A csíkszeredai
Üzenete
XV. évf. 158. szám, 2011 október
„Magyarok Nagyasszonya
Október a rózsafüzér hónapja. A hétköznapokban a betakarítás, a termés számbavétele, megmérettetés egy esztendő után. Ilyenkor még lázas munka folyik a gazdaságokban, amíg minden haza nem kerül a mezőről.
Nekünk, magyaroknak ez a hónap Nagyasszonyunk hónapja is, a Magyarok Nagyasszonyáé. Szent István királyunk Neki adta át Szent koronáját, népével együtt élete alkonyán, amikor minden gyerekét, örökösét a kegyetlen sors kivette a kezéből Ezzel elsőként ajánlta egy király égi oltalomba, személyesen, saját Nagyasszonyának, országát, felségjelvényeit és nemzetét. Ünnepe október 8, amit rendkívüli együttérzéssel ünnepel meg nemzetünk az ehhez a méltósághoz címzett templomainkban.
Számomra három ilyen templom van, ahol otthon vagyok: szülőfalum, Budapest és Róma, ahol a világ egyetlen pontba sűrűsödik Magyarok Nagyasszonya köré.
Csíkcsomortánban nevelkedtem, most is ott van családi házunk. Ennek a falunak rég leégett a kis temploma, helye a mai napig üresen áll. A feje tetejére állított világban nyolcszor próbálkozott a falu újat építeni, sikertelenül. Mondogatták az öregek: „elvitte a háború”. Kis harangját viszont a falu olyan magaslatára állították, haranglábra, amely még a legfenyegetőbb erősidőt is képes volt eloszlatni. Sokszor voltam tanúja ennek. Az új templom építése még a változás előtt elkezdődött, temetőkápolna néven. Felszentelésekor a Magyarok Nagyasszonya nevet kapta. Az új hely, ahová az új templom épült, kedves helyem volt gyerekkoromban, erről a magaslatról kísértem el esténként a leszentülő Napot, innen figyeltem a falucska csendes esti életét a váltakozó évszakok különböző hangulatában és színeiben. A templomkertben temető van. Ennek végében található az a forrás, ami ma másodforrásként ellátja a falu alsó felét ivóvízzel. Ez a forrás meghatározó számomra, ahol a Szűzanya rendkívüli jelenlétét tapasztalhattam meg, életre szólóan.
A második Magyarok Nagyasszonya templom a budapesti Sziklatemplom. Még 1990-ben láthattam a vastag falat, amivel “elzárták” hajdani „jóakaróink” előlünk, majd 2007-ig otthonom lett, úgy budapesti, mint római tanulmányéveim alatt. Ebben a templomban és kolostorban gyermekükként fogadtak be a pálos atyák, Imre Csanád atya pedig édesapám helyett édesapa lett. Pécsre, majd Márianosztrára való áthelyezése után is megtartotta ezt a tisztséget mind a mai napig. Itt, közöttük sok szép órát tölthettem abban a „szent közegben” amelyről a mennyországot jellemezni lehet: tisztelet, tisztesség, krisztusi szeretet és jóság, baráti őszinteség és humor, valamint állandó tanulás és lelki erősödés lehetett otthonom, nemcsak osztályrészem. A Sziklatemplom akkori “mindenese”, mondhatnám, „az Egyház napszámosa”, Herpy Mária (hat gyermek édesanyja!) volt, aki budapesti tanulmányéveim kezdetén lakásába, barátságába és családjába fogadott (Valamikor boldogemlékű P. Écsy János főatya és András Pirike néni tették ugyanezt a nevelői szolgálatot, halálukig). Azt hiszem, a Szikla templom, amely a szemem előtt újult fel az évek során, került a tetejére a hatalmas kereszt, azért tudott második, budapesti otthonommá válni, mert azzá tették a megnevezett szerető emberek, elsősorban önzetlen, odaadó munkájukkal és a napi bajokon túllátó bölcsességükkel.
