A csíkszeredai
Üzenete
XV. évf. 157. szám, 2011 szeptember
„Betánia: a Jóság Hajléka”
Húsz évvel ezelőtt, 1991-ben kezdődtek lelkigyakorlataink gyerekek és fiatalok számára, a csíksomlyói plébánia szervezésében, ami később betegekkel, mozgássérültekkel, és a világi kamilliánus családokkal bővült ki. Az indíttatás Nagybörzsönyből származott, ahol 1981-ben vettem részt életem első lelkigyakorlatán, budapesti barátaim meghívására. Itt három dolog volt meghatározó számomra: indulás előtt a budapesti Béke téri templomban keresztutat végeztünk, nekem jutott a XII. állomás elmélkedése. Nagybörzsönyben a plébános úr így vezetett be templomába: „Üdvözlégy. Templom vagy? - én is…”, és itt tudtam meg, hogy a Szűzanya megjelenik Medjugojében. Ezen felismerések távlatot nyitottak számomra az Úr Jézus követésében.
Lelkigyakorlataink megkezdésekor nem volt nehéz kiválasztani a keretet. Betánia volt az a hely, ahová Szent János evangéliuma szerint az Úr Jézus szívesen ellátogatott, Mártához, Máriához ás Lázárhoz (a Lázár feltámasztásának egy egész fejezetet szentel, Vö Jn 11). E három testvér egysége lett példaképünk a krisztuskövetés különböző életállapotaiban: Márta az örökmozgó háziasszony, aki viszont magas szintű teológiai párbeszédet folytat az Úr Jézussal, Mária a visszafogott megfigyelő, az Úr Jézusra várakozó és Őt hallgató, és Lázár, aki mindig köztünk van, amikor „valaki beteg” és hívatni kell az Úr Jézust. Az első szálláshelyünk Marosfő volt, az 1989 Karácsonyán vértanúvá lett Dr. Ébner Jenő atya házában, innen indult lelki életutunk.
Lelkigyakorlataink alapja a keresztény életminőség, az emberi méltóság volt. A 9o-es évek elején ez még egészen szokatlanul hangzott a felnőttek között, de a gyerekek egészen jól kiismerték magukat benne. A jövőt építettük, azt álmodtuk meg. A csütörtöktől vasárnapig tartó együttlét két síkon zajlott: a fizikai élet megszervezése az étkezés, szállás, szükségletek megoldásában és a lelki programok lebonyolításában. Egy fedél mindig adatott (Marosfő, Homoród, Szeltersz, Hargita, Csomortán, Zsögöd…), ahol berendeztük a „lélek”, azaz a Jóság hajlékát, Betániát. Minden résztvevő kapott egy névjegykártyát, amelyen rajta állt a mottó: „Betánia: a Jóság Hajléka”, alatta egy újszövetségi szentírás idézet és legalul a résztvevő neve. Krisztusi meghíváshoz krisztusi méltóság. Ezzel az előkészülettel léptünk be a „szentélybe”, lelkünk szentélyébe a lelkigyakorlatos témába. A gyerekek csoportjait életkoruk szerint neveztük meg: „Isten munkatársai” a „méhecskék” voltak az I-IV osztályosak (de kisebbek is), míg az V-VIII-asok az érlelődő gyümölcsök, a „teremjünk gyümölcsöt Istennek” népes tábora. A felnőtt fiatalok számára a „csend” csoportban a felnőtté válás komolyságával közelítettük meg a választott témát. Ezután kiscsoportokba rendeződve osztottuk be a napi teendőket, hogy mindenki mindenhez hozzáférjen. Ételeinket magunk készítettük el közösen, addig ízesítettük, amíg mindenkinek ízlett. Rendszerint vízhólyag lett a kezeinkre a sok kenyérszeleteléstől. A megbetegedéseket házilag kezeltük leginkább természetes módszerrel. Étkezés előtt és után együtt imádkoztunk, a maradék-evésben, amit „szentek maradékának” neveztünk, nekem kellett élen járni, kiállni a huncutkodók csínytevéseit. „A megbocsátás kötelesség” volt együttlétünk egyik alaptörvénye.
A résztvevőkről névsor készült, nyomon lehet követni azokat a mottókat, amelyeket mindenki megélt a Szentírásból az évek folyamán. A 32 lelkigyakorlaton a résztvevők életkora 4 hónapos és 72 éves között volt, csoportonként 4o-1oo résztvevővel.
