A csíkszeredai
Üzenete
XXI évfolyam, 227 lapszám - 2017 november - Szent László év (1046-1095) - Arany János év
Annamarinak
Amikor az ember ötven éves lesz, nagyot fordul vele az élet kereke. Mindenki elmondja mit gondol erről az életkorról, a fiatalok rácsodálkoznak, mert fel se tudják fogni, hogy ilyen sokat élhet valaki, a vénebbek legyintenek és fiatalkorukról kezdenek beszélni, és jól van ez így, mindenki mérlegre áll, akarva, akaratlan. Közben az ötvenéves magára marad, akkor is, ha ünneplik. Valami érthetetlen marad számára, amin csak egyedül tudja, és kell neki átverekednie magát: a múlt és a jövő küszöbét hivatott átlépni észrevétlenül, mert az élet megy tovább, mintha mi sem történne az életkorral.
Ötven évet megérni, kegyelem. Rácsodálkozás a saját életútra, megpróbálni megérteni a megérthetetlent, a megszámlálhatatlan sok miértet az eredmények tömkelegében, osztályozni azokat, rangsorolni az értékeket, és a végén rájönni, hogy nem maradt kidobnivaló, mert minden miért? a maga idejében érthetetlen kérdés, beérlelt valami olyan eredményt, ami különben nem jöhetett volna létre és ami nélkül másképpen alakult volna minden. Ez talán a bölcsesség kezdete, a rálátás és megértés lényege, kvintesszenciája… Ehhez pedig idő kell, tehát kegyelem az idő, amit életnek nevezünk.
Annamarit szinte nem is tudom elképzelni másképpen, mint az íróasztal mellett ülve és dolgozva. Innen indul ki minden. Egy intézmény megszervezése édesanyai szívet igényel, aki nemcsak néz, de lát is, ért is, érez is. Átlátni, átérezni a részleteket a nagy egészben finom diplomáciával, érett bölcsességgel egyengetni a nehezen érthető dolgokat, nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik első ránézésre. Ebben a feladatkörben érte meg Annamari élete ötvenedik évét a Csíkszeredai Szent Kereszt plébánia iroda vezetésében. Sokrétű feladat, agy-és-szív központú a mindennapi gyakorlatban, háttérmunkával.
Tizenhat éven át, amíg a plébánia alkalmazottja voltam lelki ápolóként, sokszor találkozhattunk, beszélgethettünk, mindenféléről, ami felvetődött. Mindenhez volt hozzáfűznivalója, jártassága. Számtalanszor éreztem szavaiból, mennyire harcol a jóért, akkor is, ha a körülmények nem éppen a legkedvezőbbek. Irodavezetőként mindennel kapcsolatban áll, ami a plébánia életében történik. Lassú kitartással, józansággal tartja életben a legnehezebb feladatokat is, a plébánia mellett „kis és nagycsaládja” érdekében. A kötelességtudat a hivatása, alázattal teszi a dolgát a szürke hétköznapokban, ami nem ritkán meghaladja emberi képességeit és teherbírását. Nem egyszer aggódtam az egészségéért…
Egyik alkalommal, amikor valamiért bementem a plébániára, Annamari éppen az egyik fiatal tisztelendő szobájában szorgoskodott. A mosdókagylót pucolta. Elcsodálkoztam, hogy számtalan feladata mellett még erre is kiterjed a figyelme, ideje, ereje… Beszélgettünk, közben ő dolgozott tovább. Elnéztem, amint fényesre súrolta a vízcsapot, letisztálta, majd egy száraz törölközővel megtörölte. Ragyogott. Ő volt az első asszony, akit láttam megtörölni a mosdókagylót és vízcsapot. Olyan volt, mintha vadonatúj lett volna. Nagyon felnéztem erre a műveletre, mert én is kisúroltam ugyan fényesre a kagylókat, csapokat, de nem töröltem meg. Eszembe se jutott, hogy meg is lehetne azt törölni, akkor szebb lenne. Pragmatikusan intéztem el a dolgot, az első használatkor úgyis vízfoltos marad alapon… Azóta én is megtörlöm, ha pusztán az első használatig tart is a munkám eredménye.
