. VILÁGNAPJA
Hit és szeretet: „Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.” (1 Jn 3, 16)
Hálát adunk neked és áldunk téged
Szent és irgalmas Istenünk,
mert annyira szeretted a világot,
hogy nekünk ajándékoztad Fiadat.
Hozzád, élet fenséges Ura,
Aki erőt adsz a lankadóknak
és reményt a megpróbáltaknak,
bizalommal fordulunk.
Küldd el hozzánk Szent Lelkedet,
hogy Krisztus szeretetétől indítva
aki a kereszten adta életét értünk,
mi is testvéreinkért adhassuk életünk.
Jusson el mindenkihez, ó Istenünk, jobbulást hozó szavad,
Gyógyítsd meg a betegeket, vigasztald a szenvedőket,
és Máriával, a betegek pártfogójával
add, hogy eljussunk a végtelen örömbe. Ámen.
(Az Olasz Püspökkari Konferencia kiadványa a Betegek XXII. Világnapjára)
Híreink:
* Február 11-én, a csíkszeredai Nagykórház gyűléstermében, soron kívül szentmisét mutat be Szecsete Zoltán kórházlelkész, a Betegek Világnapja alkalmából a kórházi betegek részére.
Ugyancsak ezen a napon tartják a „betegek zarándoklatát” a csíksomlyói kegytemplomban.
A Szent Kamill jubileumi évben – a „Száz védő-kar” évében újítsuk fel régi áhítattal a minden déli imatalálkozónkat Úrangyalakor, valamint este 9-10 óra között kis és nagy családjainkban, valamint minden hónap 25-én (Szent Kamill földi születésnapján) és 14-én (égi születésnapján).
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)