A csíkszeredai
Üzenete
XXI évfolyam, 228 lapszám - 2017 december – Húsz éves az Üzenet!
A Camillianum kvintesszenciája az egészség lelki ápolásának mindennapos gyakorlatában
A Szent Kamillról (betegek védőszentje) elnevezett Római Camillianum, az egészség lelki ápolásának egyetlen pápai nemzetközi Intézete október 30-31-én, fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepelte. A rendezvényre engem is meghívtak a véndiákok „kerekasztal” csoportjába, ötödmagammal, egyetlen hölgyet. Felkérést kaptam egy beszámoló tartására, mutassam be, miként értékesítettem itthon, Erdélyben az Intézetben szerzett tudásomat. A felkérés hatalmas erővel lendített a magasba, hiszen olyan alkalomról volt szó, ahol közkinccsé tehettem az életem magját, köszönetet mondva mindenért, mindenkinek.
A felkérést személyesen a Camillianum elnöknőjétől kaptam, telefonon, ami még magasztosabbá tette a meghívást. Régi barátság köt össze bennünket, együtt harcoltuk meg az utat a végső diplomáig.
Az előadás címének kigondolásáig várni kellett egy éjszakát, tudtam, „hajnalban győzni fogok” alapon, amikorra az égiek megrajzolják nekem azt, amit „hallani szeretnének” tőlem az előadáson. Lázas munka következett ezután. Összeállítani a vázlatot, majd pontról pontra kidolgozni minden részletet és végül elkészíteni levetíthető formában is, hogy mindenki láthassa, jobban megérthesse azt.
Az ünnepség a Szent Család templomban, kezdődött, ami összeköti a Camillianumot a régi papnevelő kamilliánus intézettel, mára elfekvő kórház, gyönyörű kerttel a Monte Marión.
A kétnapos rendezvény keretében a véndiákok „kerekasztal” bemutatójára kedden, október 31-én került sor, amit a legnehezebb kurzusunk, a klinikai pasztorációs tanárunk moderált. Kitüntető élmény volt fellépni az emelvényre, immár javakorabelieknek, elmondani valami szépet az életünkből. Volt közöttünk püspök, egyházmegyei betegpasztoráció vezető, az emberségessé válás rányitója, kamilliánus missziós. Bevallom, adott pillanatban meg voltam szeppenve a látványtól, meghatott a sok „nagy” ember jelenléte.
Előadásomat a „fogadtatással” kezdtem, amikor huszonhárom évvel ezelőtt megérkeztem az iskolába. Ez a találkozó az akkori titkárnőnkkel, mára több diplomás elnöknőnkkel, lenyűgöző volt. Egy életre meghatározta barátságunkat. Számomra ő lett az Intézet szíve, édesanyaként, Szent Kamill módján.
Meglepetéssel szolgáltam a tanáraim, mint „értékhordozók” értékelésével. Néhányukat, mert lehetetlen lett volna mindenkit felsorolni, bemutattam olyan példaképként, aki meghatározó jelleggel bírt későbbi életem és hivatásom alakulásában. A feltarisnyálás fogalmát, mi székelyek értjük mit jelent, ezt mutattam be, megköszönve külön mindenkinek a kapott értéket. Sokukat emlékeztettem egy-egy fordulópontra, vagy megoldandó feladatra, ami az ő számukra is élményt jelentett, különösen abban a könnyed, humoros formában, ahogy néhányuknál fogalmaztam. Sikerült megnevettetnem a hallgatóságot, és telt ház lévén, éreztem, elértem a célomat. Amíg a kórházban dolgoztam, nem jöttem ki a kórteremből, amíg nem sikerült legalább mosolyra bírnom a betegeket. Legtöbbször hangosan nevettünk. Ez történt most is. Számomra különösen a jelenlegi diákok kuncogása volt a visszajelzés fokmérője, talán ők értették legjobban a lényeget. Mivel jelen volt az Osztrák Provinciális atya, tanárom is, éltem a ritka lehetőséggel, személyesen köszöntem meg tanulmányaim anyagi támogatását.
Bemutattam továbbá kórházi missziómat Egyházmegyém szárnyai alatt, egészen nyugdíjazásomig, majd azt a hét legfontosabb önkéntes területet, ami megmaradt a mindennapokra. Szót ejtettem tudásom továbbviteléről a gyógyító gombák világában, a DXN Nemzetközi hálózat keretében.
Hálatelt szívvel köszöntem el kedves iskolámtól, körbejárva még egyszer a nagyon szeretett kert zegét-zugát, ahol minden a régi volt a mediterrán őszben, csupán aranyos hattyúim hiányoztak belőle.
