A csíkszeredai
Üzenete
XVIII. évfolyam, 193, 2014 október - Húsz éves a csíkszeredai „Szent Kamill” Kamilliánus Család (1994. 03. 25)
SZENT KAMILL JUBILEUMI ÉV 1614 - 2014
Az örök tanár
Húsz évvel ezelőtt, októberben, éppen negyvenedik születésnapomra érkeztem Rómába, betegpasztorációs tanulmányaim megkezdésére. Az Osztrák Kamilliánus Tartomány vállalta fel költségeimet, így az ő ösztöndíjasukként tanulhattam. Titok maradt számomra viszont a Kamilliánus Rend elöljárója, Angelo Brusco atya (a veronai Pasztorációs Központ alapítója és fenntartója), aki úgy hívott meg engem tanulni, hogy személyesen nem ismert. Tanulmányaim folytatását ugyanis „megbeszélték a hátam mögött” Budapesten a Rend vezetőségével egy alkalommal, amikor a Rendfőnök hivatalos látogatásra érkezett a magyar fővárosba. Kezdeményezője Éva-anyám (Dr. Simon Ernőné) volt.
Izgalommal vártam a találkozást azzal a „titokzatos” emberrel, aki ismeretlenül is meghívott az örök városba, arról tanulni, amire egész életemben vágytam, de amit soha nem érhettem volna el különben.
Bevallom, meg voltam szeppenve attól, ami iskolámban, a Szent Kamillról, a betegek, kórházak és betegápolók védőszentjéről elnevezett intézetben, a „Camillianumban” fogadott. Már amikor Triesztben a felkelő Nap besütött a vonat (akkoriban csak vonattal jártam) ablakán, szívemet eltöltötte a boldogság. Éreztem, hogy az „ígéret földjére” léptem be, negyven év várakozás után. Olyan légkörrel találkoztam, ami talán csak a lelkem mélyén élt, de amiben csak nagyon ritkán volt osztályrészem addig: a megbecsülésnek az a szintje, amelyben a lelkem kibontakozhatott a tanulásra, amelyre tiszta szivivel vágytam, és végre azt tanulhattam, amihez életemben az egyetlen hivatást éreztem magamban.
Eltelt néhány hónap, amíg találkozhattam „ismeretlen jótevőmmel”, a Generális atyával. Felelősségteljes tisztsége „repülő diplomata” életformára irányította, keveset tartózkodott székhelyén, a római kamilliánus kolostorban. Közben fantáziáltam, milyen is lehet egy Rendfőnök, milyen lehet egy ember, aki ekkora bizalmat előlegezett nekem? Persze érdekelt a neve jelentése is, aminek utána néztem, és kiderült, két végletet ölel át, a keménykötésű sziklát az angyallal. Ettől még kíváncsibb lettem, hogyan tudja eme végleteket összhangba rendezni emberi személyében.
Rövidesen kiderült: tanárom lett a második félévben. A titkok felismerése folytatódott. Tanárként rendkívül érdekes egyénisséggel találkoztam. Amit megfejtettem a neve jelentéséből, az most segítségemre szolgált: a hihetetlenül igényes, keménykezű, követelményét szinte teljesíthetetlen tanárban, a beteg emberrel szemben ott térdelt alázatos angyali lénye.
Felismertem a legfontosabb esélyt a magam számára: az által, hogy rácsodálkozva, felismerem személyisége nagyságát, önmagamat is megismerhetem. Sőt, ennél nagyobb esélyt is kaptam: saját sebzettségem meggyógyítását a tanulás által. Tananyaga ugyanis erről szólt: pasztorációs segítségnyújtás, az elkísérés művészete (teológia és lélektan ötvözete). Itt lehorgonyoztam.
Amikor kiderült, hogy licenciátusi dolgozatot készíthetek, éreztem, ő az egyetlen tanár, akivel ezt a munkát elkészíthetem. Egy hónapot vártam a válaszára. Igen volt. Hatalmas munkának fogtunk. Recsegtem, ropogtam a feladatok tömkelegének forgatagában. A legmagasabb témát pályáztam meg, tanulmányaim velejét: A Kamilliánus Rend szeretetszolgálatát, mint élet és apostolkodási mintát a világiak számára. Így, elsőként dolgoztam ki a Kamilliánus Rend „szívét-lelkét” a világiak részére. Hétszer dolgoztatta át a munkát, ez alatt háromszor éreztem, hogy nem tudom, fiú vagyok-e vagy lány? De a munka, elkészülése után nemzetközi szükségletté vált mindenütt, ahol olaszul értő Kamilliánusok a világiakkal kezdtek foglalkozni világszerte.
