---

                A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

A kiégés/burnout szindróma – új tipusú kapcsolat

Az emberi személy kapcsolati lény. Egész életünket  átszövik a különféle kapcsolat-rendszerek. Senki sem sziget, nem tudja elhatárolni magát a közösségtől, amelyben él, mert annak valamilyen formában szerves része. Éppen ebben rejlik a kiégés jelensége, hogy a kapcsolatok, amelyekkel a betegápló naponta találkozik túlzottan igénybe vehetik fizikai, szellemi, esetleg lelki erejét (vagy mind a hármat).

Valójában arról van szó, hogy mit akarunk. Ha valóban a betegeket akarjuk segíteni, akkor az a képesség, amivel eleget tudunk tenni az elvárásoknak, állandó ellenőrzésre, javításra szorul. Igaz, hogy a könyvek sokmindenre megtanítanak, de a véletlenre bízni a tanultak gyakorlatba ültetését, nem lenne kielégítő. Vannak, akik saját tapasztalataikból tanulnak, mások nem, Azok között, akik tanulnak, egyesek gyorsan felfogják a tanultakat, másoknak időre van szüksége, hogy megértsék. Elhanyagolni ellenőrizni ezt a tanulásra fordított időt, veszélyes játék, mert a betegek fizetnek meg érte.

A betegápolásban nem lehet megrekedni a fizikai kezelésnél, a szellemet is és a elki életet is segíteni kell, figyelembe véve, hogy a betegeknek sokszor nehezebb elviselni az erkölcsi szenvedést a fizikainál.

Néhány szó a betegek lelki ápolásának módjáról

Ez a terület nem tartozik kimondottan a betegápoló személyzet feladatkörébe, de jó ha tudnak arról, hogy mit csinál a kórházlelkész, vagy a kórházlelkészi asszisztens a betegek gyógyulása érdekében, milyen kapcsolatot alakít ki és ápol, mennyiben segíti munkájával az orvos, a betegápoló munkáját, egyáltalán az egészség szolgálatát :

Segítő beszélgetés (betegpasztorációs segítségnyújtás)

A kórházlelkész, vagy a kórházlelkészi asszisztens tevékenyssége pasztorációs jellegű, tehát Jézus Krisztus megváltó tevékenységének részét képezi. Ez a feladatkör a beteg ember olyan problémás területeit világítja meg, ahol a beteg szellemi vagy lelki segítségre szorul.

A II. vatikáni Zsinat szellemében ez a munka az evangelizáció elsőbbségével fordul a betegekhez, vagyis a párbeszéden  alapuló kapcsolat kialakítása által, a hit útján, személyes, baráti légkörben, az emberség szintjén és a szentségek kiszolgáltatásával, ha erre igény van. Végső célja az örök élet elérése.

A lelkipásztori asszisztensnek is meg kell tanulnia munkája professzionális oldalát. Két összetevőből áll ez a képzés : lélektan, pontosabban a beteg ember lélektana és teológia. Ezek mellé jönnek a kiegészítő elméleti és gyakorlati tudományok (jog, etika, bioetika, csoportdinamika, empatikus képesség kialakítása, személyes felelősségtudat Isten és a felebaráttal szemben,stb.).

A klinikai pasztoráció az a tanulási mód, amely során a betegápoló konkrétan gyakorlatba ülteti az elméleti és gyakorlati tudást, szupervizor vezetése alatt, kórházi tevékenység közben. Ez a mód a személyre szabott képzésre fektet hangsúlyt, kinek-kinek személyes adottságai szerint, a professzionális és a teológiai képzéssel egyidőben, vagyis kórházi gyakorlat közben az elméleti tudást megszilárdítja egy szakképzett vezető irányításával.

Együtt haladni (camminare insieme = haladva átalakulni)

Ez a segítési módszer a  lelkipásztor/lelkipásztori asszisztens saját forrásait (lelki, erkölcsi, tudásbeli) képességeit veti latba, bizalmi viszonyt alakít ki, ami éppen a legveszélyeztetettebb pontja munkájának, mert adott esetben kiszolgáltatja magát, ha nem figyelmes, könnyen beleesik a kiégés csapdájába. A kórházlelkész/kórházlelkészi asszisztens munkája viszont szerves része az egész ápolásnak, azt a részt erősíti, amivel talán az ápoló személyzet nem tud foglalkozni, idő vagy megfelelő felkészültség hiányában.

