---

               A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

A kiégés/burnout szindróma - Önvédelmi mechanizmus

Christina Maslach volt az első pszichológus, aki módszeresen elemezte a kiégés jelenségét. Megállapította, hogy ez a jelenség a segítő személy, és a segítségre szoruló személy között létrejövő szociális kapcsolat okozta, stressz helyzetéből származik. Olyan kapcsolatról van szó, amelyben a segítséget nyújtó személynél érzelmi kiürülés következik be, elszemélytelenedés érzése alakul ki és a saját hivatásával szembeni meg nem felelősség kétségbeejtő tudata válik nyilvánvalóvá. Ez a három lépés egymást követi a kiégés szindrómájának kialakulásában:

1. Az érzelmi kiürülés, a szindróma kialakulásának kiindulópontja: érzelmi (emocionális) és személyes forrásainak kiapadása és az azt követő benyomás, hogy pszichológiailag már nincs mit felajánlani másoknak. Az érzelmi túlterheltség és annak következménye a kiüresedés képezi a kiégés szindrómájának központi kérdését. Ez az ellenőrizetlen beavatkozás (a segített érzelmi világába) és a tarthatatlan érzelmi feszültség eredménye. A betegápoló legyőzöttnek, elhasználódottnak, kimerültnek érzi magát. Érzelmi forrásai kiapadtak és nincs honnan újból feltölteni azokat. Az állandó, krónikus kapcsolatok, amelyben égető emóciókkal kell megküzdenie és az a feszültség, hogy állandóan ellenőriznie kell szavait és érzelmeit, kimerítik, a szó szoros értelmében kiégetik. Nem tud már semmit nyújtani másoknak, mert egyszerűen érzi, hogy nincs miből adnia.

Hogy megszabaduljon ettől a kellemetlen érzéstől, nincs más hátra, mint "megszakítani" másokkal a kapcsolatot, visszavonulni a másokkal való kötelezettségek feladatától. Ezzel ugyanakkor a betegekkel való kapcsolat is rövidre záródik: kialakul benne az a gondolkodásmód, miszerint a betegeket "kategóriák" szerint, osztályozza, és nem személy szerint. Az ágyak száma és a betegségek típusai nem járnak emóciókkal. Ílymódon sikerül egy kis távolságot tartani önmaga és azon kapcsolatok között, amelyek egyre több érzelmi befektetést igényelnek. Ez a magatartásforma az a védekezési mechanizmus, amely kívül esik az érintett betegápoló tudomásán.

2. Elszemélytelenedés. A távolságtartás növekedésével teret hódít a hideg érdektelenség mások szükségletei és érzelmei iránt. Elérkeztünk a kapcsolatok elszemélytelenedéséhez. Ez olyan magatartásformák összessége, amelyre a negatív hozzá­állás, a távolságtartás, az "eltárgyiasítás", a cinizmus, a segítségre váró személyekkel szembeni ellenségeskedés a jellemző, ami különbözőképpen nyilvánul meg. Lehet befeketítő, megrágalmazó, hibáztató, ha a dolgok nem mennek jól, a jólneveltség visszautasítása a betegekkel szemben, kéréseik elhanyagolása, a segítség elodázása, a gondozás vagy a személyes szükségletek segítésének elkerülése. Megszaporodnak az olyan pillanatok, amikor azt kívánja, hogy az emberek tűnjenek el az életéből, előfordul, hogy kiutál másokat a szó szoros értelmében.

Ellentmondásos alapon, de maga a betegápoló szerkezet a beteg emberekről, negatív képet nyújt: a betegápolónak mindig a gyenge oldalakra, a bajokra, zavarokra kell összpontosí­tania, a problémákra, a betegségekre, azt kell szem előtt tartania, ami általában nem megy jól, és hosszútávon mindezek meghatározzák és uralják a betegápolás területét. Nagyon sokszor hiányoznak a pozitív visszajelzések/feed-back, az elvégzett munka értékeléseként, különösen, ha egy bizonyos típusú betegről van szó.

Az elszemélytelenedés kettős irányban működik: egyrészt a betegápoló felöl érkezik, másrészt, a beteg felöl a betegápolóval szemben, érvényesül. A tartós személytelen kapcsolat végül elvezet az el-embertelenedéshez beteg és ápolója között, ami viszont mindkettőt érinti, de az egész osztályt befolyásolja, és sajnos kijut a kórházból a társadalomba is.

3. Immár elérkeztünk a csökkent munkavégzés érzéséhez, a munkában való meg nem feleléshez, ami erős krízishelyzetbe hozza a betegápoló személyes identitását. A krízishelyzet ugyanakkor megtalálja a maga táptalaját az önértékelés lecsökkenésében és a sikerélmény igényének elvesztésében is. Bűntudat ébred amiatt, hogy nem tud eleget tenni vállalt kötelezettségének, és erősen megkérdőjeleződik a hivatás választásának helyessége. Eluralkodik a csődbe jutás érzése, ami tovább gyűrűzik, és gyökeret ver abban a tudatban, hogy a betegápoló meggyőződése lesz pályatévesztésének gondolata.

Az önbecsülés szétmorzsolódásával beteszi a lábát a depresszió. Ilyenkor néhányan tanácsot, vagy kezelést kérnek abban a hiszemben, hogy a probléma "személyes" jellegű. Mások olyan munkahelyet próbálnak keresni, ahol "nincs dolguk emberekkel", vagy hobbykba menekülnek, alkoholba, vagy a pénz-istenébe fojtják bánatukat. Mások egyszerűen tovább vegetálnak eben az áldatlan állapotban.

Leküzdeni az erőszakot lelkigondozással

A düsseldorfi székhelyű Interkulturális Lelkigondozói és Tanácsadási Testület (Society for Intercultural Pastoral Care and Counselling - SIPCC) szervezésében került sor június 16-20 között a Hol van a te atyádfia című értekezletre, a Bethlen Kata Diakónia Központban Kolozsváron.

A konferencia alcíme: Az erőszak leküzdése a családban, egyházban és a társadalomban tanácskozás és felvigyázás által. Az értekezlet főszervezője, a SIPCC 1995-ben alakult, Németországban bejegyzett társaság, amelynek jelenleg több mint 140 tagja van mintegy 30 országból, és amelynek elnöke Helmut Weiss Düsseldorfban élő lelkipásztor. Kétévente szervezett konferenciájukon összejönnek a világ különböző részeiről azok a lelkigondozással foglalkozó emberek, akik ezt a munkát hivatásszerűen végzik. A jelenlegi összejövetel célja: megismerni egymást, ezáltal megérteni a másikat, ugyanakkor megérteni a kisebbségben lévő egyházak helyzetét, előmozdítani egymás megértését. A SIPCC nemzetközi elnöksége kapcsolatot tart az Egyházak Világtanácsával, az Evangélikus, valamint a Református Világszövetséggel (...).

A konferencián jelen volt és előadást tartott többek között dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke, dr. Bakó Mária Hajnalka kórház lelkészi asszisztens Csíkszeredából, Balázs Mónika pszichológus, Kolozsvárról, Gyalai István grafikus Bécsböl (...).