---

               A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

Kórházpasztoráció

 Már régen nem adtunk hírt arról, hogy miként is zajlik a kórházpasztoráció a csíkszeredai kórházakban. Isten kegyelméből immár a negyedik éve, hogy elkezdtük a kórházi betegek rendszeres ápolását. A három belvárosi kórházban kb. ezer ágy van, amit ketten látunk el a kolléganőmmel, Nagy György Enikő Zelma szociális testvérrel. Miénk az evangelizáció feladata, teológiai és lélektani ismereteink alapján. Kórházlelkészünk Szakács Lajos, a szentségekkel látja el a betegeket.

Három és fél év tapasztalata alapján szívesen mondom el, hogy orvosainkkal, valamint az ápoló személyzettel szép közreműködést mondhatunk magunkénak a betegek gyógyulása érdekében. Betegeinkkel kialakult egy személyes kapcsolat, amire mindenki számít. A betegek gyakran kifejezik igényüket a lélek táplálása iránt.

Én, hetente két alkalommal tudok ugyanazzal a beteg-csoporttal találkozni és együtt imádkozni. Egy-egy imaóra másfél órát vesz igénybe, most is, mint ahogy az, az elején kialakult. Ennyit igényel a betegek többsége.

Az imaóra előtt meglátogatom a betegeket, elbeszélgetek velük, akit lehet, meghívok imádkozni. Nem tud mindenki eljönni, mert a kardiológia betegei között sokan vannak, akik nem bírnak felkelni, vagy csak néhány lépést szabad megtenniük naponta. Ilyenkor kiegyezünk: amit az orvos mondott, azt betartjuk, magyarán, szót fogadunk az orvosnak. Alapelvem az, hogy a kórházban az orvos a házigazda, és ezt az elvet betegeimmel együtt gyakoroljuk.

Imaóra után azokat a betegeimet szoktam felkeresni, akikkel személyes beszélgetést kell folytatnom, akik segítséget kértek gondjaik, bajaik megoldására, vagy legalább megpróbálunk valamilyen megoldást találni. Ezek a pasztorációs segítő-beszélgetések a legszínesebb élethelyzeteket tárják fel. Sok betegség gyökere azokban a bajokban rejlik, amiről nem minden esetben van tudomása a betegnek, de talán szerencse, mert azt is meg kell tanulni, hogy hogyan kezeljük jól őket. A bajok feltárása a legnehezebb feladat. Ezt mindig együtt tesszük meg a beteggel.

Az imaóra önmagában kegyelem. Van benne valami megfoghatatlan, emberfeletti titok, szépség. A programunk ki van függesztve az ebédlő falára, az eltelt három és fél év alatt nem változott. Ez stabilitást jelent a betegek számára, mert aki visszakerül a kórházba, az eleve alkalmazkodik a már ismert lehetőséghez. Az ilyen betegek előre tudják, hogy melyik osztályon mikor kapcsolódhatnak bele a közös imádságba. Elég, ha meghallják az énekszót, és járóképesek, máris jönnek a hang irányába (folytatjuk).

„Camillian Task Force”

Bemutatkozik Francis Scott Binet, orvos és kamilliánus pap egyszemélyben:

A Camillian Task Force szerzetesek és világi hívők közösségéből álló csoport, akik arra hivatottak, hogy a természeti katasztrófák és az ember által előidézett tragédiák ártatlanul szenvedő áldozatainak segítséget nyújtsanak. A Kamilliánus Rend Észak-amerikai provinciája támogatja törekvésiben, tervei megvalósításában, valamint a Rend Generálisa, Frank Monks atya.

Scott atya, aki amerikai állampolgár, a római Camillianum egykori diákja orvosként és papként szolgálja a földrengések, árvizek, háborúk és etnikai zavargások sújtotta vidékek lakóit, a szenvedők testi-lelki bajaira siet vigasztalást, gyógyulást hozni. Missziós útjának különböző állomásairól tudósít, így gyakorlatilag nyomon lehet követni, hogy mikor, hol tevékenykedik a világban.

Már első levelében imáinkat kérte, így születhetett meg egy csodálatos felfedezés:

A Fülöp szigetekre ment misszióba 2004 januárjában. Innen Indonéziába ment, a pápuák földjére, a földrengés sújtotta területekre, embereket menteni. Valami megrendült bennem, amikor jelentéséből kiderült, hogy se telefon, se rádió összeköttetése sincs a saját püspökével. Kis Szent Teréz jutott eszembe, és hozzá fordultam segítségért, az ő pártfogását kértem erre a bátor misszionáriusra. Betegeimmel a kórházakban imádkoztunk érte, és együtt felajánltuk Kis Szent Teréznek.

Megírtam Francis Scottnak, hogy Szent Kamillon kívül kinek ajánltuk oltalmába, és március másodikán érkezett a válasz, hogy a Camillian Task Force társpatrónusa éppen a Lisieux-i kis Szent Teréz, a nagy Szent Kamill oldalán.

 Hírek:

* 2004 május 29 Pünkösdszombat: Idén is, a csíksomlyói búcsúra érkezők megszámlálhatatlan tömege érkezett. Az ünnepi szentmisét Magyarország Prímása, Dr. Erdő Péter, volt tanárom celebrálta. Két nagyon fontos dolgot közölt: a Szentatya saját kezű levelét, amelyben köszönti a zarándokokat, és a „székely rózsafüzért”, a világosság titkainak elődjét, amit a székelyföldön már 50 évvel ezelőtt végeztek. A Szent Ágoston plébániára, Budapestről, a Vizafogó-i plébániáról érkezett zarándokokból négy személyt Isten kegyelméből vendégül láthattunk otthonunkban.

* Június 2, Gyermeknap a kórházban: A „Kéknefelejcs Egyesület” nevében hálás szívvel köszönöm azokat az adományokat, amelyekkel enyhíthettük a kis szenvedők szomorúságát a Megyei Nagykórház gyermek-osztályán: A „Hargita Nőegylet” 35 darab banánt vásárolt, 37 meséskönyvet és 29 folyóiratot ajándékozott. A Caritas csíkszeredai kirendeltsége 40 különféle gyermekruhát és 87 játékot adományozott. A Herbalife vezetői 100 csomag, különböző édességgel kedveskedtek. A Kéknefelejcs Egyesület 11 darab, fehér flanelből készült gyermekruhát varratott. Mindenkinek szívből köszönök minden áldozatát!

* június 25: kamilliánus találkozó a Megyei Nagykórházban délután 6 órától, a III. emelet ebédlőjében.