---

                A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

2004 Karácsony

Széleskörű, hosszas és lázas készülődés előzte meg az idei karácsonyi ünnepekre való felkészüléseket. Lelkiekben, anyagiakban, szeretetszolgálatban egyaránt gazdag Karácsonyt mondhatunk a magunkénak. Ilyenkor nem könnyű eldönteni, hogy ki kit ajándékozott meg igazán, mert az ajándékozás olyan játék, melyben minél többet ad valaki, annál többet kap vissza.

Idén gazdagabbak voltunk, ugyanis a kórházban a gyerekeken és szülészeten kívül, akiket mindig meg tudunk ajándékozni, sikerült minden betegemet megörvendeztetni valamivel.

Az előkészítés munkái olyanok voltak számomra, mint egy nagy utazásra való felkészülés: sokmindent be kellett csomagolni, és nem maradhatott ki semmi a batyuból, mert minden korosztály jelen volt a „nagy családban”.

Az ajándékozás több rendben történt, mert egyszerűen nem lehetett időben lebonyolítani egyetlen alkalommal.

Az első ajándék-rakomány a csíkszeredai Caritastól kapott élelmiszer volt a kórházi gyerekek számára. Majd családjainkat látogattuk meg ugyancsak a Caritastól kapott élelmiszerrel.

December 23-án, csütörtökön volt a kórházi betegek „Karácsonya”. 80 darab gyümölcsöt, narancsot, mandarint és banánt festettem ki, mindenikre egy-egy mosolygó arcot rajzolva.

Délután, a szokott imaprogram keretében a Régi Kórház betegeinek sikerült örömet szerezni: gyertyafényben karácsonyi zenét hallgattunk kazettáról. Közben gyóntatás volt. Egy asztalra kifestett gyümölcsöt, szaloncukrot, kekszet, raktam, ahonnan minden beteget megkínálhattam. A súlyos betegeknek bevittem a kórterembe. A meghatottság, a szemekben csillogó könnycseppek igazi betlehemi légkört varázsoltak a szenvedő arcokra, amelyen átragyogott a Megváltó születésének fénye, az Élet ígéretének reménye.

Este 6 órától következett a Nagykórház lakóinak felkeresése. Először átadtuk az osztálynak a rosenheimi Nőszövetség, a csíkszeredai Hargita Nőegylet és Caritas, valamint barátainktól származó ajándékokat: pelenkát, babaápolószereket, kekszet, gyümölcsöt.

Ünnepünk koronáját Antal Imre és Ágnes, Csíkszeredából elszármazott, Bécsben élő barátaink karácsonyi éneke és zenéje (citera, mandolin) jelentette.  Elsőként a gyerekeket köszöntöttük. Miközben ők énekeltek, munkatársaimmal ajándékokat osztottunk szét köztük, kifestett gyümölcsöt, szaloncukrot, kekszet, csokit, játékot, kinek-kinek tetszése szerint, amit választott kosarainkból. Az ünnep hangulatát emelte, hogy a szolgálatos ápolókkal együtt kiságyukból kivittünk az ünneplés színterére egy-egy karonűlő gyermeket, akik látható jelét adták a közös ünneplés örömének.

Ezután a szülészetre mentünk. A folyosó halljában állították fel hangszereiket, hogy mindenünnen jól hallható legyen az ének és kísérete. A kismamák meglepődve jöttek ki a folyosóra, meghatottan hallgatták az „anya és gyermeke” legszentebb ünnepének dicséretét. Könnyezve-nevetve fogadták a nekik kijáró tiszteletet, miközben válogattak ajándékaink bőségéből. Az egyik szülés előtt álló kismama egy összeölelkezett maci-párost választott, ami a kosár fülére volt felfogva. Tréfásan megjegyeztem neki, hogy azok „ikrek”, amire egy váratlan „jaj” tört fel szívéből, de azért nem cserélte vissza az ajándékot.

