A csíkszeredai
Üzenete
XVI. évf. 161. szám, 2012 január
Karácsonyi ünnepkör Rómában
Aki a karácsonyi ünnepkör ideje alatt az örök városba, Rómába zarándokol, újra átélheti gyerekkora Karácsonyát, mert ott is azzal a hangulattal találkozik, amelyekben itthon része volt annak idején. A karácsonyfa felállítása a Szent Péter téren hosszas folyamat, amíg elkészül. Minden évben valahonnan, néha tőlünk ajándékozzák azt a kb. 50 méter magas fenyőfát, amely aztán ott díszeleg sokáig a téren. A rómaiak nem dúskálnak karácsonyfában. A mi „fehér fenyőnket” nem is nagyon ismerik, a „veres fenyőnk” is kiváltság annál a családnál, aki meg tudja engedni magának. Cserepes fenyővel, vagy műfával oldják meg legtöbben. Diákéveim alatt, mivel soha nem jöhettem haza Karácsonyra vízumkényszer miatt és fenyőfáról sem álmodhattam, elmentem a Szent Péter térre és a letörött ágakból kértem, azt díszítettem fel. Vágytam az itthoni illat után. A Szenteste viszont mindig rendkívüli volt. A Kamilliánusok meghívtak magukhoz, így részem lehetett „családban” ünnepelni. Rendszerint halat tálaltak, a legváltozatosabb formában és ízvilágban, ami az ünnepet még felemelőbbé tette. Nem hiányzott az asztaltól a humor, a szívélyes felszolgálás, a talán soha nem tapasztalt előzékenység. Rácsodálkoztam mindig erre a szív-melege fűtötte kedvességre és boldogan raktároztam el a megtapasztalt hivatástudatot. Más világot, más szokásokat ismertem meg, és közben felidéztem az itthoni jó töltött káposztát, a Mária radina rendjét, sült kolbász-vérest, a diós-mákos tekercset, a zserbót... Ezek ott ismeretlenek. A Szentév megnyitása 1999 Karácsonyára esett. Szerettem volna jelen lenni, de esélyem sem volt jegyet kapni a Szent Péter bazilikába. Viszont az egyik diplomata, Esterházy Alice grófnő férje, Malfatti úr megbetegedett és engem hívott meg a család helyette. Rendkívül felemelő élmény volt jelen lenni az első sorban, ahonnan mindent láthattam. II. János Pál pápa nyitotta meg a Szentévet, meghatottan, arany és lila díszítésű palástban. Fényárban tündökölt minden, a hívek ugyanolyan meghatottan vettek részt ezen a 25 évenként ismétlődő eseményen, mint a pápa, hiszen évezredet kezdtünk. Szentestére mindig elkészült a Szent Péter téren felállított betlehem is. Ez képezi a karácsonyi ünnepkör szívét, ide zarándokolnak a családok kisgyermekeikkel. Ember nagyságú szobrokat öltöztetnek fel évről évre egyedülálló módon és a szín is mindig változik. Nem barlangot imitálnak, hanem szép, rendezett családi otthont, a barlanghoz képest palotát, királyi méltósághoz királyi helyszínt, ezt tükrözi a szereplők arckifejezése is. Kivilágítása külön művészet, ahogy kihozzák a jelenet lényegét: a kis Jézus hódolatát. Esténként szerettem elidőzni a téren. Mindig tele volt emberrel. A háttérben szólt a halk karácsonyi zene, ami családdá ötvözte a sokszínű és soknyelvű zarándokot, amint tisztelettudóan körüljárta a betlehemi otthont és szívből hódolt a közénk született Istenfiának. Szerettem nézni az arcokat, mert sugárzott róluk a meghittség, a szelídség, a letisztult szeretet és jóság. A szellő közben lebegtette a betlehemi személyek ruháit, mozgást varázsolt a mozdulatlan szobrok közé, élővé téve ezzel is ezt a szent együttlétet. A betlehemi szereplők Karácsonytól Vízkeresztig maradtak ugyanabban a felállításban. Vízkeresztre átrendezték a színt. Az addig jászolban fekvő Kisded, most Édesanyja ölében ült és a három pásztor helyett a három „Mágus”, ahogy ott nevezik, napkeleti bölcs, vagy három királyok hódolata fejeződött ki. Vízkereszt napja Rómában a gyerekeké, őket ünneplik egész nap. Elviszik a Prágai Kis Jézushoz az Aracoeli templomba, megtelnek a terek, utcák, a cukrászdák, hangos zsibongás tölt be mindent. A karácsonyi ünnepkörben kimagasló szerep jut január elsején, az Istenanyának. Ekkorra kinyílik az aranyeső virága, a Szűzanya középkori szobrát ezzel borítják be, fényárban úszó pazarló pompával ünneplik meg Őt a Szent Péter bazilikában. Szentmise után