Kamilliánus Család Üzenete

Az „én Kamillom”

A Gondviselés úgy hozta, hogy 1998-ban egy Kamill nevű gyermeket bízott rám a Jó Isten, hogy nevelgessem, és én is fejlődjem vele. Abban az időben megtört, elesett állapotban voltam és egyszeriben mintha Cirenei Simon talált volna reám, hogy felemeljen, és a remény megtestesítőjeként Szent Kamill életpéldájára biztatott. Bár még nagyon kicsi volt számomra a gyermek, de örömmel fogadtam és Isten házában fogadalmat téve, átvettem, és nevelgettem magamban. Az első évben úgy éreztem, ki kell vinnem az utcára, hogy mindenkinek megmutassam. A bennem lévő kegyelem kiabált ki belőlem. De nagyon kevesen voltak kíváncsiak rá. Mintha megszólalt volna egy hang a lelkemben: otthon neveljed! A közmondás is ezt tartja: az otthoni hét év jó nevelése mindennél a legfontosabb.

Hogy helyesen neveljem, útmutatóul a Szentírást olvasgattam, lelkigyakorlatos felkészítőkre jártam. Máté 10, 40 szavaitól kaptam az első biztatást: „Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött”. És a kis Kamill nőtt. A sírós, nyűgös, beteges, sok fehér éjszakát adó gyermek nem kis gondot okozott, de a jó bába, a Szűzanya mindig segített, hogy a problémák megoldódjanak. Ahogy a kis Kamill nőtt, kérdezősködve, számon kérve, de szeretetet, vigasztalást is adva, én, mint jó anya, példákat olvastam fel a Szentírásból, a legnagyobb szigor betartásával, számon kértem minden cselekedetét, amire bizony, meg is válaszolt. Hogy értehetőbb legyek, néhány történettel igazolnám: Az én Kamillom nagyon megbántott. Követeltem tőle, hogy térdeljen le és kérjen bocsánatot, ahogy az felénk szokás a gyerekekkel. Rám nézett nagy alázatosan, és azt mondta: Előbb kérjél te! Szégyelltem magam, mert a bocsánatkérésre még nem tanítottam volt meg…

Egy alkalommal számon kértem tőle, hogy már kezdett értelmes lenni, valamilyen érdemszerzéssel hozzájárulhatna családunk lelki gazdagodásához, mire azt válaszolta: Nem olvastad, hogy nem a gyermekek kell szüleiknek érdemet szerezzenek, hanem a szülők gyermekeiknek! Az emberek tekintetéből kiolvasva a közönyt, a reménytelen panaszkodást, a bizalmatlanságot, sokszor elbizonytalanodtam és aggodalommal beszéltem Kamillomnak, hogy vajon lesz-e erőm szeretetben felnevelni őt. Válaszolt is azonnal: Nem te olvastad, Szent Jánostól, hogy „A szeretetben nincs félelem”? (1 Jn, 4, 18).

Történt, hogy mindenféle elfoglaltságomra, rossz közérzetemre hivatkozva, néha elodáztam édesanyám, és más betegek látogatását, a nagyböjti keresztút felolvasását nekik, szinte kiabált reám: Nem Timóteusnál olvastad, hogy: „Aki pedig övéinek, főképp házanépének nem viseli gondját, megtagadta hitét, s rosszabb a hitetlennél” (1 Tim, 5, 8).

Igen, ilyen számonkérő az én Kamillom. Mit tehettem volna, fogtam a kezét és mentünk tovább.

Mert tudjanak róla, hogy az én Kamillom nagyon szeret beteget látogatni, ott nem nyavalyog, nem türelmetlen, ráérez arra, hogyan vigasztaljon. A betegekkel együtt beszélgetünk a születendő, a Golgotát járó Jézusról, a betegek szentségének gyógyító erejéről, és hazafelé menet mintha a fellegekben járnánk, a boldogságtól, hogy sikerült, ha csak egy néhány percre is örömet szerezni. De megeshet, hogy szeretetszolgálatunk, tenni akarásunk kudarcot vall. Ilyenkor pedig figyelmeztet az én Kamillom, hogy ennek a küldetésnek nincs szüksége emberi elismerésre, nekünk kell imádkozni az ő megigazulásukért. Igen, az én Kamillom tud imádkozni, nem szívesen marad el a szentmisékről, de még a csütörtöki imaórákról sem. Az én Kamillom zarándoklatokra is elkísér és segít cipelni a sokzsebes hátizsákomat, amit ajándékként viszek a kereszt tövébe. Minden nap tanít valamire az én Kamillom, és már hét éves. Úgy gondoltam, ideje beíratnom az iskolába, és vele együtt újratanulnom A-tól Z-ig az ABC-t, hogy sok kegyelmet gyűjtve, áldott emberként, áldássá lehessek embertársaim számára.

