A csíkszeredai
Üzenete
XV. évf. 154. szám, 2011 június
A méhek imája
Június a Jézus Szíve hónapja. A Nap magasan jár az égen, uralja a látóhatárt, a nappalok, a fényes órák a leghosszabbak, az éjszakák pedig a legrövidebbek. Az emberek talán ilyenkor dolgoznak legtöbbet a földeken, ekkor igényli az édes anyaföld is a legtöbb gondoskodást és odafigyelést az élet megteremtéséhez. Eleink a gabonát „élet”-nek nevezték, amely átitatta mindennapjaikat emberöltőkön át, meghatározta életritmusukat és eligazítást adott a hétköznapok méltóságteljes megéléséhez, abban a tiszta erkölcsben, amely Isten jelenlétében zajlott az „imádkozzál és dolgozzál, mással ne foglalkozzál” alázatában.
Ilyen imádkozva dolgozó Nagymamával ajándékozott meg engem a jóságos, szerető Isten. Csendes özvegységének magányában részese lehettem azoknak a mindennapos csodáknak, amikor meghívott ama mélységes bölcsességre, amely élő forrássá vált életem megalapozásához és meghatározta annak felépítését.
Nagymamám hajléka az imádság háza volt. Hittanóráknak, majd szentmiséknek adott otthont éveken át. Összegyűjtötte a szomszédság asszonyait és a csendes délutánok áhítatában együtt imádkoztak, így ismertem meg az imádkozás mélységeit, kisgyerekként. Ilyenkor az ágyon ülve, csendben, az imádságos könyvek fehér-fekete ceruzarajzait szemlélgettem, közben egész lényemmel az imádkozó asszonyokra figyeltem. Nemcsak az ima szövege volt fontos nekem, hanem a hangszín, amellyel kimondták a szavakat, a gesztusok, melyekkel kísérték az elmondott imát és a tekintetek is, ahogyan jelezték az összetartozást. Megismerhettem őket imádkozó emberként, mert imádkozva valami mást is felfedeztem bennük, mint ami a hétköznapok megszokott rendjében van: istenemberi méltóságukat ismertem meg, az összekötő hidat föld és ég között. Ez csodálattal töltött el. Az asztalon mindig égett egy szentelt gyertya. Ennek rendkívüli jelentősége volt abban az időben, amikor a gyertya megbecsült kelléke volt a családnak a szegénységgel teljes világban, mikor úgy éreztem, megáll az idő és csak az imádságba vetett hit ad reményt annak átéléséhez.
Egy ilyen hosszú nyári délutánon végzett „imádkozó” után még napszentület tájban lehetőségem volt kimenni a kertbe, lehasalni a méhkaptárok elé és ott folytatni a csodát, a méhek imájával. Számomra egyet jelentett az imádkozó asszonyok áhítata a méhek zsongásával, ugyanazt az élet-lüktetést éreztem ki mindkettőből. Megcsodáltam a hazatérők megrakott színes kosarait és az őrt, „aki” minden érkezőt üdvözölt. Látni, hallani lehetett köszöntésüket. A méhész bácsi szépen oktatott az életükről, miszerint a méh az egyetlen az állatvilágban, amelyre azt mondjuk, hogy „meghal”, amikor véget ér az élete, mert azt teljes egészében a munkának szentelte az emberekért, ráadásul ilyen csodálatos közösségi imában. Alapos erkölcsi tanítás volt ez számomra, az imádság és a munka dicsérete. Ezeken az eseményeken át Nagymamám szép lassan a lelkembe csepegtette Jézus és Mária Szíve tiszteletét, Akikben egyesül az ima és az áldozat, az élet és a beteljesülés egysége és csodája, életstílussá nemesítve az imádkozva végzett munkát.
(„Krisztus Világa”, 2011 június, 9. oldal)
Szent Kamill Nagy Családjának világtalálkozója, Róma – Ariccia, 2o11 május 23-26
Nagyszabású rendezvényre került sor az elmúlt hónapban a Róma közelében lévő, Nápoly irányában elhelyezkedő Ariccia helyiségben. A világ különböző országaiból száz résztvevő, 23 nemzet és 20 nyelvű Család fiai képviselték magukat a találkozó mottójának megfelelően, Szent Kamill, a betegek, kórházak és betegápolók védőszentje szavaival élve: „száz karral, egy szívvel”. A konferencia központ az „Isteni Mester Háza/Casa del Divin Maestro” nevet viseli, alatta terül el a csodálatos Albano tava, olyan, mintha a Szent Anna tó kráterének karéján lenne az ember szédületes magasságban. A tavon, természetesen hattyúk tanyáznak a látogatók gyönyörűségére a buja földközi-tengeri környezetben. Az erdő csendje és a gyönyörű panoráma, alkotásra hangolja a figyelmes résztvevőt. Ilyen konferencia központokban szokták megrendezni a nagyobb szerzetesi rendezvényeket is, mint amilyen a káptalan, a rendi elöljárók választása. A Ház gazdája az olasz Szent Pál Közösség, amely sok hasonló tevékenységet, valamint könyvkiadót is működtet.