Öt évvel ezelőtt a belgiumi Lövenben együtt vettünk részt az európai kórházlelkészek konferenciáján. Elállt a lélegzetem, amikor egy este, beszélgetés közben rám bízta „mesterműve”, a hajdani kurzus-anyagunk teljesen átdolgozott anyagának magyarra fordítását (Átkelni a gázlón, együtt… A beteg ember pszichopasztorációs elkísérése címmel). Alapmunka a betegek szeretetszolgálatában, amely megköveteli a saját személyiség ápolását is, a beteggel együtt. Számomra csúcs ez a munka mind a mai napig. Szintén Lövenben történt az „örök tanár” tényének megvallása is részemről: Egyik nap, ebédnél, bemutatott az asztaltársaságnak. Elmondta röviden a történetét annak, hogy én az ő tanítványa „voltam”. Hangjából kiéreztem, hogy enyhe büszkeséggel beszél rólam, ezen felbátorodva folytattam a mondatát: „Ő pedig az én számomra az örök tanár maradt”.
Angelo Brusco atya látogatása
Az Újszövetség hajnalán Szent Lukács evangélista csodálatosan írja le a Boldogságos Szűzanya látogatását rokonánál, Erzsébetnél. Sokszor csodálkoztam már rá erre a látogatásra, de mégis mindmáig titok maradt számomra, olyan titok, amelynek mindig friss töltete van, mindig újat közvetít. Ezen elindulva megalkottam a magam nézetét a találkozásról: minden találkozást úgy élek meg, hogy az első és utolsó is egyben, azaz egyszeri és megismételhetetlen. Majd találkoztam a lenyűgöző megállapítással, amely szerint a találkozás olyan nagyszerű dolog, hogy lehetne akár a nyolcadik szentség is.
Tizennégy év várakozás után végre eljött a nap, amikor a beígért találkozás létre jöhetett, az „örök tanárom” meglátogatott. Mindössze két napot maradhatott, sokrétű elfoglaltsága miatt, de annál gazdagabb programot sikerült megvalósítani, ami mindannyiunk örömére szolgált.
Meglátogattuk Tamás József segédpüspök urat, elbeszélgettünk az erdélyi Egyházmegye beteg-pasztorációs helyzetéről, a Világi Kamilliánus Családok létezéséről, tevékenységéről. Felkerestük a főnökömet, Darvas Kozma József esperes urat, a helyi kórházpasztoráció védnökét, aki baráti szeretettel fogadta az „örök tanárt”, mondván, hogy „a tegnap olvastam a róla írott cikket, ma pedig láthatom élőben” (az Üzenet vezércikke mindig egyezik a Krisztus Világa számára írott cikkel). Főnököm felvázolta a jövő terveit a kamilliánusokkal való közreműködés terén a betegek pasztorációjában.
Mindkét kórházat meglátogattuk, az imahelyeket (nincs kápolna), megismerhette pasztorációs munkatársaimat, György Imre kórházlelkészt és Nagy György Enikő Zelma testvért.
Angelo atya eljött velem a Mária rádió stúdiójába, részt vett a betegek műsorában (Jőjjetek hozzám), hallgatóink köszöntötték őt, amit ő is viszonozott és imáiról biztosította, végül megáldotta őket. Adás után, Rózsafüzér Királynője ünnepén szentmisét mutatott be a kegytemplomban, anyanyelvén.
Másnap, Magyarok Nagyasszonya ünnepén szintén a kegytemplomban, az ötszáz éves Szűzanya kegyszobra szentélyében koncelebrált, ahová eljött a csíkszeredai Kamilliánus Család, a maga helybeli és székelyudvarhelyi szimpatizánsaival. Szentmise után a Jakab Antal Tanulmányi Házban beszélgettünk el, tiszteletteljes, baráti légkörben, megörvendeztetve egymást a találkozás örömével.
Hálás szívvel köszönjük ezt a rendkívüli találkozást a Jó Istennek, bátorítást kaptunk a jövő feladataihoz, erőt a szeretetszolgálathoz, hogy az irgalmasság szemével nézhessünk szenvedőinkre.
A Szent Kamill hálaévben és a csíksomlyói Szép Szűz Mária jubilemi évben– a Szűzanya hálaénekével adjunk hálát a Mindenható Istennek, amiért megajándékozott a Betegek Gyógyítójával és a Szeretet Óriásával, a betegek, kórházak és betegápolók védőszentjével, Lelliszi Szent Kamillal. Maradjunk imában továbbra is a minden déli Úrangyalában, első szombatokon Mária szentélyeinkben és minden hónap 14-, és 25-én.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)