A csíkszeredai
Üzenete
XX. évfolyam, 210. lapszám - 2016 április - az Isteni Irgalmasság Szentéve
Tíz éves az erdélyi magyar Mária Rádió - ennek szolgálata a kórházi betegpasztorációban
Rendkívüli megtiszteltetésként, nem egészen egy évvel az erdélyi Mária Rádió indulása után már elkezdődött a betegek műsora, a „Jöjjetek hozzám”. Nagyon hamar érezni kezdtem a kórházban ennek áldó hatását a betegekkel való találkozásaimnál. Közelebb kerültünk egymáshoz, „ismertek”, ismerős volt a „hangom”, amikor köszöntöttem őket. Ez természetesen számomra is felemelő volt és megkönnyítette a kapcsolatfelvételt. Bizalmat előlegezett, amit nekem utána „csak” fenn kellett tartani és továbbvinni. Bevallom, nem volt egyszerű feladat elindítani egy olyan szolgálatot, amelyre már ember-emlékezet óta nem volt példa, a kórházi beteg-lelkiápolást. Még tizenöt év múlva is gyakran rákérdeznek: „katolikus?”, vagy „milyen vallású?”, mert a betegek állandóan cserélődnek, újak jönnek, akik bármennyire is törekszünk közkinccsé tenni és közhírré kiáltani a kórházi betegpasztorációt, nem hallottak róla.
A Mária Rádió ezen a területen hatalmas szolgálatot tesz. A heti egy óra műsoridő, amikor élőben találkoztatok a hallgatókkal, és lehetőség nyílik a betelefonálásra, közel hoz egymáshoz. Később, amikor valaki kórházba kerül és ott is sikerül találkozni, kiderül, hogy „ismerősök” vagyunk, mert a Mária Rádió hullámhosszán már hallhattak, beszélhettünk egymással. Ilyenkor azt érezzük, megállt az idő, és a régen látott, hallott kedves „ismerőssel” találkozunk újra. Sokszor elbeszéljük ezt a teljesen sajátos ismeretséget, találkozást, bizalmat. Mennyire más, ilyen előzmények után fogni neki a betegség lelki hátteréről beszélgetni el a beteggel, rálátni a bajok kiváltó okára, felbátorodni azok megoldásához, elhatározni a gyógyulás igenlését, kézbe venni a saját sorsa irányítását és felkészülni lehetőség szerint a szentségek felvételére. Igen, lehetőség szerint, mert nem mindenki járulhat ezekhez. Erről mondhatta az Úr Jézus: „Más juhaim is vannak, azokat is vezetnem kell…”.
A betegekkel való találkozásom, ami olyan nagyszerű dolog, hogy lehetne akár a nyolcadik szentség is, ha a Mária Rádió általi ismeretség hatására csúcsosodik ki, egészen sajátosan nyilvánul meg, betegtől függően. Benne van ebben valami titokzatos vágyakozás a beteljesülésre, fellélegzés, mi több, felszabadulás a betegség okozta szorítás, lehatároltság alól. Egérút, amely lehetőséget ad a betegnek, hogy valami olyan történjék az életében, ami kiemeli őt a pillanatnyi helyzetéből, többé, nemesebbé tegye őt, önmaga és a többiek előtt, felragyogjon hovatartozás tudata, ami biztonságot ad neki és szárnyalni engedi a pillanatnyi helyzete ellenére is. Ezen a ponton szoktunk nevetni, tréfálkozni, mint a jó családtagok, akik örülnek az újbóli találkozásnak, akkor is, ha annak még soha nem volt előzménye, és vége-hossza sincs az örvendezésnek, megáll az idő a találkozás pillanatában.
A csíkszeredai kórházakban nincs kápolna, a hit bensőséges gyakorlására fenntartott hely, mintha az ember lelke még mindig valami tabu volna, amiről Uram, bocsá’, csak suttogva szabad beszélni, nehogy meghallja valaki, mert ki tudja, mit gondol, és akkor nekünk, jaj. Szentmiséinkre „beengedtek” a Nagykórház gyűléstermébe, ahol ezek betlehemi szegénységben folynak.
