A csíkszeredai
Üzenete
XVIII. évfolyam, 190. szám – 2014 június - Húsz éves a csíkszeredai „Szent Kamill” Kamilliánus Család (1994 05 25)
SZENT KAMILL JUBILEUMI ÉV 1614 - 2014
Kegyelmi hely
Meleg nyári nap volt, csicseregtek a madarak, élettől, vidámságtól duzzadt a természet. Az emberek a mezőn dolgoztak, csak a házpásztorok maradtak otthon, végezni a házi dolgokat.
Bátyámmal mi is erre a feladatra voltunk beosztva. Falun rendszerint mindenkinek megvan a dolga, és ez valahogyan kötelességszerűen zajlik, a figyelmeztetés kényszere nem szívesen látott vendég egy tisztességes családban.
Egész nap tettünk-vettünk a ház körül, az udvaron, majd az istállót raktuk rendbe. A jó gazda friss alommal várja haza igavonó állatát a legelőről miden este, hiszen élete része, munkatársa, barátja, de Istentől gondjaira bízott élőlény, társa is. Éppen végeztünk az istálló kitakarításával, már délutánra járt az idő, amikor hátra volt még egy feladat: répalapit hordani a mezőről a disznóknak. Jókedvűen indultunk neki a hegynek, hogy a mögötte lévő szántóföldre jussunk. Ez a rész egy völgyben van, tágas, lankás helyen egy kedves kis forrással a közepén.
Berjésnek nevezik a helyet, jó termőföld, mindig kellő a nedvessége, itt volt (még megvan) a répaföldünk (ma már kaszáló) a forrás fölötti részben, ide igyekeztünk. Bátyám mindig megfogta a kezemet, menet közben mesélt valamit az életről, annak törvényszerűségeiről, ami engem nagyon érdekelt és nem fogytam ki a kérdésekből. Ebben az időben a legkisebb korcsoporthoz tartoztam az óvodában. Nyári öltözetem nem állt sok mindenből. Amíg ki nem nőttem belőle, csak kimosni tettem le: volt egy kötött „tiroli szoknyám”, fűzöld, vállpántos és az alján, fekete sávon fehér havasi gyopárok hímezve bele kevés piros díszítéssel. Egy kis fehérnemű volt a szoknya kiegészítője, és ezzel be is volt fejezve az öltözködés. Se blúz, se cipő… Az eső külön csemege volt ebben a felszerelésben. Bevallom, Édesanyám nem éppen volt elragadtatva tőle, gyakran közelharcot vívtunk miatta…
Gyönyörű napsütés volt, délutáni kánikula, a fény játéka csodálatosan betöltötte, felékesítette a színpompás határt, gyönyörűség volt kint lenni a természetben. Minden pezsgett az élettől, bennünket is áthatott ez a pezsgés, felgyorsultunk, észre sem vettük, megtelt minden kosár répalapival, és megrakodva jöhettünk haza. Szüleink még nem voltak otthon.
Amíg a Bátyám az istállóban lepakolta a gazdag takarmányt, én fellelkesedve a siker láttán, gondolkodás nélkül nekivágtam, hogy hozok még legalább egy öllel belőle. Azon nyomban el is indultam. A kapuból visszakiáltottam neki, hogy hova megyek, amit ő aligha hallott meg a nagy szorgosságban. Ugyanolyan jókedvvel mentem el egyedül is a mezőre, mint vele. Az út ismert volt, a táj lenyűgöző. Menet közben beszélgettem mindennel, ami az utamba került, így a répalapival is, amíg végigmentem közöttük. Azt mondtam nekik: „De jó volna lipinkázni rajtatok… elég nagyok vagytok, rátok ülhetnék, de sietnem kell haza, most nincs időm, majd legközelebb.” Természetesen tisztában voltam vele, hogy, csak virtuálisan tudnám megtenni, hiszen egy répa levél nem bírná meg a súlyomat, még ha pehelysúly is.
Aztán megszakadt a film velem. Időközben eget rengető erősidő kerekedett. Szüleim és Bátyám kétségbeesve kerestek. Nem találtak. Édesanyám már-már a végső reményt is feladva, harmadszor is eljött a forráshoz, amikor megtalált. Tapicskáltam a forrásban. Amikor onnan kivezetett, én csak akkor láttam, milyen ítéletidő van. Azonnal felmértem a helyzet súlyát. Azon csodálkoztam, hogy nem kapok ki. Otthon a nagymamám felültetett az asztalra, hogy kilássak az ablakon. Feltűnt neki a nyugalmam. Megkérdezte: „Nem féltél te ott kint egyedül?”, mire én a legnagyobb nyugodtsággal válaszoltam: „Nem voltam egyedül”. Erre ő megkérdezte: „Kivel voltál?” – hiszen senki nem volt velem mikor megtaláltak.