Szerető Édesanyám, Mária, mindent megbocsátó Testvérem, Jézus, szeretett családom, lelkiatyám, és ti keresztény testvéreim, kérlek, segítsetek nekem, Isten dicsőségére, mindannyiunk üdvére felnevelni ezt a gyermeket! (Kristály Annuska, Csíkszentdomokos)

Dobos Rózsika

Egy olyan kamilliánus családtagunkról van szó, akiről régen írtunk, 1998-ban, és akiről most újra örömmel írhatunk. Rózsika mindig vallotta magáról, hogy a Szent Kamill lelkisége szerint él és cselekszik, ízig-vérig kamilliánus, noha nem járt el találkozóinkra. Soha nem keresett meg, kapcsolatunk úgy tudott fennmaradni, ha felkerestem otthonában, vagy ha az utcán véletlenül összefutottunk. Azt gondolhatná valaki, hogy így nem lehet megmaradni egy Kamilliánus Családban. Rózsika egy nagyon fontos dolgot bizonyít: tetteink tesznek családtaggá.

1994 őszén, amikor nekem Rómába kellett menni tanulmányaim elvégzésére, ő folytatta tovább évekig az általam megkezdett önkéntes kórházlátogatást. Majd elindította szülőfalujában, Csíkszenttamáson a Nőegylet munkáját, ami elsősorban az idős betegek szolgálatát célozta. Ezután nekiláttak a ”Szent Anna” Öregotthon elkészítésének a Rózsika szülőházában, holland segítséggel. Sok küzdelmes fejezet tölti ki a Dobos család életét az elmúlt években.

2000-ben tartós barátság született Rózsika, és családja, valamint Frank Damen hollandiai tanár és családja között, ami sajátos helyzetet teremtett. A tavaly tavasszal Frank tanár úr és lelkes csapata, a holland kollégium 12 tanulójának közreműködésével, az iskola ajtói-ablakai kicserélésén dolgoztak, idén tovább folytatják a munkát. Nyaranta angol nyelvtáborokat szerveznek a faluban. Idén, március 17-én 33 csíkszenttamási iskolás indult egyhetes tanulmányútra a hollandiai Lierdan település Heerlanden Kollégiumának meghívására. A szállításukat és az ottlétük költségeit Frank úrék állják. Meglátogatják az ottani két öregotthont is (Vö., „Hargita Népe”, Közéleti Napilap, XVII. Évfolyam, 63 (4 260) szám, 2005 március 17, 1-3).

Rózsikának szívből mondunk köszönetet Kamilliánus Családunk nevében, és kérjük a Jó Isten áldását további szeretetszolgálatára a kamilliánus lelkiségben.

Hálát adunk a Jó Istennek az új Szentatyáért, XVI Benedek pápáért. Imáinkkal támogatjuk, hogy vezethesse Isten Szent Nyáját, az Evangélium útján.

Hírek:

* Május 7-én tartotta az erdélyi Kamilliánus Család találkozóját Csíkszentdomokoson, ahova mintegy száz résztvevő jött el. A találkozót az erdélyi Kamilliánus Családok elnöke, Baricz Lajos atya vezette. Jelen volt Budapestről Szabó Gábor a feleségével. Köszönjük a jó vendéglátást.

* Hivatalos jelentés szerint a pünkösdi búcsún hatszázezer zarándok vett részt.

* Május 25: Szent Kamill születésnapja (1550) találkozó a Nagykórházban

Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel/Fax: 0040 266 316-830 / 0040 721 088 154 / e-mail: mariabako@nextra. ro, www.hhrf.org/gyrke - kiadványaink/lelkiségi lap