---

                A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

Kórházpasztoráció – az imaóra programja

Amint már említettük, a kórházi imaórák nem kápolnában, nem templomban zajlanak, hanem valamelyik ebédlőben. A Régi kórházban, a hallban tartom, amely egyúttal ebédlő is, a Nagykórházban, pedig a III. emelet ebédlőjében. Az időpontokat az illető osztályok főasszisztenseivel egyeztettük, még pasztorációs munkánk kezdetén.

Az ebédlőben a betegek az asztalok mellett foglalnak helyet. Nekem minden ebédlőben megvan a magam helye, az ajtóval szemben, ahonnan mindenkit láthatok, és ahol engem is mindenki a legjobban láthat, ezzel is családiasabbá téve az együttlétet.

Asztalomra mindig teszek egy égő gyertyát, ez jelzi úgy a jelenlévőknek, mint a látogatóknak, hogy szent cselekmény zajlik a helyiségben. Néha előfordul, hogy mezei virágot viszek, vagy a betegek hoznak virágot az asztalra.

Általában pontosan kezdjük az imaórákat, a betegek is ehhez tartják magukat. A „beharangszó” egy csíksomlyói búcsús ének, rendszerint a „Nyíljon ki szívetekben az örömvirág”, az idei pünkösdi búcsú kezdőéneke is ez volt több százezer emberrel. Amíg elénekljük a bevezető éneket, a betegek elhelyezkednek a székeken, megszűnik a zaj és ráhangolódnak az Istennek szentelt időre. A kezdőének keresztvetéssel kezdődik, a legegyszerűbb imánkkal, amely a Szentháromság jelenlétével tölt el.

A kezdőének után mindenkit köszöntök, majd felolvasom az Útitársból a napi tanítást. Az Útitárs az év minden napján bemutatja a nap szentjeit, követésre méltó személyiségeit és egy tanítást ad, amiből erőt meríthetünk szenvedésben és örömünkben egyaránt. Ez a tanítás, fogódzó is egyben, útmutató az élet nehezebb útvesztőiben való tájékozódáshoz. Sokszor a betegek, főképp a lelkileg nyitottabbak leírják a tanítás szövegét, hogy későbbi időkre is megmaradjon nekik segítségképpen.

A tanítás után megkérdem a betegeket, hogy van-e valakinek névnapja, születésnapja, házassági évfordulója, vagy valamilyen más ünnepe, hogy köszöntsük. Ha van ilyen, ez ünnepi pillanat, bensőséges, családi. Nem ritkán a legszínesebb helyzetek alakulnak ki, előkerülnek a rejtett örömök, a szív belső titkaiból. Ezeket együtt ünnepeljük, kérjük rájuk az Isten áldását. Az ünnepeltet egy énekkel köszöntjük, amit ő választ az énekes füzetből, ami növeli az ünnep hangulatát. Ha több ünneplő beteg van, előfordul, hogy mindenkit külön köszöntünk énekkel, ha ezt kívánja. Minden ünnepeltet megajándékozok egy szentképpel, amit örömmel fogadnak

Az is előfordul, hogy valaki gyászol. Ebben az esetben, gyászában veszünk részt, vigasztaljuk, és elvesztett szerettéről emlékezünk meg. (folytatjuk).

Szent Kamill nyomában

A Kamilliánus Rend idén, július 14-én ünnepelte Szent Kamill halálának 390-ik évfordulóját. Néhányunknak megadatott az a rendkívüli kegyelem, hogy nyomába szegődjünk, és együtt ünnepeljünk a Szent ránk hagyományozott ereklyéivel, bejárjuk azokat az utakat, amelyeken Ő is megfordult. Július1-25 között, köszönet érte a Jó Istennek és minden jótevőnknek, zarándokúton voltunk a helyi TV „Csíki harangszó” műsorának szerkesztőivel.

