A csíkszeredai
Üzenete
XXI évfolyam, 226 lapszám - 2017 október - Szent László év (1046-1095) - Arany János év
A Mária neve és Magyarok Nagyasszonya kvintesszenciája – huszonöt év
1992 szeptemberében, a Mária neve ünnep előtti napokban sürgető telefonüzenetet kaptam Budapestről, a Szikla, Magyarok Nagyasszonya templom restauráló gondnokától, Herpy Máriától (idén töltött 80 évet). Kérdésnek nem hagyott helyet, azt kérte, csomagoljak és induljak hozzá Budapestre egy zártkörű lelkigyakorlatra. Pillantani sem maradt lehetőségem, annyira szorított az idő és a helyzet. Olyan volt ez a hír, mint egy üstökös, berobbant a hétköznapjaimba hatalmas erővel és fénnyel, magával ragadott és máris száguldottam vele a végtelenbe. Éreztem, valami nagyon fontos dolog fog elkezdődni az életemben. Felkerekedtünk a neveltlányommal, Nagy Éva Máriával, akinek akkorra már helyet csináltam volt az életemben, így mindenhová magammal hurcoltam.
A lelkigyakorlat a Mária lakásán volt megszervezve, kevés résztvevővel. Előadója a boldogemlékű Máriás Lajos (Öcsi bácsi) jezsuita atya volt, aki magyarra fordította Bossis Gabriella kétkötetes naplóját. A lelkigyakorlat éppen szeptember 12-én, Mária neve napján kezdődött. Mindhárman viseljük ezt a nevet, kettőnknek névnapja is. Évám, aki Szenteste született, az Éva nevet ünnepli, de útja Évától Máriához tart.
Érkezésünk, mivel csak nekem szólt a meghívás, kis aggodalmat keltett. Mária megkérdezte: „Mit kezdjünk itt ezzel a kislánnyal?” Egy pillanatig pácban voltam, hiszen nekem természetes, hogy mindenübe magammal viszem, most viszont fennakadtam. Csendesen kértem: „Nem lesz baj vele…” Nem is volt (mára főnővér a kórházban…). A legszebb Mária neve ünnepét tartottuk.
1991-92-ben második évet végeztem a civil teológián, és a nyár folyamán a felnőtt fiataloknak tartottam lelkigyakorlatot a Csikcsomortáni Magyarok Nagyasszonya templomban a Szentháromságról. Éreztem, dogmatikailag rendben volt a téma, de most alkalmam nyílik kiértékeltetni a munkámat, ezért magammal vittem a lelkigyakorlatom jegyzeteit, abban a reményben, hátha az atyának lesz ideje ránézni… Nagyon szerettem volna, ha egy nálamnál nagyobb tudású, hozzáértő ember véleményt mond ebben a teológiailag kényes kérdésben. Kényes, mert felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan…
A Szentháromságnak a gyakorlatban való bemutatásával folytatódott a további életem alakulása. Én csak egy kis időt kértem az egyik esti szünetben, egész estét kitevő párbeszéd lett belőle. Míg az 1981-es Nagybörzsönyi lelkigyakorlatom Kemenes Gábor és a helybeli plébános atyával a kapunyitás volt, ez a lelkigyakorlat az elindulásé, mély lélegzetvétel a Szentháromság és a Szűzanya Mária ölelésében. A fiatalok lelkigyakorlatán ugyanis a gyönyörű Jézus szíve kép adta az egység ihletét, viszont amikor a képet négybe kellett volna vágnom, akkor döbbentem meg: a metszésvonalak éppen a Jézus Szívén mentek át, azt kellett volna négybe vágnom. Ezt nem tudtam megtenni, ezért más, az alján írással ellátott képeket kerestem, amelyeket elvághattam átlósan négy háromszögbe, Atya, Fiú, Szentlélek és a Szentháromság hordozója, az alapon álló Szűzanya Mária részre. A résztvevők mindenike valamelyik csoporthoz tartozott a négy közül, a részek szerint kellett összerakni a képeket kiscsoportokká. A lelkigyakorlat fontos kérdése volt: „Milyen kapcsolatban vagyok a nekem jutott isteni személlyel, vagy Szűzanya Máriával, akit a kiscsoportban képviselek?” Döbbenetes felismerések érkeztek a kérdésre.