Egyik alkalommal, szentmise előtt, gyóntatás alatt, a betegekkel foglalkoztam, a szentmisére igyekeztem ráhangolni őket. Felvázoltam az éppen soron lévő egyházi ünnepet. Amint így beszéltem hozzuk, hallom, hogy valaki halkan rákérdez a nevemre: Hajnalka? Majd többször is hallom a nevemet, másoktól is. Közelebb lépek hozzuk, hogy meggyőződjem, jól hallom-e, hogy valaki szólítana, ekkor egy megtermett néni szeretettel rákérdez a nevemre. Igen, mondom én is halkan, én vagyok. Ő pedig csak egyre ismétli a nevemet, míg végül felnéz az ég felé, szemei könnybe lábadnak és hangosan felsóhajt: „Istenem, csakhogy végre megismerhettem, mert olyan sokat hallgatom…”, majd két kezébe temeti arcát és úgy folytatja tovább a hálaadást…
Ebben a percben eltűnt az idő számomra. Csak álltam ott szótlanul, még párszor halkan kimondtam, hogy „én vagyok”, aztán elakadt a szavam, a meghatottságtól földbe gyökerezett a lábam. Szerettem volna átölelni a nénit, de a második sorban ült, nem fértem közel hozzá. Megtettem lélekben. A gyűlésterem-könyvtárban síri csend lett, csak a lelkek hangja dalolt valamilyen szavakkal kimondhatatlan dallamot, amihez talán a szavak már nem is szükségesek, hiszen „értjük egymást”. Meghatódva néztem fel erre a drága nénire. Lényének tiszta szeretetében felismertem önmagam kicsinységét, méltatlanságát ekkora szeretetre. Istenfélelem töltött be, lebegtem ég és föld között, amíg végül megnyugodtunk abban az embert felülmúló tiszteletben, amely elárasztott bennünket.
Készülőben a VKCs Képzési Kézikönyvének II., ezúttal – online - kiadványa
Készülőben van a Világi Kamilliánus Család Képzési Kézikönyvének Második kiadványa, melyet a VKCs Egyesületének Központi Vezetősége ezúttal online szándékozik megjelentetni. A kiadvány hat, különböző szerző rövid tanulmányát tartalmazza, amelyekben minden szerző a betegpasztoráció egy-egy sajátos területét mutatja be, a saját tapasztalata és hozzáértése alapján, elmélkedésre és cselekvésre serkentve a Kamilliánus Családot, lehetőség szerint, bárhol is élje meg személyes hivatását és tevékenységét széles e nagyvilágban.
Ezt a hat munkát egyelőre olasz nyelven lehet elérni, négyet közülük angolul is a Kamilliánusok honlapján, a VKCs számára fenntartott helyen: http://www.camilliani.org/
Az első tanulmány, „Édesanyai szívvel” címmel, a betegpasztoráció legnehezebb pillanatait tárgyalja: a haldoklók elkísérését, életük legkritikusabb útszakaszán
A második tanulmány, „A világi hívő és Szent Kamill lelkiségének megtestesülése a mai világban”, bemutatja a VKCs által javasolt lelki utat, a szent Alapító, Lelliszi Kamill nyomdokában.
A harmadik munka, „A szeretet szerepe a kapcsolatokban (avagy “kapcsolati szeretet”)”, elmélkedésre hív az emberi kapcsolatok teológiai-lelki kapcsolatairól.
A negyedik, melynek címe „A kórházi betegek kamilliánus családja”, a kórházi betegpasztorációt taglalja teológiai és a mindennapos gyakorlat szempontjából.
Az ötödik tanulmány, „Felülről születni, vízből és Szentlélekből”, teológiai elmélkedést kínál, megmutatja, hogyan lehetünk Jézus Krisztus mindig „új” tanítványai.
És végül az hatodik munka, „Önkéntesség, ingyenesség, alázat” bemutatja az önkéntesség alakját a maga sokszínűségében, szociális, megatartásbeli, lelki oldalról nézve.
Híreink:
* Hálás köszönet Csíkcsomortán honlapjának, amiért közzéteszi Üzenetünket: webmester@csomortan.ro
* Csíkcsomortánban szerepelt a budapesti Térszínház. Első előadásukon a vasárnapi szentmise után a templomban három magyar Szentünket mutatták be a hívőknek, Szent László királyunkat, a közismert Szent Erzsébetet és Árpádházi Szent Margitot. Az előadást a Szentek történelmi korának megfelelő magyarázattal és zenei háttérrel látták el. Második előadásukra a falu újonnan épült kultúrházában került sor vasárnap este. Előadták Páskándi Géza, A vigéc című felnőtteknek szánt színművét. Harmadik előadásuk a gyerekeknek szólt, Pinkó és a szegényember címmel. Hálásan köszönjük!
* Április 12-én megkezdődtek a keddi búcsúk a csíksomlyói kegytemplomban Szent Antal tiszteletére.
* Április 25-én kamilliánus találkozó a festői szépségű Gyimesben, a szokott időben.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)