Innen a kardiológiára mentünk. A csodálatos ének és zene hallatára a betegek és ápolóik itt is kijöttek a folyósóra. Amíg munkatársaim őket látták el ajándékaikkal, én végigjártam azokat a betegeket, akik nem kelhettek fel, megvigasztalva és magajándékozva őket is.

Majd végigjártuk a kórház minden emeletét, minden beteghez elvittük Karácsony újrateremtő és éltető üzenetét. A betegek és ápolók mindenhol nagy tisztelettel és örömmel fogadtak, belekapcsolódtak ünnepünkbe, osztoztak örömünkben. Néhány beteg, aki bírta az út fáradalmát, elkísért mindenübe, mert nem tudtak betelni a csodálattal, ami ezt az estét beragyogta.

Családjaink felkeresése a rosenheimi Nőszövetség ajándékával, Karácsony utánra maradt.

A folyamatos ajándékozás szülte meg azt a szép gondolatot, hogy addig tart az ünnep, amíg ünnepelünk, hiszen még tart az édességből, gyümölcsből, kekszből, játékból, ami hosszúra nyújtotta az ünnepet.

Hálás szívvel mondok köszönetet minden jótevőnknek, aki munkájával, erkölcsi és anyagi hozzájárulásával örömet szerzett Karácsony ünnepén a gyerekeknek, betegeknek, a magányosoknak, a szomorkodóknak, a szükséget szenvedőknek. Isten legyen hozzuk is nagylelkű, amint ők is azok voltak tehetségük, segítőkészségük, jóságuk szerint.

Éltető jókívánságok:

Angelo Brusco, az előző Kamilliánus Generális atya, volt tanárom: „Jó apostoli munkát! Az Úr áldja meg és tegye gyümölcsözővé fáradozásaidat…”

Calisto Vendrame, volt tanárom, volt Generális atya: „Jézus fénye mindig világítsa meg a Krisztusban és Kamillban szeretett húgomat…”

Pietro Magliozzi, orvos és pap egyszemélyben, volt osztálytársam, aki jelenleg misszióban van Chile-ben: „Boldog Karácsonyt neked, és az egész kiszélesedett családodnak…”

Csúcs Mária és Péter, a „Csíki Harangszó” szerkesztői: „Köszi, Köszi, Köszi! Nagy szeretettel gondolunk rátok mi is, és egyben kívánunk égi-földi jókban, szakmai és magánsikerekben egyaránt gazdag, Isten áldotta Új Esztendőt! Jézuska vigyázzon rátok az Új évben is! És abban a bizonyos évzáró pillanatban gondoljatok vissza szeretettel az együtt töltött csodálatos olaszországi napokra, amik talán a legszebbek voltak ebben a sonyorúra sikeredett, szenvedésekkel púpozott 2004-es évben. Mi is ezt tesszük és 2004-gyel kapcsolatosan mindig erre fogunk emlékezni. Istennek hála és köszönet nektek is, hogy ezeket a kegyelmeket és csodálatos élményeket megkaphattuk Tőle, a ti segítségetekkel! Ezekkel a gondolatokkal még egyszer BÚÉK! ...”

Mariedl F. Pircher, a bolzanói „San Raphael”, Vakok Központjának alapítónője: “Még egyszer sok, sok szerencsét ebben az Új Esztendőben. Kívánom mindazt, amire szükséged van: hogy megvalósuljanak álmaid, és hogy az Úr elkísérjen mindig egy ragyogó csillaggal, egy őrzőangyallal! Jó egészséget és jó barátokat, akkor is, amikor neked van szükséged rájuk! Jó szerencsét minden dolgodban, amellyel találkozni fogsz az év folyamán...”

Gecse Attila, miskolci református kórházlelkész, szupervizor: „Sok szeretettel kívánok Neked Istentől áldott, békés Új Esztendőt és sok erőt a szolgálataidhoz...”

Darvas Kozma József,  plébános-esperes, a Csíkszeredai betegpasztoráció koordinátora: „A betlehemi Kisded adja meg azt, mi a benső békénkhez leginkább szükséges…”

Dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári egyházmegye érseke: „Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott Új Esztendőt kívánok! Testvéri szeretettel…”