---

               A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

A kiégés/burnout szindróma – Megújított és állandó képzés (önképzés)

Szakemberek (C. Chermiss és H.J. Freudenberger) kimutatták, hogy a kiégés/burnout szindróma minek következtében alakul ki: a betegápolóval szemben sok az elvárás, az igénybevétel és a betegápoló igen magas, sokszor elérhetetlen ideálokat tűz ki magának. A két igény között felőrlődik, ég el, részben mások késztetik, részben saját magát hajtja.

Meg kell állni, viszont, és levegőt venni, azaz megvizsgálni, hogy mi az, amit meg lehet tenni és mi az, ami felülmúlja a betegápoló személyes kompetenciáját. Meg kell nézni a felkészülés szintjét, mert legtöbbször itt van a baj gyökere: a betegápoló nem kapta meg azt a felkészítést, amit a jelen helyzete megkövetel. Banálisnak tűnhet az a megállapítás, hogy senki sem tudja azt adni, amije nincs. A szakmai felkészülés pedig tartalom kérdése, amit megtanult, elraktározott valaki, abból él a gyakorlati tevékenységében. Fejlődőképessége alakítja személyiségét és kompetenciáját.

A találkozók, gyűlések nagyon fontosak, e nélkül nem lehetne egy feladatkört összehangolni. A gond ott van, hogy nem elég. Szükség van a személyes önképzésre, az önnevelésre. A betegápoló hivatás ápolása, ilyen állandó önnevelést igényel. Gondoljuk végig, hogy egy ember, élete során újabb és újabb információkhoz jut. Ezek befolyásolják, és ha nem is veszi észre, lassan alakítják és nevelik. A betegápolónak úgyszintén, állandóan új helyzeteknek kell megfelelnie, amiből különféle tapasztalatokat szerez. Ezek hatással vannak rá, alakítják. Ha valaki nem tart lépést a saját állandóan megújuló tapasztalatainak kiértékelésével, beszűkül, maradi lesz, képtelen válaszolni az újabb és újabb kihívásokra, amik elé a betegek állítják. Magyarán: minden esetből tanul a figyelmes betegápoló, kijavítja tévedéseit, erősíti gyenge oldalait. Ide viszont kritikai érzék kell, és őszinte akarása a személyes fejlődésnek, azaz meg kell tanulni, tanulni. A betegápoló őszintesége önmagával szemben elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek.

Az olasz nyelvben van egy nagyon szimpatikus szó: camminare. Ez nemcsak azt jelenti, hogy menni, haladni (szűkebb értelemben csak ennyit), hanem tágabb értelme azt fejezi ki, hogy menet közben valami többé válni, tehát az időben és térben haladva a fejlődés útján, valaki átalakul, magasabb szellemi, lelki szintre jut. A képzés alapvetően ezt jelenti: életünk során állandóan tanulunk, amiből levonva a megfelelő következtetést, értékesebb személyiségekké alakulunk. Valahol itt keresendő születésünk célja is.

Az állandó képzés tehát ezt jelenti: minden eseményből, ami történik, a betegápoló le tudja vonni azt a kritikai következtetést, amely előbbre viszi embersége kimunkálásában. Itt a legmegfelelőbb megjegyezni egy érdekes gondolatot, ami kötelez: „A betegek fizetik meg emberségem drága árát!”, ami azt jelenti, hogy a beteg ember viseli esetleges embertelenségem szomorú következményeit.

Tehát senki nem mondhatja, hogy az önnevelés valaki más dolga és nem személyes, ez alól nem lehet kivétel az, aki emberek egészségének (fizikai, szellemi és lelki) ápolására kötelezte el magát.

Egy szót az információ és képzés kapcsolatáról

Információ valamiről tudósítást ad. Az egészségügyben a betegek adatai mind információs anyagok. A képzés viszont az információk célirányos felhasználása jobb kompetencia érdekében. Nem lehet tehát megrekedni a puszta információnál, mert az még csak egy feldolgozatlan adat. A formálódás pedig a képzés folyamata a többé válás szolgálatában. A mércét mindenkinek magának kell felállítani, ahhoz az ideálhoz, amit lelke mélyén dédelget kisgyermekkora óta.

Beszámoló a Kamilliánus Család lelkigyakorlatáról

Geréd Julianna, 12 éves, Csíkpálfalváról jött lelkigyakorlatunkra barátnőjével. Jucika régi tagja Kamilliánus Családunknak, otthon rózsafüzér társulati tag. Családjában aktív kamilliánus, mert Imre fivére súlyos betegséggel született, aki állandó gondozásra szorul. Jucika tehát otthon tanulja meg az evangélium szellemét, amit Szent Kamill olyan csodálatosan mutatott meg az Egyháznak: Jézust ápolni a testvérében.

Jucika ezt komolyan veszi, mert ez a szellem ragyogja be családja minden tagját. Ilyen minőségben vett részt lelkigyakorlatunkon, aminek a témája: A megbocsátás szerepe a gyógyulásban volt. A Miatyánk szövege jelentette a lelkigyakorlat vezérfonalát, minden résztvevőnek a ráeső résszel. Élményeit így foglalja össze:

„Nekem a lelkigyakorlaton az volt az élményem, amikor ki kellett húzni az örzöangyalosdit (minden résztvevő őrzőangyal lett és mindenkinek volt egy védence, akiről gondoskodott). Egy másik szép élmény a mottó kihúzása volt (minden résztvevő egy névjegykártyát visel, amelyen fel van tüntetve a személyes mottója). Az én mottóm Máté 6,13 volt: „és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a Gonosztól”. Még az volt a jó, amikor a Bibliából kellett elmélkedni és Hajnika néni, mint a mesemondó, úgy mesélt nekünk.

Nagyon jó volt, aztán, amikor az erdőbe mentünk, ott olyan sok minden történt. A legérdekesebb a medve-sütés volt (ez főtt puliszkába csomagolt juhtúró, parázson megsütve). Utána ebédeltünk és ezután mindenki szabad volt. Én és Jucika (a barátnőjét is így hívják) elmentünk Bibliát olvasni és énekelni. Ez igazán boldoggá tett engem”.

Hírek:

* Örömmel közöljük, hogy Imakönyvünk szeptember hónapban megérte a második kiadást is. Hála Istennek, hogy sokan szeretik és igénylik. A második kötet gyűjtése folyamatban van.

* szeptemberben felkerestem azon jótevőimet, akik budapesti tanulmányéveim ideje alatt gondoskodtak rólam. Megajándékoztam Imakönyvemmel, amit szeretettel fogadtak. Csanád atya, a budapesti Szikla templom házfőnöke, aki már korábban megkapta az ajándékpéldányt, így nyilatkozott: „átimádkoztam”. Ebben minden benne van.

Érdekes érzés volt átadni az ajándékpéldányt Simon András grafikus művésznek, akinek grafikái díszítik Imakönyvünket. Ő kezébe vette, és miután végiglapozta, megcsókolta azt.