a testőrök szívesen adnak egy aranyeső ágacskát annak, aki bátorkodik kérni belőle. A Karácsony és az Istenanya napján anyanyelvemen is köszöntött a Szentatya. A téli vakáció csendjében aztán elindultam felkeresni a legszebb betlehemeket Róma templomaiban. Ezekből nem hiányzik a mozgás, a víz csobogása és a kivilágítás. Mindig csodálattal töltött el az arcok kifejező ereje. Szerettem elidőzni szemlélésükben. Különösen egy arc ívódott mélyen a szívembe, a Szentlélek templomban (a Szent Péter tér szomszédságában, mára az Isteni Irgalmasság szentélye) ama térdeplő, előbb pásztor, majd „mágus”-király arca, akinek arcvonásai az itthonról jól ismert Szent István királyunk arcvonásait tükrözték számomra. Hiába, csak itthoni szívvel lehet megérteni a titkukat…
In memoriam Adorján Zsuzsa - kamilliánus családtagunk – élt 61 évet
Szép Terézke óta, aki 2000-ben halt meg, 11 éve senki nem távozott Kamilliánus Családunkból, most egy rövid hónap leforgása alatt két testvérünk költözött az örök hazába, Irma nénink és most Zsuzsánk, aki családjával együtt Csíkmenaságon lakott. A 90-es években ismertem meg, tolókocsiban, amikor a mozgássérültek és kamilliánusok közös lelkigyakorlatát tartottam. Szelídsége és ragaszkodása mindenkit lenyűgözött, így hamar szívünkbe fogadtuk egymást és rövidesen a fiatalabbak „anyukája” lett, ahogy az Kamilliánus Családunkkal történni szokott. Mivel óvónő volt, a gyakorlati életre nevelte, viselkedni tanította a lányokat, fiúkat egyaránt. Férje, Miklós őrangyalként állt mellette, karjába vette, úgy vitte ha kellett, de a lelkigyakorlatozó fiatalok szintén szívesen cipelték fel tolókocsistól az emeletre naponta ahányszor szükség volt rá. Szívesen járt a csíktaplocai virrasztásokra is minden hónap 12-13 éjszakáján, egyre mélyebben beleásta magát hite gyakorlásába és személyes kapcsolata Jézussal, ahogy ő nevezte, mindinkább elmélyült. Ennek lett a következménye az a bátorság, amely kisegítette őt a tolókocsiból, mindannyiunk legnagyobb meglepetésére. Meghatódva néztem amikor saját lábán láttam szentáldozáshoz járulni a Szent Ágoston templomban. Megszabadult örökre a tolókocsitól és újból a férje és három gyermeke elrendezéséhez foghatott a kapott isteni erővel. Megérte első unokája születését is, a másodikat csak lélekben, mert ő még most készülődik. Közben felcserélődtek a szerepek és ő lett férje, Miklós ápolója, aki sokat betegeskedett. Egymást állandóan gyámolították és állandóan szorosabbra kötötték kapcsolataik szálait az Úr Jézussal, rendszeres zarándokok lettek, majd zarándoklat szervezők. Az idei Szilveszterre is egy zarándoklatot tervezetek a Szentháromság Hegyére, a Szilágy megyei Nagyfaluba. Ez már elmaradt. Karácsony napján, amit családjának szentelt, letette lelke terhét, a 4 éve folyó templomjavítás aggodalmát, Karácsonyra befejezték a felújítást. A szentmisén szentségekhez járult, csendben eltöltötték az ünnepet, majd este váratlanul elhunyt. A döbbenet lett úrrá mindannyiunkon, senki nem gondolt ilyen hirtelen távozásra. Talán a kisded Jézus szólította magához, hogy együtt ünnepeljék a mennyei Karácsonyt. Aprószentek napján temettük. Noha nem búcsúztunk el egymástól, kérjük, legyen közbenjárónk odafent mindannyiunk számára, különösen a mai időkben.
Áldás Magyarországra: Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked! Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektől!
Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől!
Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha leesel!
Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy!
Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak!
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged!
Így áldjon meg téged a jóságos Isten ma, holnap és minden időben!
***************************************************************************
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / email: mariabako@hr.astral.ro Az összes előző lapszám megtekintése: http://www.hhrf.org/gyrke/uzenet