A Kádár István atyáért ajánlott szentmisével, utána éjfélig tartó szentségimádással zárhattam a napot, és talán azt a korszakot, amelyért hálát adni jöttem az Örök városba.
Másnap, Mindenszentek ünnepén elkísérhettem „örökös tanáromat” az Úr Jézus szent nevéről elnevezett jezsuita templomba, ahol szentséges Szíve gyönyörű képét őrzik, és ahová most is első utam vezetett megérkezésemkor. Itt valóban a Minden Szenteknek kijáró ünneplésben volt részem, elmosódott a határ a mindennapi és a természetfölötti között: lélekben együtt lehettem azokkal a szeretteimmel, akiket szívemben hordoztam, és ha nem is nyílt alkalmam elmenni a temetőbe, méltóképpen emlékezhettem meg róluk. Megéltem azt a magasztos élményt, amit egyszerűen és szépen így fejezhetek ki: hiszek a Szentek közösségében. Hiszek, mert megtapasztaltam, átéltem, beteljesedett.
A találkozóról készült összefoglaló videó itt nézhető meg. 24,40 perckor én vagyok képben:
https://www.youtube.com/watch?v=fNCcNEmiuvk&feature=youtube
Húsz éves A Csíkszeredai Kamilliánus Család Üzenete
Húsz évvel ezelőtt, 1997 Szent Család vasárnapján jelent meg az Üzenet első száma. Megjelenésének indíttatása a Kamilliánus Családok összehangolása volt, az egymással való kapcsolatok kiépítése. Kirajzolódott volt akkorra már a Családok egymás közti kapcsolatának hiánya, ami hosszú távon nem igéért megerősödést, hanem magára maradást, elgyengülést és megszűnést. Minden Család kapcsolódott ugyan a Családalapító Anton Gots kamilliánus atyához, de egymáshoz kevésbé. Ezt próbálta pótolni az Üzenet, bemutatva az induló és munkálkodó Családokat egymásnak bel és külföldön egyaránt.
Az inditáshoz a segítséget boldogemlékű Éva anyám, Dr. Simon Ernőné adta. Mindketten láttuk a helyzetet, lelkünkben hordoztuk a megoldás szükségét. Egyeztetve az elképzeléseket és álláspontokat, kidolgoztuk a végső formát és létrejöhetett Kelet Európa egyetlen kamilliánus lelkiségi értesítője. Tudtuk mindketten, hogy a szerkesztés önkéntes munka lesz, annyit vállalhatok fel, amennyire garanciát vállalhatok. Anyagi támogatást ugyanis soha nem kaptam hozzá.
Az Üzenet „logója” saját kézzel megrajzolt jelkép, amit Szent Kamill és városunk címeréből raktam össze. A Szent Kamill címkeretébe belehelyeztem városunk címerét, a szívből kinövő három rozettát, a háttérben a felmagasló kereszttel. Az „üzenet” nevére boldogemlékű Angelusz ferences atya emlékeztetett, aki az Olaszországi magyarok lelki vezetője volt akkoriban, Római székhellyel.
Mindig tartalmaz egy vezércikket az első oldalon, valamilyen mindenkit érdeklő mondanivalóval, a második oldalon jönnek a tudnivalók, érdekességek, hírek. Magyar és olasz nyelven jelenik meg, havonta.
Kezdetben, első lelkiségi lap lévén Erdélyben, Egyházmegyénk induló honlapján kapott helyet.
Húsz év elteltével szinte hihetetlennek tűnik számomra ez a mű. Meghalad engem, mert apró gyöngy darabkákból áll össze, amit „teher alatt” izzadtam ki magamból mint a kagyló az igazgyöngyét. Sok ezer olvasóhoz jutott már el csendben, alázatosan, egyszerűségben és öröm hírmondóként az érdeklődőkhöz.
Mindezekért csak végtelen hálámat tudom kifejezni a Mindenható Istennek, aki „nagyot művelt”.
Híreink:
Két új Kamilliánus Családdal bővültünk az idén: Pakisztán és Kenya van kialakulóban az ottani kamilliánus atyák jóvoltából. Szeretettel köszöntjük őket és Isten kegyelmét kérjük szeretetszolgálatukra.
* December 9: P. Alessandro Toè volt Római osztálytársam égi születésnapja (+1996, 29 évesen).
* December 23: idén is készülődünk az Angyaljárásra a Nagykórházban szokás szerint a gyerekekkel.
Áldott Szentkarácsonyt és békés, boldog Újévet kívánunk minden Kedves Testvérünknek!
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)