A csíkszeredai
Üzenete
XXII évfolyam, 235 lapszám - 2018 július - Mátyás király év: megválasztásának 560 évfordulója
Ezerszáztizenegy év – Pozsonyi csata 907
Csíkcsomortán, amelyről már sokszor tudósítottunk, Csíkország legkeletibb települése. Igazi katlan, bölcső, ahol jól érzi magát a kisded és az aggastyán. Napra tájolt fekvése simogató kéz gyanánt fogadja az ide érkezőt és az innen távozót. A falu majdnem minden pontjáról a Nagysomlyó hegyére látni, arra az immár imádkozó emberek lelkével is megszentelt helyre ahol a pünkösdszombati búcsú zajlik több százezer zarándokkal. A csíksomlyói búcsú immár négyszázötven éves hitvédő hagyományra tekint, ami mindig szükségszerű volt a századok során, és napjainkban is erőforrást jelent.
Csíkország egy jókora hatvan kilométeres hosszú völgy, Az Olt folyó forrásától, Csíkszentdomokoson, Márton Áron, Erdély nagy püspökének és egyik kamilliánus szerzetesapunk szülőfalujától Tusnádfürdőig. Nyugaton a Hargita hegyvonulata zárja, keleten a Csíki havasok, melyek mögött jó 30 km-re már Moldvába ér az ember hegyi utakon, de épül Szépvíz felől az aszfaltút is.
Csíkcsomortán régi település. A Várdomb bőséges bizonyítékot szolgáltat a történelemre éhezőknek: http://www.csomortan.ro/index.php?menuID=310&id=310&event=551. Édesapám Csomor várát emlegette, ő is így hallotta az ősöktől, mert bizonyítékot nem tudott felhozni rá. Ezt vallja kortársa, a még életben lévő László Károly is. Csomor-tan/tán neve is még tartogathat feltárnivalót a kutatóknak. Érdemes meglátogatni ezt az elhallgatott, de még mindig ősi kultúráról tanúskodó helyet.
Az 1661-es keleti betöréskor, amikor gyakorlatilag az egész Csíkországot felégették, jó harmincezer székelyt fűztek rabláncra és hurcoltak Törökországba, egyedüli faluként maradt épségben. Ennek emlékét őrzi a falu nyugati kijáratánál szokatlanul elhelyezett keresztfa, a „borított keresztfa”. Édesapám elmondása szerint itt sikerült megállítani a pusztító hordát, azáltal, hogy Csomortáni István lenyilazta a törökvezér fiát. Ebben az évben gyilkolták meg a Csíksomlyói menekülő ferenceseket Csomortán keleti határában. Ma „pap-aratása” néven ismert.
Kitüntetés számban megy az öt évvel ezelőtt Csomortánban elhelyezett „Kárpátok Őre” szobor. A szobor-előd keletkezésének gyászos története van az első világháború alatt. Kolozsvár főterén állott, ahol a betörő hatalom 1918-ban felrobbantotta, felégette, majd az új korszakban az emlékét is eltörölte.
2013 július 4-én, a Pozsony-i csata emléknapján került sor a szobor felavatására az iskola udvarán, a falu központjában, ahol tágas tér áll a tiszteletadás rendelkezésére. Rendkívüli nap volt, összegyűlt a falu apraja-nagyja, de az egyházi és politikai méltóságok, valamint az Anyaország képviselete is a testvér településekkel együtt.
Nem tanultunk történelemből a Pozsony-i csatáról, ami 907-ben zajlott le, amikor Árpád királyunk feltartóztatta a magyarság kiirtására („Ugros eliminandos esse!”) felsorakozott összeurópai csapatokat Pozsonynál (ma Szlovákia/Tótország fővárosa). Szomorú és szégyenteljes támadás volt az, amikor keresztény a keresztény ellen lépett fel. Az Árpádkori sírokból gazdag bizonyíték került már elő az akkori magyarok „kereszténységéről”, erkölcsös, szervezett és rendezett gazdag életéről.
Idén július 6-ra esett ez a megemlékezés. Újból rendkívüli nap, ünnep volt Csíkcsomortánban. Mindenki ünnepelt, aki csak tehette díszruhát öltött, a szívét öltöztette ünneplőbe. Megtelt az iskolaudvar, az előtte álló tér. Közügyi méltóságok tisztelegtek az ezerszáztizenegyedik évfordulón, határok nélkül. Az eseménymegnyitóját a székely zászló felvonása jelezte, amit ünnepi beszédek sorozata követett.
Ünnepünk kiemelkedő egyénisége Szántai Lajos művelődéskutató volt, aki megtisztelt jelenétével. Fellépett a csomortáni Magyarok Nagyasszonya és a Solymár testvérváros táncegyüttese. Az ünnepet áldással zárták papjaink, majd lakoma következett, jó székely módra.
