A csíkszeredai
Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

XXVIII. évfoly., 298 szám, 2024 április- Egyházmegyénk idei jelmondata: Újuljatok meg! (Ef 4, 23-24)


Liége-i Szent Julianna

A római katolikus vallásgyakorlat egyik jellegzetessége, hogy az Eucharisztia tiszteletének a krisztusi alapítású liturgikus ünneplés mellett más módjai is kialakultak. A változások egyik csomópontja a 13. század, amikor a szentmiseáldozat mindennapi bemutatása mellé külön ünnepnapot vezetnek be az Oltáriszentség tiszteletére, a hívek számára pedig többféle új szertartási elemmel teszik láthatóvá Krisztust a szentostyában. A tisztelet elindításának kezdeményezője Liége-i Szent Julianna volt a 13. században, Belgiumban.
            Mikor született Liége-i Szent Julianna?                     Válasz: 1192 körül.

Sorsa nem bánt kesztyűs kézzel, Juliannával, alig öt éves, amikor elveszti szüleit és testvéreivel együtt árvaságra jut. Őt és Ágnes testvérét az Ágostonrendiek pártolták fel a liégei leprások ispotályában (leprosarium), ahol új otthont találtak a nővérek között. Sapientia nővér, a kolostor priorája maga vállalta a két lány nevelését és felügyeletét.
            Mi volt a helyiség neve?                                             Válasz: Mont Cornillon.

Julianna már korán nagy érdeklődést mutatott Szent Ágoston és Szent Bernát művei iránt. Fejből imádkozta a Zsoltárok könyvét, az Énekek Énekét és Szent Bernát húsz beszédét. Kivételes zenei tehetségnek bizonyult. 1206-ban lépett a kolostorba, és tizenhárom évesen letette fogadalmát (1207). 1210-től kezdődően látomásai voltak az Oltáriszentséggel kapcsolatban, mégpedig a Holdat látta teljes fényében, amelyet átlósan egy sötét csík szelt ketté. Később megértette, hogy a Hold az Egyházat és annak éves liturgikus ünneplését jelképezi, amelyből még hiányzik valami.
            Mi volt ez a hiányzó valami?                          Válasz: Egy ünnep.

1230-ban Julianna lett a kolostor priorája. Ez után sikerült meggyőznie a Saint-Martin társaskáptalan kanonokjait, 1246-ban pedig Robert de Thourotte herceg-püspök – a városi papság egy részének ellenállása dacára – elrendelte a liège-i egyházmegyében az Úrnapja ünnepét (Corpus Christi), melyet pünkösd nyolcada utáni csütörtökön kellett megülni. Miután Jacques Pantaléon (de Troyes), a liège-i egyház korábbi fődiakónusa pápa lett, Transiturus de mundo kezdetű bullájával 1264. augusztus 11-én a római egyház minden érsekét és püspökét felhívta az új ünnep bevezetésére. A bulla szerint a nagycsütörtöki Utolsó vacsora-emlékmise (Coena Domini) bűnbánati jellege miatt egy külön ünneppel nagyobb lehetőség nyílik az Oltáriszentséget elutasító eretnekek megcáfolására. A pápa 1264. szeptember 8-án kihirdette, hogy a továbbiakban minden évben meg kell ünnepelni az Úrnapját.
            Ki volt ez a pápa?                                           Válasz: IV. Orbán pápa.

Szent Julianna nem érhette meg már ezt a napot az 1258-ban bekövetkezett halála miatt, amelyért kitartóan küzdött egész életében, de az ünnep maradt és évről-évre megújul.
            Mikor van Liége-i Szent Julianna emléknapja?         Válasz: Április 5-én.
Negyven nap a Feltámadottal

