A csíkszeredai
Üzenete
XXIII. évfolyam, 259 szám - 2020 október – Boldog Özséb, a magyar géniusz 750, a Magyar Hiszekegy 100. éve
Magyarok Nagyasszonya
Október a katolikus világban a rózsafüzér hónapja. A hétköznapokban a betakarítás, a termés számbavétele, megmérettetés egy esztendő után. Ilyenkor még lázas munka folyik a gazdaságokban, amíg minden haza nem kerül a mezőről. A nappalok rövidülnek, az esték hosszabbodnak.
Hogyan nevezik az október hónap esti liturgiáját?
Válasz: Októberi ájtatosság.
Nekünk, magyaroknak ez a hónap Nagyasszonyunk hónapja is, a Magyarok Nagyasszonyáé. Szent István királyunk Neki adta át Szent koronáját, a Magyar Szentkoronát, népével együtt, élete alkonyán, örökségként, amikor minden gyerekét, örökösét a kegyetlen sors kivette a kezéből.
Miben áll Szent István királyunk korszakalkotó tette?
Válasz: Elsőként ajánlta egy király égi oltalomba, személyesen, saját Nagyasszonyának, országát, felségjelvényeit és nemzetét.
A Magyarok Nagyasszonya, a Boldogasszony, dalra ihlette az ének-kedvelő magyarságot. Ez a lelki igény minden bizonnyal egyidős a magyarság öntudatával, ami belevész a történelembe, de máig fennmaradt a folytatása, tisztelete és szeretete, a népénekből himnusszá formálódott, minden Magyar számára érvényes hódolattá. Szerencsére megmaradt írott forrása, amiért méltán lehetünk nagyrabecsüléssel.
Melyik ez a legrégebbi himnuszunk?
Válasz: A „Boldogasszony Anyánk” kezdetű (1715-ből).
A Magyarok Nagyasszonya, Magna Domina Hungarorum tiszteletére a Mária Országához, Regnum Marianum-hoz hűséges „örökösök” szentélyeket emeltek. Ezek közül csupán hármat említenék. Egyik a mai, megmaradt kicsi Magyarország/Anyaország szívében, Budapesten van, a másik a katolikus világ fővárosában, Rómában várja a Szent Istváni örökösöket, a harmadik szűkebb hazánkban, Csíkországban ünnepli a Boldogasszonyunkhoz tartozás magasztos lét-minőségét.
Melyik ez a három templom?
Válasz: A budapesti sziklatemplom, a római Szent Péter bazilika egyik altemploma és a Csomortáni templom.
Ünnepét rendkívüli együttérzéssel ünnepli meg nemzetünk az ehhez a méltósághoz címzett templomainkban. Ilyenkor eltűnik a tér és az idő, csak a leborulás és hála képes kifejeződni ekkora égi megtiszteltetés átélése során, a „minden kegyelmek közvetítője”, nemzetünk Édesanyja napján.
Mikor tartjuk az ünnepét?
Válasz: Október 8-án.
Virtuális formában a cikk a 11-oldalon: https://issuu.com/krisztusvilaga/docs/krisztus_vilaga-10_2020
Maszk, maszka és maszkura a magyar nyelvben
A jelen szokatlan rendelkezések az elővigyázatosság kapcsán érdekes gondolatokat is ébresztenek a magyarul beszélők körében. Magyar nyelvünk hihetetlenül gazdag a kifejezésformák bősége tekintetében, óhatatlanul is tréfálkozó kedve támad az embernek amit a nyelvünk sajátos, gyökrendszeren alapuló, akár hosszú láncot alkotó szerkezete tesz lehetővé.
A maszk szavunk eltakarást, a felismerhetőség kendőzését, a nyilvánosságtól való elhatárolódást jelenti. Színházi használatában arcot fedő tárgy, amely más (többnyire emberi) alakot mutat, így eltitkolja viselője személyazonosságát; álarc.