Találkozónk fő célja a három év múlva, 2014-ben, a Szent Kamill égi születésnapját megünnepelendő jubileumi év előkészítése volt. Ezért hívott egybe a Kamilliánus Rend a világon tevékenykedő különféle „hajtásait”, hogy Nagy Családdá formálódva, végtelen távlatot nyisson az elkövetkező évekre, évtizedekre ebben a „szent szolgálatban”. A Kárpát-medencéből nyolcan vettünk részt magyarokul, az olaszok után mi voltunk a legtöbben (legyen ilyen is!). A kétnapos intenzív munkát a Ház kápolnájában kezdtük, ahol Isten-imádatban hangolódtunk rá a Szent Kamill Nagy Családjához méltó magatartásra, közös céljainkhoz való hozzáállásra. Csak egy ilyen nagyszabású rendezvényen lehet belátni igazán, hogy a csodálatos Szent Kamilli eszményt milyen sokféleképpen meg lehet élni és gyümölcsöztetni. Az 1998 júliusában megjelent „Erdélyi Életmintában” már az első fejezet első paragrafusa leszögezi: „A Világi Kamilliánus Család egyike a Kamilliánus Nagy Család, Egyház által elismert csoportjának”, amelyet Dr. Jakubinyi György, Erdély érseke 1998 március 13-án 476 számmal hagyott jóvá. A harmadik fejezet hetedik paragrafusában viszont az apostolkodás területei címmel világosan kifejezésre jut a kis- és nagy-család fogalma: „A családi értékek tudatában minden VK Családtag kettős családképet igyekszik kialakítani: 1. kis-családjáét, személyes, vérségi és társadalmi kapcsolatai által a saját ’kis Egyházát’ (LG 11) és 2. nagy-családjáét, ahol a kamilliánus lelkiségben egyesült testvérek közösségének válik részesévé…” (Életminta – Imakönyv kamilliánusok és betegek számára ’IV. kötet’, Csíkszereda, Státus Kiadó 2009, 17-20). A VKCs-ok Alapszabályzata, (amely most átdolgozás alatt áll) lehetőséget biztosít minden családtag számára, hogy életállapotának megfelelően belesimuljon Szent Kamill Nagy Családjába. A Szentszék által 2001-ben jóváhagyott Alapszabály magyarul 2003-ban jelent meg az első kötet Imakönyvben: Imakönyv - kamilliánusok és betegek számára, Csíkszereda, Státus Kiadó, 9-12. Szent Kamill Nagy Családja ily módon számunkra, magyarok számára is felöleli az összes „hajtáskát és ágacskát”, „Életfává” terebélyesedve a világ arborétumában. Így tudtuk meg, hogy a magyar katolikus orvosok szervezete, a „Curate infirmos” már 2003-ban megalakult, jelenleg 108 taggal működik és bizony sokszor látogatnak el a Kárpát-medence különféle vidékeire gyors segítségükkel. Nem véletlenül védtük meg orvosainkat a találkozón felmerült keresztkérdésekbe. Az előttünk álló három évet viszont feloszthatjuk három Szent Kamilli témakörre: 1: a szem éve, 2: a szív éve, és 3: a száz kar/kéz évére. Ezeket Életfánkon tovább gondolhatjuk és megalkothatjuk saját képességeink szerinti céljainkat.
Híreink:
* Isten kegyelméből lezajlott a 100. adásunk a Mária Rádióban – DVD-n elérhetőek Csíksomlyón,
* Pünkösdi vendégünk volt újra Báró Dr. Podmaniczky Erzsébet, a Magyar Máltaiak Kancellárja,
* Június 6-án a SzKNCS-találkozó eszméivel gazdagodott a betegeink és kamilliánusaink Családja,
* Június. 25: Szeretettel köszöntjük Angelo Brusco kamilliánus atyát aranymiséje alkalmából!
***************************************************************************
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / email: mariabako@hr.astral.ro Az összes előző lapszám megtekintése: http://www.hhrf.org/gyrke/uzenet