Az őrzőangyalos egymásra figyelés mellett három nagyon fontos mozzanata volt lelkigyakorlatainknak: 1, a közös rózsafüzér végzése, amikor megtanultunk egymás hangjára figyelni (a tábortűz mellett is): mindenki mondott egy Üdvözlégyet, akár selypítve (Üdvözsléty Mália…), 2, a jócselekedetek végzése, amikor a résztvevők csoportvezetőikkel együtt misszióba mentek a környék házaihoz (de így látogattuk meg a szentegyházi kórház elhagyott gyerekeit), és 3, a szombat esti konkoly-égetés. Ez utóbbi a hangulatos jócselekedetek utáni elmélyülést jelentette, amikor a teljes megtisztulás vágyát, a „tiszta búzát” helyeztük előtérbe, elégetve a tábortűzben a lélek belső vágyait korábban akadályozó gondolatokat. Lelkigyakorlatainkról csak ezt hoztuk haza.
Húsz év távlatából immár beérett a termés, szorgos méhecskék munkája által, gyerekeink, fiataljaink felnőttek és „gyümölcsfává” terebélyesedtek, akikkel öröm találkozni és emlékezni azokra a kedves, napsütéses órákra, amikor együtt álmodtuk meg a jelent.
(Vö „Krisztus Világa”, 2011 szeptember, 9)
XXXIII. lelkigyakorlatunk gyümölcse: új kamilliánus családtag
Szeptember 8-11 között (csütörtök-vasárnap) zajlott le idei, XXXIII. lelkigyakorlatunk, „Betániában, a Jóság Hajlékában”. Öt év szünet után, Isten kegyelméből idén újból sikerült megszervezni, majd teljesen a Szentlélek és a Szűzanya vezetésére bízni annak egészen sajátos lebonyolítását, ugyanis utolsó percen most is változtatni kellett. Nem tudtunk a gyímesbükki Deáky Panzióba menni, a hirtelen beköszöntött hideg miatt, valamint nagyon sokan csak a lelkigyakorlat második felére tudtak volna eljönni, így a házigazda szerepét megint nekem kellett betölteni.
Idei témánk a Szent Kamill látásmódja volt. A betegek, kórházak és betegápolók védőszentje, aki maga is betegként és szenvedőként - pappá lett azért, hogy ápolhassa a szegény betegeket -, rendkívüli magatartást alakított ki a betegápolásban valamint ehhez társuló rendkívüli látásmódot. Ezt a látásmódot próbáltuk megközelíteni kinek-kinek személyes élettapasztalata, hivatása, szakmája, ideje és egyénisége szerint, személyre szabottan. A „munkatársak” eszerint készülve fel érkeztek.
A Jó Isten kegyelméből, mindannyiunk örömére új családtaggal bővült a csíkszeredai „Szent Kamill” Világi Kamilliánus Családunk: Dánél Jánosné, Éva csíkszentimrei lakóssal. A Mária Rádió hozott össze bennünket, a betegek és szenvedők műsora, a „Jöjjetek hozzám” által. Már írtunk róla tavaly, a 148-ik, decemberi számunkban, Dánél Éva – az örömszerző kemence címmel. Azóta fokozatosan megismerte Szent Kamill csodálatos lelkiségét és beleszeretett. Lassan ért meg a gondolat, hogy ő is családtaggá váljon. Így, lelkigyakorlatunk csúcspontjaként szept. 10-én, szombat este a kegytemplomban ünnepélyesen megültük új családtagunk taggá válását, magunkat újból a Szűzanya oltalmába ajánlva. Lelkigyakorlatunkat vidám, ünnepi vacsorával zártuk.
Híreink:
* Szeretettel köszöntjük a havonta megjelenő „Krisztus Világa” katolikus családi lapot egyéves születésnapján, annak díszes, ünnepi számát,
* A Pax Romana idén is meghívja az érdeklődőket a Gyulafehérvár melletti Alvincre október 13-15 közötti szakmai tanácskozására, idén a betegápolás témában (program a következő számban),
* Iskolába induló gyerekeinket szeretettel köszöntjük és imáinkról biztosítjuk, hogy ebben a tanévben is becsülettel helyt tudjanak állni az állandó kihívások megoldásában, tanáraikkal együtt.
***************************************************************************
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / email: mariabako@hr.astral.ro Az összes előző lapszám megtekintése: http://www.hhrf.org/gyrke/uzenet