A harmadik Magyarok Nagyasszonya templom a római Szent Péter alagsorában lévő “Magyar kápolna”. Ez is otthont adott a hosszú diákéveknek. A gyanútlan látogató elmehet előtte, észre sem veszi, mert egy folyósról nyílik, ami mindig zárva van. Oda csak az tud bemenni, aki tudja hol található, és a nyitási időben megy, vagy a sekrestyéből elkéri a kulcsot, ha teheti. A kápolna a VI. Pál pápa sírja mögött található, ugyanis ő adományozta ezt a helyet a magyaroknak a régi helyett, ahová a jelenlegi sekrestyét építették. Azt mondta a pápa: “a magyaroknak adom ezt a helyet, mert tudom, ők imádkozni fognak értem”. A kápolna, önmagában remekmű. Megeleveníti a magyarság életének legszebb jeleneteit, mint a Szent István királyunk felajánlását a Szűzanyának, hatalmas bronzszoborban. Aki az agg, gyermekeit vesztett király arcára tekint, leolvassa róla ezer év történelmét. A kápolna két oldalát domborművek díszítik, itt is magunkról tanulhatunk, hős, szent eleinktől. Diákéveim alatt rendszerint felolvastam az ünnepi olvasmányok valamelyikét, ami rendkívüli boldogsággal töltött el, néha izgalommal is, mert volt tanáraim előtt kellett kiállnom, mint Erdő Péter, Veress András, akiknek jelen lehettem püspökké szentelésükön is.
Végtelenül hálás vagyok a Jó Istennek, hogy a Magyarok Nagyasszonya gyermeke lehettem akármerre vitt a sorsom útja, hogy gondoskodott rólam az égi Anya minden körülményben. Valóban komolyan vesz bennünket a Szűzanya, ahogy Szent Pió atya is mondta: “A Szűzanya nem felejtette el az ő örökségét, a magyar nemzetet”, ezért “boldogok” lehetünk, mert “dicső jövő vár még” ránk.
ROMÁNIAI MAGYAR
PAX ROMANA
EGÉSZSÉG, BETEGSÉG, HIT, GYÓGYÍTÁS - Tanulmányi napok, 2011. október 13–16, Alvinc–Gyulafehérvár - Szállás és étkezés Alvincen a Pongrácz István Házban
Előadók: Dr. Bakó M. Hajnalka kórházi pasztorálasszisztens, Réti Tamás hitoktató, pasztorális tanácsadás szakos magiszteri hallgató, Dr. Váradi István orvos, Dr. Vik János egyetemi adjunktus, logoterapeuta
PROGRAM
Október 13. (csütörtök):
14.00 – 19.00: Fogadás, vacsora, 19.00: Szentmise
Október 14. (péntek):
Reggeli elmélkedés, 10.00 óra: Ünnepélyes megnyitó, a tanulmányi nap tematikájának bemutatása, 10.30: Réti Tamás, Gyógyítás, gyógyítók bibliai kontextusban, 11.30: Szünet, 12.00: Dr. Vik János: Test, lélek, szellem egységes szemlélete az egészség–betegség kérdésében. 16.00: Kerekasztal meghívottakkal és a résztvevők bevonásával
Október 15. (szombat):
Reggeli elmélkedés, 9.30: Dr. Váradi István: A gyógyító kapcsolat hétköznapjai – kihívások, akadályok és lehetőségek a háziorvos munkájában, 10.30: Szünet
11.00: Dr. Bakó M. Hajnalka: A lelkipásztori asszisztens szerepe a betegek szolgálatában
12.00: Más kórházpasztorációval foglalkozó önkéntes és hivatásos pasztorálasszisztensek beszámolói, záró, összegző kerekasztal. Du. gyulafehérvári városnézés, 18.00: Záró szentmise a gyulafehérvári székesegyházban, celebrálja dr. Jakubinyi György érsek
Tagjainkat és minden érdeklődőt szeretettel hívunk, kérve, hogy idejében jelezzék részvételüket.
***************************************************************************
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / email: mariabako@hr.astral.ro Az összes előző lapszám megtekintése: http://www.hhrf.org/gyrke/uzenet