Ezerszáztizenegy év önvédelem bizony nem kevés hitet és kiállást követel, hiszen az akkor kimondott ítélet a magyar nemzet ellen ma is él nyíltan, vagy rejtve, érthetetlen módon (Benes dekrétumok, 1918 elmaradt ígéretei, javaink vissza nem szolgáltatása, kárpótláshiány…)
Ez az ünnep vércsere volt: a fáradt vér felfrissült, erőt kapott a tovább éléshez, kitartáshoz, hithez. Hálát adunk a Mindenható Istennek, hogy megadta az ünneplés lehetőségét, méltósággal, tisztelettel.
Székely püspök Temesvár székében
„A keresztény ember életében a születés és elmúlás közé ékelődnek be azon események, amelyek kijelölik a Krisztusi utat, majd ha a személy elfogadja, tudatosan beteljesíti azokat élete folyamán. A katolikus ember számára ezek a következő „mérföldkőnek” is nevezhető fordulópontok, amelyek során kialakul a krisztusi életminta: keresztség, elsőáldozás, bérmálkozás, egyházi rend, vagy házasság. Ez a vonalvezetés minden Krisztus-követő egyházfelekezetben fellelhető, a maga sajátos liturgiájában, ahol a hívő kiteljesíti önmagát.
Ilyen kiteljesedési ünnepre utazott Csíkcsomortán (http://csomortan.ro/index.php?id=506) autóbusznyi népe Temesvárra, 2018 augusztus hatodikára a falu szülöttje, Pál József Csaba püspökké szentelésére. Testvérünk már több, mint harminc évet szolgált a temesvári egyházmegyében, Resicabányán, most feladata a püspöki szolgálatra hívta, a leköszönő püspök, Roos Martin utódjaként. Ezzel székely püspök került Temesvár székébe. Címerében a Nap és Hold jelzi ezt a szülői származást.
Csíkcsomortán megszervezte a maga zarándoklatát a püspökszentelésre, hiszen falunk életében még nem volt ilyen jeles esemény. Még sokan vagyunk, akik ismertük és szerettük őt, akik együtt nőttünk fel, együtt jártunk a kegytemplomba a májusi vecsernyékre, akiket szoros rokoni, keresztszülői, baráti kötelékek tartanak össze, vagy akik csak ismerték, tudtak róla…” (https://romkat.ro/2018/08/10/a-csikcsomortaniak-temesvari-zarandoklata/ )
Itthon Csomortánban az új püspökkel
„Pál József Csaba, Temesvár új püspöke felszentelése után az első útjára szűkebb hazájába, Csíkországba indult. Első püspöki szentmiséjét a csíksomlyói Szent Péter és Szent Pál plébániatemplomban mutatta be pénteken, augusztus 10-én, a másodikat szombaton a Csíksomlyói Szűzanya szentélyében augusztus 11-én és a harmadikat szülőfalujában, Csíkcsomortánban vasárnap, augusztus 12-én. Ünneplőbe öltözött a falu, meghatódva indult a nép a templomba, várni a csodát: van püspökünk, a vérünk. Méltóságteljes ünneplés volt, megtisztelő, hiszen már több időt töltött távol mint itthon, mégis újra eggyé vált szülőfaluja népével, megőrizte székely kiejtését a többnyelvű közegben is, ahol mostanáig szolgált. A vendégeket három nyelven köszöntötték, kiderült, hogy volt még két nemzetiségi képviselet ezen kívül. Történelmet írtunk az eseménnyel, felidézve a régi együtt töltött időket, eseményeket. Találkozott itt a múlt és a jövő távlata a jelenben, megélve a tiszta szeretet mélységeit a kiengesztelődés jegyében. Jó volt csak jót, elismerést, megbecsülést hallani minden köszöntőben ami elhangzott, erőt, bátorságot meríteni a jövőhöz, megmaradáshoz, tisztességhez. Chiara Lubich imája a legkisebb ministránslány ajkáról szívet, lelket gyönyörködtetett. Ő adta át a virágcsokrot is az ünnepeltnek. A gyermekkórus hangja magasztossá tette a szentáldozás belső csendjét. Jó volt együtt lenni a templomban, az örökkévalóság illata sejlett fel az ünneplésben, amitől csak nehezen tudott megválni a tiszta szeretet közössége…” (https://romkat.ro/2018/08/13/itthon-csomortanban-az-uj-puspokkel/ + https://hargitanepe.eu/osszefogasra-buzditott/ + https://www.facebook.com/mariahajnalka.bako)
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)