Természetesen a Máriás lelkigyakorlat résztvevőit is megfogta ez a felállás. Ennek a bemutatkozásnak lett eredménye meghívásom a Kamilliánus mozgalomba, boldogemlékű Dr. Simon Ernőné, Éva-anyám (lelkigyakorlatos résztvevő) részéről, ami kiteljesedett, a szintén általa kezdeményezett Római tanulmányaimban. A folyamat a kórházpasztorációban teljesedett ki Csíkszereda kórházaiban. Ma is csodálattal gondolok vissza erre a huszonöt évre, mennyi lelkesedés, tetterő volt bennünk…
A Mária neve napja, magasztossága még nagyobb hangsúlyt kapott a Magyarok Nagyasszonya templomok búcsúnapjaival, amelyek mind otthont adtak az elkövetkezendő időkre: a Budapesti Sziklatemplom (hazajártam), a Római Szent Péter bazilikában a magyarok altemploma, a Csikcsomortáni templom, és a Nyíregyházi (ahol a Kamilliánus kolostor helyet kapott) Társszékesegyház.
Hálát adok a Mindenható Istennek és mindenkinek, aki valamiféleképpen szereplője volt ennek a huszonöt évnek ezekért a lelkigyakorlatokért, a Mária névért és ezekért az „otthonokért”, ahol beteljesülhetett az Úr Jézustól 1990-ben kapott küldetés: „ Az Úr Lelke rajtam…” (Lk 4,18).
Találkozások
Október 7-én Budapestre utaztam egy tanulmányi napra a gyógyító gombákkal kapcsolatban. Mivel nem tudtam megoldani az utazást egy nap alatt, kénytelen voltam szállást foglalni a közelben. Elhatároztam, hogy sokat fogok gyalogolni, mert már lassan elfelejtem ezt a csodaszép fővárosomat. Sikerült is megtartanom elképzelésemet, az egész utat gyalog tettem meg a főváros terültén. Gyalog mentem le a Ferencvárosba a Keleti pályaudvarról. Szép, napsütéses idő volt, kellemes őszelői meleg, időm volt bőven, mert egy nappal korábban érkeztem, így élvezhettem a ritka sétálást.
Amint mentem lefelé Józsefvárosban megláttam egy igen csak csinos templomot, a Mátyás templomhoz hasonló stílusban. Mivel még soha nem jártam erre, kíváncsi voltam rá, és mérlegeltem az időt, miszerint bőven beleférek, hát felkeresem az Isten-házát. Már a gondolattól is lángolni kezdett a lelkem, éreztem, engem itt várnak, haza jövök. Amikor közelebb mentem a templom nevét jelző táblához, mérhetetlen boldogság fogott el: Örökimádás templom… Végre, megtaláltam… Amikor viszont beléptem, maga az Oltáriszentség fogadott, a benne lakó Úr Jézussal. Ebben a templomban állandóan ki van téve az Oltáriszentség, ezért Örök-imádó. Két térdre ereszkedtem, úgy köszöntöttem, majd „megbeszéltük a megbeszélnivalókat. Kiderült, mennyire időszerű volt minden gondolatom, amivel foglalkoztam templomba lépésem előtt… Hálatelt szívvel távoztam.
Tanulmányi napunk végeztével újból sétálni indultam a környéken. A Szent István kórház előtt egy csoport férfi és nő állt, szemléltető anyagokkal kirakodva. Az egyik férfi odajött hozzám és át akart nyújtani egy szórólapot. Vonakodtam elfogadni, mert korábban bizalmatlanságra adtak okot mások. Végül megkérdeztem a férfit, kihez tartoznak, Téglásy Imre (a nagy magyar Életvédő) benne van? Ő szerényen válaszolta: én vagyok. Akkor vegye le a csuklyáját és nézzen meg jobban, hátha megismer – mondtam, és máris kezet nyújtottam neki, bemutatkozván. Mindketten mosolyra derültünk és átöleltük egymást. Régi barátság, évekkel ezelőtt, amikor a Fekete Madonnát vitték óceántól óceánig, városunkban én voltam a fogadójuk.
Magyarok Nagyasszonya ünnepét vasárnap a Sziklatemplomban tartottam. Gyalog mentem oda a gyönyörű Duna-parton. Kilenc éve nem jártam a Sziklatemplomban, amióta drága Herpy Máriát hirtelen leváltották. Ö volt a templom restauráló oszlopa. Végig követhettem életútját a kezdetektől 2008-ig. Minden az ő keze munkájára emlékeztet. Noha senkit nem ismertem, mégis éreztem az ő jelenlétét.
Jóleső érzéssel töltött el a sekrestye ablakon a hajdani diákpénzemből vásárolt függönyt látni…
Lizikénk 50 éves lett Szent Ferenc ünnepén. Hálás szívvel gondolok Rá, kitartó, állhatatos kamilliánus családtagra, az alapítás 1994 óta, példaadó édesanyára, feleségre, barátra, beteg-látogatóra és Kamilliánus Családunk irodalmárára. A Jó Isten áldja meg minden jóságáért és vezérelje útján továbbra is szeretetben.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)