A csíkszeredai
Üzenete
XVIII. évfolyam, 194, 2014 november - Húsz éves a csíkszeredai „Szent Kamill” Kamilliánus Család (1994. 03. 25)
SZENT KAMILL HÁLAÉV 2014-2015
Életre szólóan: Angi és Laci
2014. szeptember 20-án nem mindennapi esküvőre került sor Tusnádfürdőn. Gyönyörű őszelői nap volt, tiszta kék ég, ragyogó napsütés, meleg. A készülődés csendje mély, a várakozás reményteli. Én is így készültem. Közben végiggondoltam azt a tizenhét esztendőt, amit együtt tettünk meg a menyasszonnyal, Angival. 1997-ben lelkigyakorlatot tartottam Szelterszfürdőn a Szent Gellért Házban a Kamilliánus Családnak a Mozgássérültek Egyesületével társulva. Ezt követően kezdődött el talán legnagyobb misszióm Csíkszentdomokoson: egy éven keresztül jártam hozzuk, önszorgalomból, felkészíteni az érdeklődőket a Szent Kamilli lelkiségre és Kamilliánus családtaggá válásra (97 személy).
Itt találkoztam egy fiatal lánnyal, Kristály Angellával, aki nem sokkal korábban került haza a gyengén látók intézetéből, ahol felnőtt. Angi mozgássérülten született, biciklivel oldotta meg a mozgásigényét. Nehezen szocializálódott, nem fogadott el semmit senkitől, nem jött be velünk egy beteghez a házba. Engem elfogadott, aminek örültem, mert szerettem volna, ha megbarátkozik a világgal, amelybe hazajött és ahol további életét fogja élni. Magamról tudtam (sok kórházi létem), nem könnyű egy megszokott rendből átállni a családba, ahol minden másképpen működik, mint egy intézményben.
Lassan-lassan haladtunk a tervvel, Angi szépen alakult és alakította mindennapi életét, közben egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a lelki életére, ami nagy harcaiba került, mert hihetetlenül egyenes jellem, aki nem alkuszik meg a dolgokkal, ezért volt tennivalója, de nem hagyta magát. Sokszor csodálkoztam rá. Mindenki megdöbbent bátorságán, mikor jelentkezett a csíkszeredai civil teológián. Én voltam a legboldogabb. Kulcsot adtam a lakásomhoz, legyen hova hazajönnie, amíg várnia kell a vonatra. Évekig gondoskodott az Üzenetről, kitette a templom faliújságjára, lassan kamilliánus lelkületű lett az igazság és az irgalom mezsgyéjén.
Aztán egyszer megkérdezte, mit szólnék, ha megműtenék a lábát, az orvosok látnak esélyt a sikerre. Nagyon megörvendtem a bátorságán. Mellé álltam, bátorítottam, talán egyedül. A műtét sikerült, a lába jobb lett, a járása javult, magabiztosabbá vált. Mindannyian könnyeztünk az örömtől.
Idő teltével jött a következő meglepetés: Anginak barátja van, egy nem látó fiú, Lukács László Szárhegyről. Anginak széles baráti köre volt eleve, elsősorban az intézményből, majd a teológiáról, de lassan otthon is kiszélesítette a nem éppen egyszerűnek mondható környezetében. Kedves, megnyerő egyénisége mindinkább előtérbe kerülhetett, ragaszkodása pedig lenyűgöző volt. Nem ijedtem meg a hír hallatán. Angit erős egyéniségnek tudtam, biztos voltam benne, nem szórakozik sem a maga, sem a más életével. Erről a témáról nem kellett beszélgetni, igazságérzete és szeretete a helyén volt. Meggyőződhettem róla, különösen egy alkalommal, amikor elvittem őket a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonba, ahol előadást tartottam az ápolóknak és a végén a Caritas udvarán defektben maradtunk, várnunk kellett, amíg a Darvas Kozma atya egyik régi osztálytársa kiszedett a bajból.