(Vö. L SANDRIN – A. BRUSCO – G. POLICANE, Capire e aiutare il malato, Ed. Camilliane, Torino 1989, A. BRUSCO – L. SANDRIN, Il cappellano d’ospdale – disgi e nuove opportunità, Ed. Camilliane, Torino 1993)

Beszámoló a Kamilliánus Család lelkigyakorlatáról

Megható történet az Erzsike nénié: 65 éves, két évvel ezelőtt a kardiológián, szolgálatom közben találkoztunk. Azóta lelkes tagja lett Kamilliánus Családunknak. Csíkpálfalváról jött a két Jucikával. Azt hiszem, a legnagyob ajándék az övé volt idei lelkigyakorlatunkon: sikerült felismerni a megbocssátás és bocsánatkérés lényegét életében. Elmondta, hogy 47 év óta most vett tollat először a kezébe. Élményeiről így ir:

“A lelkigyakorlatot a kórháznál kezdtük el beszélgetéssel és rózsafűzérrel, ami nagyon meghatott, mert a betegek olyan lelkesen imádkozták azt. Ezalatt a papbácsi gyóntatott és áldoztatott.

Másnap elmentünk Csíksomlyóra Nagyboldogasszony ünnepére. Nagyon boldog voltam a templomban, éreztem a sok kegyelmet.

Harmadik nap az erdőbe mentünk. Hajnikával félre vonultuk, felolvasott nekem egy történetet a megbocsátásról és a szeretetről, majd magamra hagyott, hogy elgondolkodjam egyedül. Behunytam a szemem és elkezdtem gondolkodni. Az tárult fel előttem, hogy azért nem tudtam senkit szeretni, mert engem sem szeretettek. Nagyon éreztem a szeretet hiányát és azt, hogy aki nem kap szeretetet gyermek korában, az lelki sérült lesz. Ebben a szeretet-légkörben felismertem a megbocsátás lényegét: szívből meg tudtam bocsátani édesanyámnak az elmulasztott szeretetért. Megkönnyebbültem, fellélegeztem, élni kezdtem egy egészen új életet. Megértettem édesapámat, aki bánatában elbújdosott, mert édesanyám nem vállalt fel engem, noha a felesége volt. Éjszakai álmom is meggyőzött arról, hogy igaz mindaz, amit megéltem a megbocsátásban és bocsánat kérésben velük kapcsolatban.

Amióta érzem a szeretetet, én is tudok szeretni és azt érzem, hogy mindenki szeret. Boldog vagyok, hogy megismertem Hajnikát és járhatok a Kamilliánus Családba, úgy érzem, hogy imádságom meghallgatásra talált. Köszönjük Istenünk, hogy meghallgatod imádságainkat és annyi csodát teszel az életünkben. Köszönjük a jeleket melyekkel megerősíted hitünket, és könnyítesz terheinken. Továbbra is adj kitartást, hogy Téged kövessünk és szeressük társainkat és ellenségeinknek tudjunk megbocsátani.

Jézusom, csak te tudod, meg te érzed, hogy Isten úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk.”

Hírek:

* Hálás szívvel szeretnék köszönetet mondani Mariedl F. Pirchernek, a Bolzano-i San   Rafael, Vakok Központja alapítónőjének rendkívüli közbenjárásáért. Az ő érdeme, hogy 2003 október 14-én megvásárolhattuk az olyan régen vágyott és nélkülözött autót. Október 25-én már azzal tudtam összegyüjteni a kamilliánus találkozóra vidékről érkező testvéreinket. Nemeslelkü ajándékáért áldja meg őt a Mindenható Szeretet. Autónk rendszáma.: HR 13 AVE.

* November 3-4 között megtartottuk Kolozsváron a kórházlelkészek ökumenikus találkozóját. A betegek szükségleti skálája volt egyik témakörünk, alkalmazva a betegápoló személyére is. A másik témakör az esettanulmányok megbeszélése volt. Leszögeztük a következő találkozó időpontját és témakörét.

* November 16: Salus Infirmorum, a Betegk Menedéke ünnepe, a Kamilliánus Család a csíkszeredai Régi Kórházban találkozik a betegek szentmiséjén, megemlékezünk közös halottainkról, utána agape otthonunkban, a lenti címen.