A maszka szavunk is jókedvű tréfálkozáshoz kötődik. Mindenki ismeri a maszkabál farsangi szórakozás adta lehetőségek széles skáláját. Viszont, mifelénk, Székelyföldön „maszkába menni” egészen sajátos feladatot jelent: aki maszkába megy, azt nem hívták meg a lakodalomba, ám néhányan mégis kíváncsiak a menyasszonyra, a lakodalom hangulatára, szeretnének táncolni a menyasszonnyal, vőlegénnyel, a gazdával vagy a vendégek valamelyikével, ezért felkerekednek, szokatlan ruhákba öltöznek, arcukat egészen elfedik, bemázolják, nem ritkán fakanállal védekeznek a kíváncsiskodók ellen. A fiatal párnak mókás ajándékot visznek és természetesen elfogadják a gazda ajándékát cserében a köményes pálinkából és süteményekből. Mikor kedvükre táncolnak, úgy, ahogy váratlanul, éjfél tájban érkeztek, tovább állnak.
A maszkura már egy fokkal határozottabb jelentéssel bír, noha ennek a jelentése is többrétegű. Maszkurát állit a gabonát, vagy mákot termesztő gazda a szántóföldjére, ami egy emberi alakot utánoz, amit felöltöztet emberre hasonlító mezbe, mindenféle csüngő szalagot, vagy szakadt ruhát akaszt rá, ami elriasztja a gabona, vagy más termény magvait szívesen csipegető madarakat. Egyszóval: madárijesztő.
A szó érdekessége, hogy az olasz nyelvben a maszkot „mascherina”-nak mondják. Ne várja el a jólneveltség egy magyartól, ha nyelvi öröksége alapján kénytelen használni ezt a fogalmat kötelező módon, parancsra, mert ha akarja, ha nem, úgyis elmosolyodik rajta.
Mennyit ér egy csokoládé?
Még kisdiák voltam, mikor a Bátyám egyetemre járt. Jó volt a kapcsolatunk, kölcsönösen segítettük egymást a lehetőségeink szerint. A Bátyám önzetlenségére már nagyon korán rácsodálkoztam. Az első ilyen eset négyéves koromban történt. Betegen gubbasztottam otthon, míg ő a „férfiakkal” kemény fizikai munkát végezni ment az erdőre. Hazafelé szedett nekem egy nagy csokor kos epret. Láttam, hogy egy szem se hiányzik sehonnan, megkérdeztem, hogy ő evett-e? Azt mondta, igen, amit hittem is, meg nem is, viszont magamba néztem és arra gondoltam, én nem biztos, hogy nem dézsmáltam volna meg, amíg hazahozom. Elszégyelltem magam. Olyan példakép állt előttem, akihez nem tartottam magam méltónak…
történt aztán, hogy egy alkalommal, amikor hazajött vakációra, kaptam tőle egy 10 lejes, nagy tábla csokoládét. Akkoriban ez ritkaság számba ment nálunk. Valahogy kiderült, hogy három napig 13 leje volt. Megdöbbenten kérdeztem meg tőle: „Akkor te mit ettél három napig? Hiszen nekem egy 10 lejes csokoládét hoztál?” Ezt válaszolta: „Kicsikém (mai napig így hív), egy kifli 60 bani és jaurt (joghurt) 40, ez három napra éppen elég volt.” Azóta felbecsülhetetlen értéke van a nagy tábla csokoládénak…
Tavaly hasonló eset történt. Drága „lelki testvérem” doktorált a budapesti ELTE-n. Kiderült, hogy nagyon nehéz előteremtenie a szükséges anyagi alapokat. Gyűjteni kezdtem a lehetőségeket, ahonnan ki tudok valamit szorítani és szóltam nagylelkű barátnőmnek is a dologról. Végül sikerült előállni. Doktoranduszom elmondta, hogy munkát vállal külföldön egy idős házaspárnál, akik a garast jobban a fogukhoz verik, mint amit hallottam volna valaha. Barátnőm drasztikusan lefogyott az ott töltött idő alatt, ennek ellenére mikor egy nagy tábla csokoládét hozott nekem, újraéltem a régi történetet, amit neki is elmondva, mindketten megkönnyeztünk. A nagylelkű emberek csak önmagukon spórolják ki a remekműveiket, másokat a legnagyobb tiszteletben részesítenek.
Valóban vigyázunk a gyermekeinkre?
Október 6-án, kedden történt Csíkországban. Az iskolásokat hazaszállító kisbusz nem vehette fel az összes gyereket (az előírásoknak megfelelően), azok kénytelenek voltak a zuhogó esőben várakozni amíg értük tudott menni a jármű. Közben bőrig áztak a fenyőfa alatt, más fedél nem lévén, könyveik, füzeteik szintén. Hogy ki fázott és betegedett meg, valamint a szövődményekkel már senki sem törődik…
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)