A csíkszeredai
Üzenete
XVIII. évfolyam, 189. szám – 2014 május
SZENT KAMILL JUBILEUMI ÉV 1614 - 2014
In memoriam Szőnyi Zsuzsa (+ 2014 március 16)
Kedves Zsuzsa!
Soha nem írtam levelet Neked, mindig meg tudtuk beszélni dolgainkat, úgy személyes találkozás alkalmával, mint telefonon. Most mégis írnom kell. Valami megmagyarázhatatlan belső vágy hajt az írásra, ki kell mondanom még egyszer, amit már olyan sokszor kimondtam mindenkinek, de talán Neked nem. Tartozom vele így utólag, nem Neked, de önmagamnak. Lezárult egy korszak, amit együtt futottunk meg, most bevallom, nehezemre esik befejezni. Jó emlékezni, elevenen tartani a múltat, olyannak, ami soha el nem múlik, mert éltető erő, megtörtént élet, édesítő eleme a néha próbára tevő helyzeteknek.
Hálásan gondolok vissza a római évekre, számomra Te jelentetted az otthont Rómában. Kollégium-lakóként, majd később a szolgálattevő diáknak felüdülés volt egy-egy szombat estére „hazatalálni” otthonodba, amelyet felkínáltál mindenkinek felüdülésre, kikapcsolódásra, ismerkedésre, beszélgetésre egy jó vacsora mellett. Én már viszonylag későn érkeztem, férjedet nem ismerhettem meg, csak a róla elhangzottakból rakhattam össze magamnak az ő karakterét, és állapíthattam meg rólatok, hogy csodálatosan kiegészítettétek egymást. Együtt kezdtétek el „nemzet-szolgáló” feladatotokat a római magyarok felkarolását, de nemcsak a Rómában élő magyarokét, hanem azokét is, akik megfordultak az „örök városban”. Mindenki előtt nyitva állt a „nemzet Házává” nemesedett otthonotok, ahol a későn érkezőnek is szorítottál helyet, ugyanazzal a meggyőző kedvességgel hívva bárkit, aki jelentkezett nálad: „Gyere, gyere!”, mondtad, és készséggel szaladtál ajtót nyitni, magad fogadni az érkezőt.
Még érzem a számban a magyar paprikás kolbásszal készült rakott krumpli ízét, amit mindig saját kezűleg készítettél, magam előtt látom a magyar mintás tányérokat, amelyeket összegyűjtöttél a legjobb helyekről, Herendtől Korondig, még fülemben zsong a vendégek csevegése, nevetése, igyekezete, hogy mindenki elmondjon mindent, amit a szívében hozott egy római szombat estére. Itt mindenki barát lett, feloldódott, otthon hagyott minden nyomasztó terhet, mert Nálad, valahogyan megfordult a világ: az idő, a tér az örökkévalóság dimenziójába lépett és előre vetítette az óhajtott mennyországot, a Szentek közösségét, várományosaival együtt. Ezt a paradicsomi légkört egyszerűen, magyarosan, „Kocsmának” neveztétek el. Ezt minden magyar felnőtt érti, és ha az elején egy kicsit habozik is a megnevezés miatt, nem érti félre. Olyan Kocsma volt ez, ahol nem degradálódott a látogató, hanem felemelkedett szellemiekben, erkölcsiekben, jókedvben egyaránt. Vacsora után viszont szívesen vetettem bele magam a mosogatásba. Ez is magától ment, a „nemesség kötelez” alapján…
II. János Pál pápa „géniusznak” nevezte a női nemet, a hozzuk írott levelében. Ha valakiről elmondható ez, akkor Rólad igen. Olyan csodálatosan tudtad egybeszőni a szépet a jóval, a diplomatikus, szívbéli kedvességgel, hogy az már felülmúlta az elképzelhetőség határát. Talán csak Te tudnád megmondani a nyitját ennek, mi indított és tartott meg ezen az útvonalon, amit soha nem árultál el. Hagytad, hogy csodáljuk, mindenképpen jobb volt így. Példát mutattál, hogy megkeressük a sajátunkat.
