---

               A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

A kiégés/burnout szindróma – Válaszadási és megelőzési stratégiák

Nem sírni, nem kinevetni, hanem megérteni

Egy francia szociológiai tanulmány kimutatta, hogy minden négy betegápolóból egy, érzelmi és szakmai kimerülésben szenved, vagyis jelentős burnout-ban. Ez leginkább a kapcsolatokban mutatkozik meg, mint amilyen az érdektelenség, a távolságtartás, a másik elszemélytelenítése, és elembertelenítése, ami valójában a saját értékrendjének csökkenését és az emberi kapcsolatokban való emberségének elvesztését jelzi (pl. a betegek problémájának leértékelése, elbanalizálása, menekülés a betegekkel való együttléttől, kifogások keresése, ha terápiás, akkor is ...).

Mit tegyünk?

Elismerni a stressz jelenlétét a betegápoló munkakörében, jó dolog, de ez csupán az első lépés. Többről van itt szó, stratégiák összességéről, ahhoz, hogy sikeresen le tudja valaki küzdeni azt a pszichológiai csapdát, amelybe belesétált.

1. Saját személyére koncentráltan, felelősségteljesen dolgozni

A betegápoló megfeledkezhet ugyan arról, hogy test, szellem és lélek egységes egészet alkotnak, és mindhárom összetevőnek megvan a maga igényes szükséglete, de:

- fontos kötelessége: törődnie a saját egészségével;

- fontos észrevennie idejében a stressz jeleit magán, amelyek kiégéshez vezetnek;

- jó baráti kapcsolatokat ápoljon, amelyek segítenek a betegápolónak saját gondolkodásmódja világosabbá tételében;

- elengedhetetlenül szükséges, hogy saját lelkiségével törődjön: milyen lelki erőforrásokkal rendelkezik, mi biztosítja személyes méltóságát, honnan töltekezik fel újra?

Egy kórházlelkész, vagy kórházlelkészi asszisztens esetében kötelező a négyes törvény betartása: imaélet, munka, barátság és szabadidő (szemlélődés).

- a kiégés/burnout tanulságának pozitív értékelése, ami a betegápoló személyes és professzionális fejlődését szolgálja (a tandíj megfizetésének elfogadása alázattal, szégyenérzet és bűntudat nélkül).

Mindenki felelős, azért amivé lett az életben!

2. Ajánlatos munkaterületet és munkastílust változtatni. Itt a lehetőségek arányában lehet változtatni, de mindenekelőtt azt kell megtanulni, hogy a betegápoló „jobban dolgozzon”. Ki kell alakítani annak képességét, hogy kevésbé legyen stresszelhető, ezt meg lehet tanulni, hátrányok nélkül!

Fontos tényező a munkakörülmény. Meg kell találni a módját, hogy munka és otthon kellőképpen legyenek szétválasztva egymástól, a betegápoló ne vigye át egyik oldalról a másikra a bajokat, fokozva ezzel a feszültséget a maga és környezete számára. Meg kell húzni a határokat és kialakítani egy személyes gazdag életet. Itt felteheti mindenki magának a kérdést: ki vagyok a beosztásomon kívül? Életem sokkal gazdagabb, mint szakmai szerepem, tehát nem csupán a szakmai énem a fontos, hanem az emberi oldalam is!

Megelőzni tehát a kiégést, a betegápolónak azt jelenti, hogy komolyan dolgozzon személyes identitásán, ideáljain, az elvárásokon és kérdéseken, amire mások választ várnak tőle, vagy melyeket a betegápoló feltesz magának és megkérdez hivatásától. Ezért nagyon fontos figyelni arra, hogy mások mit várnak el a betegápolótól, de ugyanakkor arra is, hogy ő mit vár el saját magától? Ezen a ponton fontos azzal foglalkozni, hogy a betegápoló minél jobban megismerje önmagát és tanulja meg tiszteletben tartani a saját személyiségét, ahol a lenni elsőrendűbb, a tenni-nél!

3. A személyközi kapcsolatok figyelembevétele. A betegekkel való kapcsolatok képezik a kiégés/burnout legfontosabb forrásait. El kell tudni érni, hogy ezek váljanak az erő forrásaivá. Ezért minden lehetséges alkalmat meg kell ragadni a szintben maradáshoz: szabályos időközökben találkozni, közösen megbeszélni a nehézségeket és örömeket, kicserélni a személyes tapasztalatokat, mint amilyenek az érzések és a védekezési mechanizmusok. Ha ez sikerül, a betegápoló elérheti, hogy objektíven, de nem kívülállóként lássa a betegápolást, egységesen, ahol viszont ő maga is betölt egy jelentős feladatkört, annak szerves részét képezi.

Egy osztályon belül, ahol az ápoló személyek rendszeresen összeülnek ilyen megbeszélésekre, jelentősen csökken a kiégés jelensége, érezni lehet azt az egészséges légkört, amit a betegápolóknak kell megteremteni úgy a betegek gyógyulása, mint saját egészségük megőrzése érdekében.

Fel kell térképezni ugyanakkor minden betegápolónak a saját magánéletét is, hogy hol vannak gyenge pontok, azokat kezelésbe venni, nem hagyni eluralkodni, elfajulni.

Egy fontos probléma a kiégés megelőzésében és megoldásában, a vezetőségre hárul. Ők vannak arra hívatva, hogy megteremtsék beosztottjaik számára a jó munkavégzés fizikai és lelki megfelelőségét. Az ő képzésük is elengedhetetlen. Sokszor éppen ők az elsők, akik kiábrándultak, apatikusak, kiégettek..., megakadályozzák a változás lehetőségét..., így fenntartják saját kiégettségüket.

Együtt dolgozni tehát olyan erőforrást jelent, amelyben erőt kap a betegápoló, egymás képességeinek elismerése felbátorítja, sikerélményhez vezet és az állandó pozitív impulzusok, megóvják a kiégéstől, vagy legalábbis lelassítják a folyamatot.

Híreink:

* Megköszönöm Maredl F. Pirchernek munkánk megsegítése érdekében ajándékozott új számítógépet, amely immár lehetővé tette az Internethez való csatlakozásunkat is. Üzenetünk így eljut Dél-Koreába is, ahová mostanáig nem érkezett meg;

* Hálás szívvel köszönjük a Hargita Kulturális Központnak az Imakönyvünk kiadásához nyújtott anyagi segítségét;

* aug. 14 – 17 között a csíkszeredai Világi Kamilliánus Család megtartja szokásos évi lelkigyakorlatát a lenti címen. A lelkigyakorlat témája A megbocsátás szerepe a gyógyulásban.

* tovább folytatódnak a gyűjtési munkák Imakönyvünk második kötetéhez. Ha valakinek olyan kincse van, amit szívesen közzé tenne, ajándékát szeretettel fogadjuk;

* mindenkinek megköszönjük az újabb babaholmi adományokat;