Amíg vártam az esküvői menetre a tusnádfürdői Közösségi Házban, végig gondoltam mindezeket. Közben odaért a város polgármestere, akivel szóba elegyedtünk. Kiderült, hogy ami az én részemről múlt volt, az ő számára a jövő: úgy állt a fiatalok mellé, mint saját gyermekei mellé. Együtt tervezik a jövőjüket. Elmondani nem tudom, mennyire jól esett. Nagyrabecsüléssel néztem fel rá. Megköszöntem ezt a csodálatos befogadást, aminek immár boldog részesei lehetnek. Elmondtam, hogy olyan hely keresésére bátorítottam, ahol közel lakhatnak a vőlegény munkahelyéhez (masszőr). Ezt megtalálták Tusnádfürdőn hála Istennek és a polgármester nagy lelkének.
A polgári esküvő családias volt, szinte játékos, az „Akarsz-e játszani?” könnyedségével. Házi áldást és székely zászlót kapott ajándékba az új pár. Az egyházi esküvőjük szent volt, a szó legnemesebb értelmében, mélységesen megható, mert itt nem csupán két ember kötött örök hűséget Isten színe előtt, hanem elkötelezte magát egymás segítésére a szó legszorosabb értelmében. Ettől volt magasztos.
A lakodalom a Csíki Határ Fogadóban zajlott le, családi légkörben, meghitt, jókedvű hangulatban, mindenki örömére és talán, csodálkozására, nagyrabecsülésére, mert itt valami olyasmi történt, amihez még idő kell, hogy az ember rá tudjon csodálkozni szívből.
A Világi Kamilliánus Családok Központi Bizottsága első munkaülése Rómában, október 23-26 között
Október 23-26 között sor kerülhetett a VKCs-ok KB. első munkaülésre. A rendezvénynek a Kamilliánus Rend római anyaháza adott otthont, testvéri, baráti környezetben, amelyen jelen volt az elnöknő, Marie Christine Brocherieux (francia), alelnöknő Anita Ennis (ír), titkárnő, jómagam, kincstárnok Giosuè Sparacino és lelkiveztőnk, a Rend mindenkori vikáriusa, Laurent Zungrana (francia).
A munkaülés legfontosabb két feladatköre a saját Alapítvány létrehozásának elindítása, valamint a VKCs Alapszabályzat szövege újra-átdolgozásának beindítása volt. Mindkettőt sikerült el/beindítani.
A munkaülés a kamilliánus atyákkal való szoros közreműködésben történt, lehetőségünk volt megbeszélni sok más részletkérdést is. A Házban kaptunk egy helyiséget a VKCs dolgaink számára. Megismerhettük a Generális atyát, Leocir Pessinit, aki éppen missziós útjáról érkezett haza.
A jókedv, egy esti séta, egy jó római fagylalt sem maradt el, de video riport is készült velünk.
Római tanácskozásunk előtt néhány napra Abruzzo (Szent Kamill hazája) tartományban lehettem, a Carsoli közelében, a szabinok földjén lévő Poggio Cindolfo plébánia vendégeként, volt osztálytársamnál (Camillianum), Togo szülötténél, Agostino Amezdramedonál.
Abruzzoi tartózkodásom nagy örömére szolgált Bucchianico-i látogatásom, az ottani VKCs-nál, amelyet magam alapítottam 2000-ben. Azóta tartjuk a kapcsolatot, magán jelleggel, most viszont megszerveztük a Család struktúráját, megválasztottuk vezetőit, megbeszéltük további tevékenységét.
Híreink:
* Elkészült a VKCs-ok elnökei lakcímének adatbázisa (három elnök címe még hiányzik: Brazilia, Fülöp Szigetek és Grúzia). A Bolzano/Bozen-i Család új referense Maria F. Pircher halála után testvére: Nikolaus Fischnaller. Új Család jelentkezet Buenos Airesből: Ignacio Aramburu vezetésével.
* A Kamilliánus Központi Levéltár újból gondozásába vette Üzenetünket, 18 év munkáját. Köszönjük!
* Maria F. Pircher emlékkönyv van készülőben. Aki szeretne írni Róla, barátságáról, kérem, jelezze.
* Nyomdában van a magyar nyelvü VKCs Képzési Kézikönyve. Karácsonyra kézbe vehetjük.
* Kamilliánus Családunk idén is készül megünnepelni a Szent Erzsébet napot az Öregotthonban.
* +., Szomorú szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, munkatárs, jó barát, szomszéd, Fekete Kászoni Gergely János, október 24-én, mindössze 42 évesen elhunyt. Váratlan halála mindenkit megdöbbentett. Decemberi számunkban megemlékezünk Róla.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)