Ritka ajándék volt számomra is jelen lenni egy-egy szombat estén a Rómában élő, vagy ott megforduló magyarokkal. Magyarokkal, mert ezekre az estékre „magyarokat” fogadtál. Emigrációban élve, az ember hamar meg tanulja becsülni a saját vérét. Mindig vannak jó barátok más nemzetek fiaiból, leányaiból is, de adódnak alkalmak, amikor megszólal a saját vér hangja, és az, csak azon a nyelven tudja hallatni magát, amelyen megértik, akár szavak nélkül is. A Vatikáni Rádiónál tett szolgálatod viszont megismertette hangodat a világ magyarságával, így aki Rómába érkezett, már ismert, felnézett Rád. Sok értékes emberrel találkoztam otthonodban, mert bármennyire nagylelkűen vendégül láttál kivétel nélkül bárkit, azért mégiscsak az otthonod volt az a lakás, a sajátodat osztottad meg olyan szinten, hogy mindenki otthon érezze magát benne. Őszinte csodálkozással vettem szemügyre minden tárgyat, hiszen az „itthonról” beszélt, mint élő történelem. Ötven év gyűjtése volt, ennyit éltél az örök városban.
Több alkalommal is szilvesztereztem nálad. Ezek a kiváltságos alkalmak ugyanolyan meghitten zajlottak, mint a szombat esték, csak kitartottak hajnalig.
Egy alkalommal gyönyörű körutat szerveztetek Dél-Olaszországba. Utolsó percen az egyik résztvevő megbetegedett. Azonnal felhívtál engem és felkínáltad a lehetőséget. Felejthetetlen utazás volt a szüleim korú társakkal körbeutazni a Costa Azurat, Capri szigetét, Amalfit. Köszönöm.
Március 16-án nagyon beteg voltam, nem tudtam felkelni az ágyból. Te agonizáltál, majd elhagytad a földi életet. Ennek hírét csak pár nappal később tudtam meg a Vatikáni Rádióból. Megilletődve vettem tudomásul és újból mélyen átéreztem, hogy „Hiszek a szentek közösségében”, és megélem a Hiszekegyet. Valami történt ezen a napon, de nem tudom megmagyarázni, talán Te érted már…
Szent Rafael Vakok Központja – Bolzano/Bozen
Ötödik anyukám, Mariedl Fischnaller Pircher, a bolzanói Vakok intézetének alapítónője idén is meghívott a Naals-Lichtenburgban tartandó lelkigyakorlatukra május 6-10 között. Örömmel fogadtam a meghívást, mert tavaly nem tudtam részt venni rajta és az évek pörögnek, nem tudni, meddig élvezhetem anyai jóságát. A bolzanói Vakok Otthona az a hely, ahol boldogemlékű Paul Haschek kamilliánus atya az intézet alapítónőjével elindította Európa első Világi Kamilliánus Családját. Idén, Szent Kamill négyszázadik jubileumi évében ez azért is fontos, mert innen terjedt szét Európa országaiba, és talán ez a szétterjedés lendítette fel annak elismertté, hivatalossá válását világszerte. Hazamegyek tehát, nemcsak mint személyesen a fogadott anyukámhoz, aki missziós életem legnagyobb szükséget szenvedő pillanataiban állt anyai jóságával, hanem hazamegyek a Világi Kamilliánus Család európai tűzhelyéhez.
Jubileumi évben, jubileumi kitüntetésnek tartom ezt a részvételt, amelyre jubileumi szívvel készülök az immár testvérré vált régi jó társakkal, mint csibékkel a „kotló” körül.
Egy váratlan fordulat kapcsán, lelkigyakorlatunk utolsó reggelén az alapítónő, lelki anya Mariedl F. Pircher hazaköltözött az égi hazába.
Temetése május 14-én lesz, 14,30 órától.
Megemlékezését a júliusi, ünnepi számban közöljük.
Híreink:
*Május 18-23: Mottinello (Olaszország) – A Világi Kamilliánus Családok Általános Nagygyűlése
*Május 25: Szent Kamill földi születésnapja (1550), ugyanakkor a csíkcsomortáni ministráns-lelkigyakorlatosaim elsőáldozása. Kérjük a Szeretet Óriását, járjon közbe értük, nőjenek fel Hozzá!
* Húsz évvel ezelőtt, 1994 március 25-én alakult meg a Szent Kamillról elnevezett Családunk.
* Nagy Tímeánkat szeretettel köszöntjük ballagása alkalmából. Első osztályos kora óta minden karácsonyi ünnepünk szeretetszolgálatában munkatársként vett részt. Kitartásáért Isten fizesse meg!
A Szent Kamill jubileumi évben – a „Száz védő-kar” évében újítsuk fel régi áhítattal a minden déli imatalálkozónkat Úrangyalakor, valamint este 9-10 óra között kis és nagy családjainkban, valamint minden hónap 25-én (Szent Kamill földi születésnapján) és 14-én (égi születésnapján).
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)