Elmondtam, hogy „egy szép nénivel voltam, aki fogta a kezem – a jobb kezével. A ruhája olyan fehér volt, mint a hó, amikor süti a Nap. Körülöttünk minden ebben a fényben ragyogott. Jó volt ott lenni.” Nagymamám nem engedte feledésbe merülni ezt a találkozást, sokszor beszéltünk róla később. Évek múlva erre a dombra épült a falu (Csomortán) temploma, és ez a forrás ma a falu második vízellátási helye, ennek lettem legközelebbi rácsatlakozottja épülő házacskámmal. „A Víz Királynőjének” nevezem.
Új feladatköröm: a Világi Kamilliánus Családok Nemzetközi Titkára
2014 május 22-én, egy héttel Áldozócsütörtök előtt, Maria Domenica Brun Barbantini anya (Betegek Szolgálói Alapítónője) napján új feladatkört kaptam. Nem gondoltam rá, sőt, úgy gondoltam, életem hátralévő részét visszavonulva, csendes alkotással fogom tölteni. Nem így történt.
Mint forgószél söpört el a Szentlélekisten ereje minden előzetes elgondolást és ott találtam magam abban a munkakörben, amelyről elképzelni sem akartam, hogy az enyém legyen. Isten keze vezette, semmi sincs benne az én akaratomból, ezért „az Ő műve, nem az enyém”, meghajtom a térdem és fejem Akarata előtt és vállalom az Istentől és megválasztásom által a választóktól nekem szánt feladatot.
Istennek és választó Testvéreimnek köszönetet mondok a kitüntető bizalomért „titkári” beosztásomért.
Első lépésként a Bucchianico-i „Szent Kamill” Világi Kamilliánus Családdal vettem fel a kapcsolatot, immár új minőségemben. Ezt a Családot, Isten kegyelméből én alapíthattam 2000-ben. Marie Christine (elnőknő) is jelen volt a felszenteléskor (június 25). Történelmi pillanat volt. Hála Istennek érte!
Itthoni, szintén „Szent Kamill” Világi Kamilliánus Családunkkal megosztottam a megtisztelő hírt és Isten áldása koronázta meg találkozásunkat: Puskás Erzsike, aki két évvel ezelőtt gyógyult meg daganatos betegségéből, örömmel kérte felvételét Kamilliánus Családunkba. Ezt a jeles eseményt éppen Szent Kamill ünnepén, július 14-én, jubileumi évünk fénypontjaként szeretnők megünnepelni.
Imádkozó nemzet vagyunk! Csodálatos Pünkösdi ünnepeink voltak, vendégeinkkel együtt:
http://dailynewshungary.com/csiksomlyoi-bucsu-exclusive-photo-gallery/
Híreink:
* Isten segítségével idén is készülünk a ministránsok lelkigyakorlatára. Csomortánban július 10-13 közt. Téma: Tanító jellegű népdalaink. Az előkészületi munkákban a középiskolás lányok vállaltak főszerepet,
* Lezajlott a 240-ik adásunk az erdélyi Mária Rádióban, Üzenetünk a 190-ik lapszámhoz érkezett,
* Az Erdélyi Mária Rádió az Írországi Mária Rádió elindításáért gyűjti a hívek adományait,
* A Szent Kereszt Plébánián bérmálás volt Pünkösd vasárnapján, Emilkénk is a szentséghez járult,
* Június 15-én kezdődik Rómában a Kamilliánus Rend rendkívüli káptalanja. Kérjük a Szentlék Úristent, segítse a döntéshozókat munkájukban Szent Kamill méltóságához híven a jubileumi évben!
A Szent Kamill jubileumi évben – a „Száz védő-kar” évében újítsuk fel régi áhítattal a minden déli imatalálkozónkat Úrangyalakor, valamint este 9-10 óra között kis és nagy családjainkban, valamint minden hónap 25-én (Szent Kamill földi születésnapján) és 14-én (égi születésnapján).
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)