Első állomásunk a Bécs melletti Streifingben volt, ahol részt vettünk egy székely kapu felállításának ünnepségén. Itt betekintést nyerhettünk az ausztriai magyarok életébe, magyarságuk megőrzése érdekében folytatott áldozatukba. Innen Padovába mentünk, ahol Szent Antalt köszöntöttük. Most Őt otthonában köszöntöttük, ereklyéinek csíksomlyói látogatása után.

Innen Bucchianicoba vitt utunk, a Szent Kamill szülővárosába. Az ünnepségek itt voltak megszervezve a legnagyobb mértékben, részt vehettünk az előkészítés örömeiben. Elhozták Rómából a Szent szívét, amely itt látott napvilágot, és a Keresztrefeszítettjét, aki bátorította látomásban, hogy megalapítsa a Betegek Szolgáinak Rendjét. Itt találkozhattam az általam négy évvel ezelőtt alapított Világi Kamilliánus Családdal, megismerhettem új tagjait. Boldogsággal töltött el újra, itthon lenni enyéimmel. Egy szent nyomdokába lépni magasztos feladat, megtelni azzal a lelkülettel, amit ő kapott a Mindenhatótól, belélegezni ugyanazt a levegőt, amely őt is éltette, azok közt az égig érő hegyek között, ahonnan „már csak egy lépésre lakik a Jó Isten”, belátni azokat a mélységes völgyeket, amelyeket ő is látott, megmászni azokat a magasságokat, amelyekre ő is felkapaszkodott, és ha van bátorságunk kimondani azt is, hogy törekedni arra a szeretetszolgálatra, amely őt is vezérelte életén keresztül.

Bucchianicoból Az Abbruzzo-i hegyek közé zarándokoltunk, innen meglátogattuk a felénk is ismert és tisztelt Pompei-i szentélyt, majd utunk Rómába, az örök városba vitt.

Itt lehetőségünk volt az apostol fejedelmek előtt leróni tiszteletünket, meglátogatni a nagy bazilikákat, Róma látnivalóit. Nagy örömmel töltött el, a „Róma szentélye”, ahogyan II János Pál Pápa nevezte, a Divino Amore/ Isteni Szeretet kegyhelyén megtalálni a Csíksomlyói Szűzanya kegyképét, amit három évvel ezelőtt adtam át az ottani állandó kiállítás számára.

A legnagyobb ajándék számomra az volt, hogy július 14-én, Szent Kamill halálának 390-ik évfordulójának napján abban a helyiségben tartózkodhattam, amelyben ő meghalt. Akkor betegszoba volt, ma a Kamilliánus Rend legtiszteletreméltóbb kápolnája a római anyaházban.

Rómából az utunk Szent Ferenc városába, Assisibe vitt, akitől Szent Kamill is ihletődött, majd Verona következett, a Kamilliánus Rend legnagyobb provinciájának székhelye, ahol a betegápolás pasztorációs központjában tapasztalhattuk vendégszeretetüket.

Utolsó olaszországi állomásunk Bolzano volt, a „Szent Rafael” Vakok Központjában, az első európai Világi Kamilliánus Családnál. Az alapítónő, Mariedl F. Pircher édesanyai szeretettel fogadott. Hálás voltam a Mindenhatónak, mert megérinthette autónkat, amelyet ő szerzett meg nekünk. Innen meglátogattuk Tirolt, Meranot, Bressanonet és Novacellat, ahol a Luther Márton Bibliáját őrzik. Utolsó kegyhelyünk Mariazell volt, barátaink Wells-i vendégszeretete után. Zarándokutunk utolsó állomása a budapesti Sziklatemplom volt, ahonnan minden utamra indulok és ahova minden utamról megérkezem.

Hírek:

* június 19-én Dr Anton Gots atyával találkoztunk, aki Marosszentgyörgyre látogatott, a Ft. Baricz Lajos, az erdélyi Világi Kamilliánus Családok új elnöke beiktatásának ünnepére.   

* július 12-15 között tartjuk a csíkszeredai kamilliánus lelkigyakorlatot.