Történt viszont egy csodálatos esemény az életünkben. Egy alkalommal Annamari felhívott telefonon, és megkért, keressem fel a keresztlányát, aki súlyos lelki válságba sodródott és könnyen veszélybe kerülhet az élete, a szülők nagyon aggódnak érte. A megadott címen felkerestem a családot. Hosszas beszélgetés következett a család tagjaival külön-külön és együtt is. A kapcsolat hosszú időn át tartott, ima háttérrel minden oldalról. Lassan telt az idő, a változás, változtatás ezt megköveteli minden esetben és helyzetben attól, aki az élet iskolájában le akar vizsgázni jelesre. Persze az eredmény korántsem látszik előre, ellenkezőleg, élet-halál harc forog kockán. Nem történt másképpen a mi esetünkben sem, de hála Istennek lassan helyreálltak a dolgok, a kislány folytatta az iskolát, megszerezte a talán korát megelőző életbölcsességet és nem volt rám szükség tovább. Fellélegeztünk mindannyian. Örültünk az életnek.
Évek múltán kicsengetésre kellett mennem ismerőseim gyermekéhez. Amint kint álltunk az ünneplő tömegben az iskola sportpályáján, egyszer csak hallom a díjkiosztó bizottság szólítja az én volt paciensemet. Tanulmányi eredményeiért kitüntették. Éreztem, simogat a Jó Isten keze onnan fentről. Ajándék volt nekem ez a hír, hiszen a sors összekötött az ünnepelttel, mert közöm van az életéhez, nem is akárhogyan.
Köszönöm Annamari, mindent köszönök, és még sok további kegyelmet kívánok a Jó Istentől!
Elhunyt Kádár István, Kolozsmonostori plébános atya
Rómában kaptam a megdöbbentő halálhírt Kolozsvári gyógyító gombás barátaimtól. Október 28 volt, aznap érkeztem az Örök városba, Szent Kamill házába, ahol őrzik a Szeretet nagy Szentjének épen maradt szívét. Megtudtam, ugyanannyit élt, mint Szent Kamill, 64 évet.
Egy egész történelem futott le a szemeim előtt egy pillanat alatt, hiszen István atya volt az első plébános Erdélyben, aki befogadta a Kamilliánus mozgalmat. Nyugodt, kiegyensúlyozott magatartásával, nagylelkű hozzáállásával sokáig szolgálta és támogatta az ügyet. Sokat dolgoztunk együtt, azaz én elkészítettem az írott anyagokat, ő pedig továbbította az egyházi elöljáróság felé, ily módon lett bejegyezve a Világi Kamilliánus Család egyházilag elismert katolikus mozgalomként Erdélyben. Ő készíttette el az erdélyi világi kamilliánus zászlót, és mielőtt lemondott volna tisztségéről, átadta nekem.
Mivel éppen a Kamilliánusok Római anyaházában tartózkodtam, elmondtam ki volt ő, így a Rend általános titkára október 31-én az István atya lelki üdvéért mutatta be a legszentebb áldozatot, és az éjszakai virrasztáson, ami a Mindenszentek ünnepére való felkészülés volt, belefoglalta szándékába.
Hálás szívvel köszönöm a barátságát, jóságát, és azt is, hogy egy ennyivel szolgálhattunk neki.
Híreink:
* A Római Camillianum 30-ik születésnapját ülte október 30-31-én. Bővebben a következő számban.
* Alakulóban a VKCs Nagygyűlése 2018- október 13-18 közötti terve…
* Befejeződött a 40 nap az életért imavirrasztás Budapesten, ami világméretű volt. Hála érte!
* Kamilliánus találkozó november 16 – Salus Infirmorum ünnepén, 17,00 órától szentmisével a Csikcsomortáni templomban, utána agapé otthonomban.
* Kamilliánus Családunk idén is készül együtt ünnepelni meg (2010 óta) a Szent Erzsébet napot a Gyergyószentmiklósi Öregotthonban. Süteménnyel, édességgel, gyümölccsel és jelenlétünkkel ajándékozzuk meg a közösséget, részt veszünk a közös szentmisén, majd az ünnepi fogadáson.
* Az 52-ik, 2020-as Budapesti Eukarisztikus Kongresszusra imádságos lelkülettel készülődünk.
* Emilkénk jelenleg a Kínai Sanghajban van gyorskorcsolya „világkupa” versenyen, ahonnan a Koreai Szöulba repülnek edzőtáborba. Kísérjük imáinkkal, mint mostanáig is tettük!
* November 10-én Szent László évi konferencia volt Csíkszeredában a Sapientia egyetemen. Sok értékes előadást hallgathattunk meg lovag-királyunkról, jelleméről, történeti, művészeti, egyházi vonatkozásban, megerősödve önértékelésünkben, jövőbe vetett bizalmunkban, önmagunk és a felebarát tiszteletében.
* Újból a Szentegyházi „Éva asszonyklub” vendége voltam. A gyógygombákról beszélgettünk.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@hr.astral.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)