A csíkszeredai Kamilliánus Család
Üzenete XXVIII. évfoly., 298 szám, 2024 április- Egyházmegyénk idei jelmondata: Újuljatok meg! (Ef 4, 23-24) Liége-i Szent Julianna A római katolikus vallásgyakorlat egyik jellegzetessége, hogy az Eucharisztia tiszteletének a krisztusi alapítású liturgikus ünneplés mellett más módjai is kialakultak. A változások egyik csomópontja a 13. század, amikor a szentmiseáldozat mindennapi bemutatása mellé külön ünnepnapot vezetnek be az Oltáriszentség tiszteletére, a hívek számára pedig többféle új szertartási elemmel teszik láthatóvá Krisztust a szentostyában. A tisztelet elindításának kezdeményezője Liége-i Szent Julianna volt a 13. században, Belgiumban. Sorsa nem bánt kesztyűs kézzel, Juliannával, alig öt éves, amikor elveszti szüleit és testvéreivel együtt árvaságra jut. Őt és Ágnes testvérét az Ágostonrendiek pártolták fel a liégei leprások ispotályában (leprosarium), ahol új otthont találtak a nővérek között. Sapientia nővér, a kolostor priorája maga vállalta a két lány nevelését és felügyeletét. Julianna már korán nagy érdeklődést mutatott Szent Ágoston és Szent Bernát művei iránt. Fejből imádkozta a Zsoltárok könyvét, az Énekek Énekét és Szent Bernát húsz beszédét. Kivételes zenei tehetségnek bizonyult. 1206-ban lépett a kolostorba, és tizenhárom évesen letette fogadalmát (1207). 1210-től kezdődően látomásai voltak az Oltáriszentséggel kapcsolatban, mégpedig a Holdat látta teljes fényében, amelyet átlósan egy sötét csík szelt ketté. Később megértette, hogy a Hold az Egyházat és annak éves liturgikus ünneplését jelképezi, amelyből még hiányzik valami. 1230-ban Julianna lett a kolostor priorája. Ez után sikerült meggyőznie a Saint-Martin társaskáptalan kanonokjait, 1246-ban pedig Robert de Thourotte herceg-püspök – a városi papság egy részének ellenállása dacára – elrendelte a liège-i egyházmegyében az Úrnapja ünnepét (Corpus Christi), melyet pünkösd nyolcada utáni csütörtökön kellett megülni. Miután Jacques Pantaléon (de Troyes), a liège-i egyház korábbi fődiakónusa pápa lett, Transiturus de mundo kezdetű bullájával 1264. augusztus 11-én a római egyház minden érsekét és püspökét felhívta az új ünnep bevezetésére. A bulla szerint a nagycsütörtöki Utolsó vacsora-emlékmise (Coena Domini) bűnbánati jellege miatt egy külön ünneppel nagyobb lehetőség nyílik az Oltáriszentséget elutasító eretnekek megcáfolására. A pápa 1264. szeptember 8-án kihirdette, hogy a továbbiakban minden évben meg kell ünnepelni az Úrnapját. Szent Julianna nem érhette meg már ezt a napot az 1258-ban bekövetkezett halála miatt, amelyért kitartóan küzdött egész életében, de az ünnep maradt és évről-évre megújul. Rendkívüli időszak számomra a Húsvét és az Áldozócsütörtök közötti negyven nap. In memoriam Simon András grafikus (1958 február 4 – 2024 március 23) Simon András volt számomra a Drága Testvér, az Üzenetben sokat emlegetett boldogemlékű Éva-anyám legidősebb gyermeke. Ismereteim szerint Ő a legnagyobb magyar egyház-grafikus, az egy vonallal kifejezett grafikai csodák művésze, Az első kötet imagyűjteményes könyvem, az Imakönyv kamilliánusok és betegek számára grafikai díszítője. Ez a könyv aratta mostanáig a legnagyobb sikert, amire már megjelenésekor azt mondta az egyik szakember. „Ez sikerkönyv lesz”, ami így is van. Ennek a sikernek viszont András, a Drága Testvér is részese, amit már életében tudomásul vett, most onnan fentről még jobban lát. Híreink: * Lefoglaltuk az idei ministránsok lelkigyakorlata számára a szállást július 24-27 között. Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it) |