Rendkívüli időszak számomra a Húsvét és az Áldozócsütörtök közötti negyven nap.
Liturgikus évünk során sok rendkívüli időszakunk van, mint az Advent, a Karácsony, a Nagyb0jt, a Húsvét, a Pünkösd. Ezek mindenikének megvan a maga sajátos lelkülete, lelki töltése, amely ráhangol a közelgő ünnepre és segít megélni az oda vezető utat.
            Ilyen a Szent Negyven nap Húsvéttól az Úr Jézus feltámadásától a mennybe meneteléig, amikor, ha hisszük, ma is köztünk jár, részese hétköznapjainknak és ünnepeinknek, munkáinknak és imádságainknak, elmélkedéseinknek. A legfontosabb a jelenléte, amit érzünk, a jelenléte tudata, amit tapasztalunk, a kölcsönösség, ami bizalmat teremt, a szépség, amely betölt örömmel, mi több boldoggá tesz naponta, mert jelenléte, közelsége annyira egyszerű és játékos, mint a kisgyermeké, őszinte és tiszta.
Olyan időszak ez, amikor nem a készülődés láza sürget, hanem a beteljesültség nyugalma ejt bámulatba, ezért talán az év legboldogabb időszakának is lehet mondani, érezni, tudni.

In memoriam Simon András grafikus (1958 február 4 – 2024 március 23)

            Simon András volt számomra a Drága Testvér, az Üzenetben sokat emlegetett boldogemlékű Éva-anyám legidősebb gyermeke. Ismereteim szerint Ő a legnagyobb magyar egyház-grafikus, az egy vonallal kifejezett grafikai csodák művésze, Az első kötet imagyűjteményes könyvem, az Imakönyv kamilliánusok és betegek számára grafikai díszítője. Ez a könyv aratta mostanáig a legnagyobb sikert, amire már megjelenésekor azt mondta az egyik szakember. „Ez sikerkönyv lesz”, ami így is van. Ennek a sikernek viszont András, a Drága Testvér is részese, amit már életében tudomásul vett, most onnan fentről még jobban lát.
            A Simon családdal 1992 szeptemberében ismerkedtem meg Budapesten a zártkörű lelkigyakorlaton Herpy Mária lakásán, ahol a későbbi Éva-anyám is jelen volt, mint a kisközösségük tagja. Ekkor ismertettem a lelkigyakorlat vezetőjével a Szentháromságos lelkigyakorlatomat, utólagos kiértékelést kérve rá, aminek az lett a következménye, hogy Éva anyám, mint dr. Anton Gots kamilliánus atya tolmácsnője meghívott a lelkiségbe, majd később ő javasolta a római tanulmányutamat a Kamilliánus Rend vezetőségének.
            Ebben a forgásban ismertem meg az egész Simon családot és benne Andrást, akivel éppen munkája által kerültem szorosabb kapcsolatba az olasz útja során, majd lassan-lassan kialakult a „Drága Testvér”-i kapcsolat. Nagyon megtisztelő volt számomra, amikor imakönyvem számára rendelkezésemre bocsátotta az egész grafikáját (2003), ami addig már készen volt, kézjegyével ellátva, ami magában is különös dísze volt a munkájának.
            Sokat beszélgettünk az évek során életről, művészetről, áthidalhatatlannak érzett emberi nehézségekről. Tudtam szenvedéseiről, hiszen „családtag” voltam a szüleinél, akiket halálukig látogattam, de amit maga is feltárt előttem, tisztelve bennem a lelki ápolót és tanácsot kérve a legnehezebb döntés előtt. Hálásan köszönöm, hogy kitartott az Isteni Szeretetet sugárzó ritka művészete mellett, megőrizve emberi és isteni rendeltetését.

Híreink:

* Lefoglaltuk az idei ministránsok lelkigyakorlata számára a szállást július 24-27 között.
* Április 27-én keresztelik a VKCs-unk iker unokáit: Eszter-Máriát és Mátét. Isten áldja meg őket!
* Készül a hétköznapi szentségimádási könyv, már az anyag benne van, még rendezni kell.
* Hálásan köszönjük a római Kamilliánusok Titkárságának, amiért megjelentették Világi Kamilliánus Családunk alapításának harmincadik évfordulós eseményét a központi honlapjukon:
https://www.camilliani.org/la-famiglia-camilliana-laica-san-camillo-di-csikszereda-compie-trentanni/
* Beindították a boldogemlékű osztálytársam P. Alessandro Toé boldoggá avatási eljárását Rómában.


Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail:  kamillianus@gmail.roArchívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)


<< 2024 májusi ÜZENET

2024 márciusi ÜZENET > >


A csíkszeredai Kamilliánus Család Üzenete

Il Messaggio della Famiglia Camilliana di Csíkszereda